Elköltöztünk: filmdroid.hu
Rumnapló (The Rum Diary)
2012.01.14. 10:00 10 komment
Hunter S. Thompson a Rumnapló című regényét már 1961-ben megírta, de egészen 1998-ig nem jelent meg. A Shooting Gallery és az SPi Films 2000-ben döntötték el, hogy elkészítik a könyv filmváltozatát. A projekt azonban nem jutott túl az előkészületeken. Ez a szerzőt annyira idegesítette, hogy egy kirohanó levélben az egész folyamatot „értelmetlen cseszegelődésnek” nevezte. 2002-ben új producer állt neki a feladatnak, aki a főszerepeket Benicio del Toróra és Josh Hartnettre osztotta. A második próbálkozás sem jutott túl az előkészítő szakaszon. 2007-ben Graham King producer megszerezte az összes, a forgatáshoz szükséges jogot, és a Warnernél végre elkészülhetett a film. Paul Kemp (Johnny Depp) egy állandóan úton lévő újságíró, aki egy idő után beleun az Eisenhower idejében New Yorkban uralkodó állapotokba, és Puerto Ricóba utazik, ahol a The San Juan Star újságnak kezd el írni. Kemp rászokik a rumra, és mindig egy Chenault nevű nőn (Amber Heard) jár az esze. Nehezen tudnám behatárolni a film műfaját, mert bár tele van humorosabbnál humorosabb jelenetekkel nem nevezhetjük vígjátéknak. Egy film amely egy életérzést akar visszaadni, egy világot amely mára már elveszett. Ez a film egy régi vágású mese, amely nincs híján a humornak, amely képes elgondolkodtatni minket, és amelyben a színészek teljesítményükkel egymást múlják felül.
Depp szokás szerint zseniális. Megkockáztatom a jelenkor talán legjobb és legsokoldalúbb színésze, aki Paul Kemp szerepében is brillírozik. Az alkoholt nem igazán megvető, írói válságban tobzódó újságíró szerepére egyértelműen Ő a tökéletes. Depp lényegében a fiatal Hunter S Thompsont játssza, akinek korai regénye szolgált alapjául a filmnek. Ezt megelőzően Depp már alakította Thompson más hősét is. Ő játszotta a Félelem és reszketés Las Vegasban a főszereplő Raoul Duke karakterét, ott pedig már megmutatta, hogy milyen hitelesen is tud egy alkoholista drogost megformálni.
Kicsit megidézik ezt a filmet is, hiszen a két főszereplő LSD-s hallucinációja egyértelműen utalás, kitekintés a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmre. Azért is volt ideális Depp mivel anno ’98-ban hónapokig Thompsonnal élt, hogy részletesen megismerje az író szokásait, jellegzetes gesztusait és nagyon jó kapcsolata volt Thompsonnal, akinek 2005-ös öngyilkossága után becsületbeli ügyként tekintett rá hogy elkészüljön ez a film. Többek között ezért is vállalta, hogy producerként is az alkotás mögé áll.
A többi szereplő is brillírózik, Michael Rispoli remek Ő az, aki úti társává szegődik Deppnek ebben az alkoholgőzös világban. Aaron Eckhart kellőképpen ellenszenves jól hozza a dúsgazdag bunkó figuráját. Amber Heard igai „végzet asszonya” a szerepében gyönyörű és lélegzetelállító, akiről elhiszem hogy minden férfi fejét képes elcsavarni.
Mégis aki miatt a film számomra a legemlékezetesebb, aki mindenki fölé nőtt az Giovanni Ribisi Moburg szerepében. A „450 fokos” házi készítésű rumtól totálisan zakkantá váló figura, akinek Adolf Hitler beszédei a kedvenc lemeze egyszerűen tökéletes! Nincs rá jobb szó, zseniális Ribsi, aki manapság kétségtelenül az egyik legjobb karakterszínész.
Bruce Robinson tökéletesen hozta létre a ’60-as évek trópusi világát, minden a helyén van, tényleg képes vagyok oda képzelni magam Puerto Rico-ba ebbe az amerikaiak számára alkoholmámoros trópusi paradicsomba. A forgatókönyvre nem lehet panasz, művelt és időnként tényleg ragyogó párbeszédeknek lehetünk szem és fültanúi. A karakterek pedig a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva. Persze könnyű volt ilyen remek alapanyagból dolgozni.
A forgatókönyv létrejötte sem hétköznapi történet, hiszen Robinson hat és féléve józan volt, mikor nekilátott megírni a Rumnapló forgatókönyvét. Ekkor viszont úgy érezte, hogy leblokkolt az agya. Ezért a film felvétele alatt minden nap megivott egy üveg alkoholt, majd a forgatások végeztével ismét leszokott az italról. Talán ennek is köszönhető, hogy ezt az alkohollal átitatott mesét, ilyen remekül mutatja be.
A humor végig jelen van a filmben és kapunk néhány igazán emlékezetes pillanatot. A szakadt szétvert autót Sala ölében vezető Kemp okoz remek perceket, de nálam az a jelenet visz mindent, amelyben végre beteljesülhetne a két főhős szerelme, a vászon csak úgy izzik az erotikától, már majdnem egymáséi lesznek a szerelmesek… aztán megszólal Adolf Hitler hangja…
Maga a történet igazából arról szól, hogy egy tehetséges író legyőzi a naivitását, megtalálja az elhivatottságát az életének értelmét, egy kis részegség kíséretében. Mert ez a Rumnapló mondanivalója, hogy nem tudjuk mikor, hol és milyen körülmények között változhat meg az életünk. A filmet egyértelműen bukásként könyvelhetjük el, hiszen a 45 milliós alkotás mindössze 13 milliót szedett össze Amerikában 20-at világszerte. Johnny Depp meg is jegyezte, az Amerikaiak hülyék a Rumnaplóhoz. Igazat kell adjak a színésznek mivel ez a film tényleg remek és csak remélni tudom hogy idővel a helyére kerül ez az alkotás. Részemről 85%-ot tudok rá adni.
Címkék: kritika iromány 85% rumnapló
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Shyllard 2012.01.14. 11:50:55
BeniMan 2012.01.14. 11:58:50
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.01.14. 11:59:40
Depp egyébként azt mondta, hogy a film azért bukott meg, mert az amerikaiak hülyék és az efféle filmet nem érik fel ésszel. Vagy valami ilyesmi:D