Elköltöztünk: filmdroid.hu
A szégyentelen (Shame) - írta: Swarm
2012.02.22. 22:25 12 komment
Hmm… ezt most nem tudom hova tenni, gondolkodnom kell! Valami ilyesmi fogalmazódott meg szürkeállományomban a Shame megtekintése után. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a filmmel. Ültem bambán, néztem magam elé és egy bizonyos időnek el kellett telnie, hogy manifesztálódjon a kép, amit szégyentelenünk nekünk szánt.
Brandon Manhattanben él, egy irodában dolgozik és szexfüggő. Egy napja nagyjából úgy telik, hogy maszturbál, dolgozik, pornót néz, hazamegy, webcamszexet folytat, végül hív egy prostit, esetlen szimplán becsajozik. Nem feltétlenül hívjuk ezt szexfüggőségnek, de Brandon nap-nap után ezt a rendszert követi, ami nem teljesen egészséges. Mégis tökéletesen elvan az életével, egészen addig, míg váratlanul be nem toppan a húga, Sissy. Ő merőben Brandon ellentéte, így a konfliktusok elkerülhetetlenek.
A Shame elsősorban felnőtteknek szól, ezt pedig több tekintetben is lehet értelmezni. Egyrészt a mögöttes tartalom, a lehangoló összkép, de főként a naturalista szexuális tartalom miatt. Kezdetben nem igazán értettem mire fel a nagy hajcihő (gondolok itt a korhatárra, NC-17), persze látunk férfi-női nemi szervet, de semmi extrára ne tessék gondolni. Végül mégis azt hiszem, hogy indokoltan kapta meg a legmagasabb besorolást, és itt most nem magára az explicit szexjelenetekre gondolok. Szimplán hihetetlenül túlfűtött és erotikus, ennek ellenére sem megy át pornóba még véletlenül sem. Sznobok vagy prűd emberkék azonban kerüljék messziről. A szexről legyen elég ennyi. A testiség egy eszköz, vágy, ami csak egy a Brandon csapzott lelkén ütött foltokat igyekszik betömni.
A Shame-ben két fő karakter van: Brandon és Sissy. Mint említettem szöges ellentétei egymásnak. Brandon szűkszavú, megfontolt és kissé antiszociális, míg Sissy igazi karakán, társasági ember, aki szeretetre és törődésre vágyik. Nem nehéz levonni a konklúziót: a két testvér körül forr a levegő, mindig van valami apróság (vagy épp nem is olyan apróság), ami okot szolgáltat a balhéra.
A Shame a maga 100 percével nem túl hosszú film, viszont könnyen nevezhetjük dög lassúnak. Az arra szánt hosszú snittek viszont altatás helyett bőven tartalmaznak érzelmet vagy épp feszültséget. Gondolok itt például arra a jelenetre, mikor Brandon egy munkatársával vacsorázik és ecseteli a párkapcsolatokról való véleményét. De kiemelhetném még Sissy énekét vagy akár az édeshármast. Sok ok-okozati összefüggést azonban sűrű homály fed. Csak rövid utalásokat kapunk rá, hogy mi állhat Brandon függőségének hátterében, vagy miért olyan elutasító a főhős a húgával szemben?
A befejezés tökéletes. Nincs rá jobb szó, Steve McQueen mesterien (nem) zárta le a történetet. Meghagyja a döntést nekünk. Van-e jellemfejlődés vagy Brandon tényleg az, amit a film címe takar?
Michael Fassbender pazar alakítást nyújt. Nem csak azért, mert bevállalt mindent, hanem tényleg olyan tekintetet, kisugárzást produkál, hogy nem csodálkozunk azon, hogy minden nő a karjaiba veti magát. Oscar bácsinak meg a nénikéjét a mellőzésért! Carey Mulligant sem láthattuk még ilyen szerepkörben, és kifejezetten extrém, újszerű és magával ragadó élményt nyújtott. Nincs túl sokat a vásznon, de kétségtelenül brillírozik.
Furcsa film a Shame. Nagyon nem könnyű feladat megemészteni, elgondolkodtató és nagyon mélyen befészkeli magát az ember tudatába. Hiába a túlfűtött szexualitás, sokkal inkább maradtak meg bennem a dialógusok és a zárás. A kissé bizarr, nem hétköznapi téma ellenére is mély érzéseket képes előásni az emberből, amikor pedig vége van, űrt hagy maga után. Feneketlenül tátongó, sötét, lehangoló űrt. A legfurcsább az egészben, hogy ez dicséret. Végítélet: 80%
imdb: 7,9
rottentomatoes: 80 %
Büdzsé: 6,5 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 3,7 millió dollár
Eddigi összbevétel: 10,5 millió dollár
Címkék: iromány dráma shame 80 %
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
madárijesztő 2012.02.23. 11:55:14
Sajnálom, hogy iylen kevés bevételt ért el a film.
Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.02.23. 12:03:31
Atkakukac1989 2012.02.25. 20:54:35
Steve McQueen egy fantasztikus filmet készített. Annyira félelmetes és egyben borzongató korrajz ez a 21. század emberéről, hogy nem győzünk rácsodálkozni és elszomorodni. Bravúros dolog szerintem, hogy itt tulajdonképpen a szexfüggőség csak egy indikátorként működik, amely felcserélhető lenne egy csomó mai problémára: drog, alkohol, erőszak. A film akkor is ugyanúgy működne és ugyanolyan gyomorba vágó lenne.
Nem tudom elégszer dicsérni azt a megoldást sem, hogy a filmvégi befejezés is méltó az addig történésekhez viszonyítva és nem próbál meg nagy tanúságot vagy végső megoldást kínálni. Ezáltal a néző sokkal elégedettebb lesz, hiszen személyes érzelmei, tapasztalásai segítségével tovább pörgeti a cselekményt.
Fassbender fantasztikus. Brandon karaktere annyira életszerű és valódi figura, hogy egy perc múlva már el is felejtjük, hogy csak a filmben van mozgástere. Nem értem azokat a felháborodásokat sem, ahogy előzetesen olvastam, hogy a film nagyon szexista és provokatív stb. Miért kell mindig egy túlontúl konzervatív (prűd) csoportnak megmondani a tutit. Semmivel nem volt durvább, mint Bertolucci Álmodozók című klasszikusa. S. McQueen amúgy sem öncélú és hatásvadász módszereiről híres. Legalábbis, ha valaki ennyire őszinte és igaz filmet forgat egy ennyire komoly témáról, akkor ez a következtetésem.
Carey Mulligan is eszméletlen. Annyira tündéri ez a gyöngyszem és annyira hiteles alakítást nyújt most is, hogy nem lehet elég sokszor dicsérni érte. Sissy, mint Brandon húga, egyszerre cserfes és bohém, de ugyanakkor érzékeny és zavart is. Tele problémákkal, sivár és életképtelen kapcsolatokkal. Korunk női megfelelője ő is. Bár az ő hátteréből csak ízelítőt kapunk, de ezt is sikerül annyira összetetten megjelenítenie, hogy nem tudunk érte elég hálásak lenni.
Mulligan abszolút nagyjelenete és talán a film legjobb jelenete (bár nehéz a választás), az amikor a bátyjának (is) énekel a bárban. Abszolút katartikus csúcspont, pazarul elmesélve.
További kiváló jelentek: Brandon összes jelenete a munkatársával Marianne-nal, a sokkoló fürdőszobai szcéna a film vége felé, az ámokfutás a film második felében, illetve kb. úgy az egész film kiváló jelenetek sora.
Nehéz megmondani, hogy mennyire volt oka az Akadémiának nem jelölnie a filmet az Oscarra. De az tényleg arcpirítóan bosszantó, hogy ennyire elmentek mellette. Fárasztó ezt már leírni, de sajnos nem ez az első fájó eset és tuti, hogy nem is az utolsó. De nem is baj, ez semmit nem von le a Shame értékéből.
Ami igazán tetszik még, hogy képileg is fantasztikus a film, annyira jól illeszkedik az összes díszlet, ruha, lakásbelsők, hotelszobák a filmhez, hogy azt nem lehet szavakba önteni, egyszerűen látni kell. Egy-egy kép mintha egy festmény lenne, amit kimerevítve és kinyomtatva szívesen a falunkra tennénk.
Atmoszférateremtésből jeles, egyből beszippant. Egyes jeleneteknél konkrétan elfelejtettem levegőt venni. Bivalyerős megvalósítás, mely folyamatosan küldi a gyomrosokat. A végsó lezárás nem katartikus lesz, de ugyanolyan hatásos. Úgy jellemezném, mint egy hatalmas pofon, amit soha nem felejtesz el.
Zeneileg is működőképes a formula. Minden jelent mellé sikerült a legmegfelelőbb zenét kiválasztani. Így itt sincs hiba. A legtöbb fentebb említett jelenetet soha nem fogom tudni elfelejteni. Egyszerűen beleégett a memóriámba. Steve McQueen ha így folytatja a legnagyobb között lesz a helye (vagy lehet már ott is jegyzik). A legjobb az egészben, hogy a direktornak sikerül elérnie, hogy nem izgató és vágyott dologként tekintsünk a szexre, hanem inkább gondolkodjunk el a látottakon. Ez viszont piszok nehéz, csak a legjobbaknak sikerülhet. Hiszen mint olyan, a szex az ember egyik legősibb alapösztöne és egy olyan világban amelyben folyamatosan kapjuk az ingereket és impulzusokat mindenhonnan, piszok nehéz ezt elérni. De McQueen-nek sikerül és ettől is kiemelkedik a témát feldolgozó többi alkotás közül.
Fantasztikus színészek, pazar megvalósítás, kőkemény mondanivaló. Erre még 10 év múlva is így fogok emlékezni, de lehet, hogy azon túl is. Kihagyhatatlan.
Kétségek nélkül
100%