Paradise Kiss (2011)

2011.12.21. 22:00 koimbra Szólj hozzá!

Szép Ilonka olvasónk küldte be az alábbi kritikát, köszönet érte.

Ai Yazawa mangaka romantikus-drámájának élőszereplős változata Takehiko Shinjo rendezésében.

Az Animaxon is nagy sikerrel vetített sorozat könnyedén belopja magát a néző szívébe, mert nagyon életszerű, romantikus, vidám és néha szomorú. Felidézi az iskolai éveket, a kiforratlan személyiséggel együtt járó hibákat, az első szerelmet, a barátok jelentőségét, aztán a második szerelmet, valamint a család és a társadalom elvárásait. Itt egy kis emlékeztető azoknak, akik látták a 12 epizódból álló sorozatot.

Yukari (Keiko Kitagawa) középiskolás diáklány, aki keményen megdolgozik azért, hogy főiskolára mehessen. Iskola után estig tartó előkészítőre jár, egyfolytában tanul, próbál eleget tenni szigorú anyja elvárásainak, de a sok erőfeszítés mégsem látszik meg az eredményein.  Arashi (Kento Kaku), a punk srác, amint meglátja Yukarit,  azonnal tudja, hogy megtalálta, akit keresnek. Leszólítja, de a lány megijed és faképnél hagyja. Isabellába (Shunji Igarashi) botlik, és a nagy izgalom miatt elájul. Ez az a pont, ahol már sejthető, hogy gyenge adaptációt nézünk, mert Isabella karakterét olyan silány minőségben tárják elénk, hogy alig hiszünk a szemünknek. Neki kedvesnek, bájosnak, törékenynek, gondoskodónak, elbűvölőnek és nőnek kellene látszania, ehelyett kapunk egy vékony testalkatú tramplit, aki nem elég, hogy suhanni nem tud, de még egyenesen járni sem.

             Amilyennek lennie kéne.                        És amilyen lett.

Amikor Yukari magához tér, egy alaksori műhelyben találja magát. Caroline-nak szólítja a kedves, cincogó Miwako (Aya Omasa), csak azért, mert még eszméletlen volt, ő kitalált neki egy nevet. Érthetetlen és zavaró, hogy Miwako magasabb, mint Yukari, holott eredetileg a rózsaszín hajú lány aprócska és törékeny. Yukari felkérést kap, hogy legyen a modelljük. A lány természetesen visszautasítja, de amint megérkezik George (Osamu Mukai) a tervező, eláll a lélegzete. Nekem nem állt el, mert bár sikerült egy olyan színészt találni, aki külsőleg rendelkezik a karaktert igénylő koordinátákkal, színészi alakítása csak halvány másolata annak, akinek lennie kéne. Abszolút nem adja vissza az extravagáns, őstehetség ruhatervező zsenit. Egy olyan művészeti iskola diákjai ők ahol minden csupa szín és forma, ahol az eklektika csípőből tüzel és ahol a haute couture alapfelszereltség, no, ott a főszereplőink ruhatára kimerül két stricis szatén öltönyben, három kalappal kombinálva, két-három sweet lolita ruciban, Isabella rémes otthonkáit már nem is említem. Aki látta az animét, vagy olvasta a mangát, tudja milyennek kéne lennie, de sajnos nem lett az. Felfoghatatlan, hogy miért spóroltak a külsőségekkel (a divatbemutató és a fotózás jelenetet leszámítva). Simán lehetett volna Miwakónak rózsaszín haja, ahogy George-nak kék és viselhette volna az elmaradhatatlan hollófekete tollboáját, és az is teljesen rendben lett volna, ha Isabella elegáns.

Egy olyan művészeti suliban ahová ők járnak – nem beszélve a különc utcai divatról – nem lógtak volna ki a sorból. Szívesen láttam volna teljes valójukban a karaktereket, valahogy úgy, ahogy egy vérbeli animecon-on szokás. Ennyit a külsőségekről.

A film elrugaszkodik az animétől – a mangát nem olvastam – és pont azokat a részeket nem mutatja be, amelyek szükségesek lettek volna, karakterfejlődés szempontjából. Olyan fontos részek maradnak ki – mint Yukari vívódása, a Happy Berry, George anyja, a leegyszerűsített pillangós gyűrű, a többit már nem is említem – amelyek hiánya üressé teszik a filmet. A romantikus szál is elhalványul. Az első csók az autóban, vagy az első együtt töltött éjszaka… ne is álmodjuk róla. Ezek hiányában nem kapunk mást, mint egy butított verziót, amit 16 év alatt is simán meg lehet nézni.

A két főszereplő játéka közül Kitagawa (Yukari) az, aki rendben van, Mukai (George) már kevésbé. Nem izzik a levegő, és az sem derül ki, hogy miért kéne izzania. Oda kell képzelni mindazt, amit korábban láttunk, vagy olvastunk,  de anélkül nagyon nehezen jön át, aminek át kell jönnie. És amikor már végképp elkeseredtünk, hogy mennyi időnket elrabolta a film (116 perc) akkor megtörténik a csoda. Igaz, erre a legeslegutolsó percig várni kell, de kárpótol mindazért, amit elszenvedtünk.
IMDb 6,7
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.