Elköltöztünk: filmdroid.hu
Piroch Gábor Interjú
2012.03.17. 21:09 5 komment
A kaszkadőrös cikk készítésekor jutott eszembe az ötlet, hogy mi lenne, ha egy olyan emberrel beszélgetnék erről a témáról, aki az egész életét a kaszkadőrök világának szentelte. Felvettem a kapcsolatot a magyar kaszkadőrök legjobbikával, Piroch Gáborral, akit egy kávé és egy jóízű beszélgetés keretében meginterjúvoltam. Ezúton is köszönöm Gábornak, hogy szánt rám némi időt, és hogy hozzájárult az interjú elkészítéséhez! Továbbá köszönet koimbrának, hogy segített a hanganyagot legépelni!
Közel negyven év szaktudással rendelkezik. Számos sikerfilmben szerepelt, és bizonyított. Milyen elhatározás alapján lett kaszkadőr? Hogyan kezdődött az egész?
1968-ban kerültem a filmezéssel kapcsolatba. A Budapesti Honvéd Sportegyesületben cselgáncsoztam. A tornatermünk a Dózsa György és a Lehet út sarkán lévő általános iskolában volt. Kora tavasz táján egyszer csak különböző kellékfegyvereket, eszközöket kezdtek el hordani a terembe. Tizenöt éves voltam, s a többi fiatal gyerekkel nem értettük, hogy mi ez az egész. Fogalmam se volt, hogy mihez kezdenek ezekkel a dolgokkal. Ekkor jöttek - mint később kiderült különböző egyesületekből - úgy mondanám szakosztályokból sportolók, vívók, öttusázók, cselgáncsozók, birkózok, és egyéb más küzdősporttal foglalkozó emberek. Kiderült, hogy az Egri csillagok című filmbe sportolóból toborozták, szervezték a háttérkaszkadőröket, és extra statisztákat. Megtudtam, hogy Pilisborosjenőn lesz a forgatás. Ott összeismerkedtem egy-két emberrel, s valahogy szerettem volna bekerülni a filmbe. Ösztönösen, nem is tudom nagyon tetszettek, ahogy felkészülnek. Melyik gyereknek ne tetszett volna a kardozás és a vívás? Hiszen ez minden fiúgyerek számára vonzó, de hát a koromnál fogva nem tudtam bekerülni a török vagy a magyar katonák közé. Voltak kisebb apród szerepek. Emlékszem az edző betette a fiát, amit pozitív irigységgel vettem tudomásul. Abban az időben Csillaghegyen laktam, és onnan bicikliztem át Borosjenőre. Láttam, hogy óriási dolgok vannak készülőben; egy hatalmas várat építettek. Már akkor is voltak biztonsági rendszabályok, igazából nem engedtek a forgatáson a díszletek, vagy a kamerák közelébe, és akkor ennyibe maradt ez a dolog.
Egy évvel később az Ítélet cím filmhez, az egykori huszárkapitány, Papp Bertalan szervezett ismét sportolókat. Ő volt megbízva Várkonyi Zoltán rendező által, hogy az Egri Csillagok című filmhez az extra sportoló csapatot megszervezze. Lejött az edzésre, s megkérdezte a Tibi bácsit, az edzőmet, hogy lennének-e jelentkezők a filmre. Megkérdeztek minket, majd elmondták, hogy miről is lenne szó. Ekkor tizenhat éves voltam, és feltettem a kezem. Sikerült bekerülni a filmbe. Gödöllőn forgattunk, ahol volt a filmgyárnak egy vadasparkja, egy teljesen zárt terület. Voltak farkasok, őzek, medvék, amik szabadon mozoghattak a saját területükön. Talán két napot forgattunk ott a filmhez. Kimerem jelenteni, azután a két nap után, szó szerint szerelembe estem magába a filmforgatásba. Az egésznek volt egy hihetetlen újdonszerű varázsa, egy olyan igazi élményanyagot kaptam. Nem beszélve arról, hogy büszkeség töltött el. Dagadtam a büszkeségtől, amikor álltunk sorba a pénzért. Régen úgy volt még a rendszerváltás előtti időkben, hogy a filmforgatás végén egyből kifizettek. Minket, kaszkadőröket mindig előre engedtek a statiszták, akik állandóan mondták, „szerbusztok srácok”. Akiket már ismertek azoknak köszöntek, s jöttek a beszólások, „hogy kerülhetnék be közétek?” és így tovább. 60, 80 Ft volt talán a kiemelt statiszta pénz, s akkor mi kaptunk 150 Ft-ot naponta. A szüleim olyan boldogok voltak. Nem is tudták elképzelni, hogy egy gimnazista, hogyan kereshet ennyi pénzt. Azt hiszem ez véglegesen megpecsételte a sorsom. Ez a forgatás és ez az Ítélet című film. Ez volt a kezdet.
Ezután egyenesen felfelé ívelt a pálya, vagy voltak esetleg kihagyások?
Már gimnazista koromban úgy szólítottak az osztálytársak, hogy „művész úr”, mert több filmben forgattam, mint sportoló és gyalogos kaszkadőr. Az Ítélet után forgattam az Arc, a Gyula vitéz télen-nyáron című filmeket, és benne voltam a Szép magyar komédiában, a Várkonyi Zoli bácsi filmjében. Ekkor még inkább hobbiszerűen, de óriási szeretettel, odaadással, és lelkesedéssel dolgoztam a Papp Berci bácsival. Mindig jelentkezem, ha volt valami forgatás. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy mit szeretnék csinálni. Testnevelő tanárnak készültem. Gondoltam, érettségi után majd megyek a testnevelői főiskolára. Később jelentkeztem is, de a kaszkadőr pályám végett aztán abbahagytam. Akkor már inkább kaszkadőr akartam lenni, mint testnevelő tanár. 1974-en egy óriási kudarc élmény ért, amikor eltanácsoltak egy lovardából. Mehettem volna forgatni a Hajdú című filmbe, mint lovas kaszkadőr. Azt füllentettem, hogy tudok lovagolni. Pomázon volt a gyülekező. Miután felültem a lóra, azt se tudtam, hogy melyik oldalról szálltam fel. Megkérdezte a lovardavezető, hogy hát te öreg akkor tudsz lovagolni? Jaja, igen persze - füllentettem. Akkor ügess egy kört - mondta. Megkérdeztem, hogy mit csináljak? Ez a kudarc olyan sokkhatással volt rám, hogy elkezdtem lovagolni tanulni. Akkoriban kezdtem el készülni a testvelői egyetem felvételére. A barátaim, akikkel a Honvédban ismerkedtem meg, elhívtak a Woody Allen és Diane Keaton Szerelem és halál film forgatására . Kevesen tudják, hogy 1974-ben itt voltak Magyarországon forgatni. Mint lovász és kellékszállító dolgoztam a berendező oldalán a filmben. Ott összeállt egy kaszkadőrcsapat, Szamuráj vezetésével. Akkor eldöntöttem el véglegesen huszonegy évesen, hogy kaszkadőr leszek.
Voltak inspiráló hatással a munkájára más kaszkadőrök, mint például Yakima Canutt?
Ő a világon az egyetlen Oscar díjas kaszkadőr, az akkori idők lovas kaszkádőrködésének az abszolút úttörője. Cowboy volt és rodeó bajnok, majd kaszkadőr lett. Főleg lovakkal dolgozott, később kaszkadőr szakértő lett, valamint akciórendező. 1959-ben forgatták a Ben-Hurt, amiben toronymagasan abszolválta a rábízott feladatot. Olyan szinten, hogy szerintem a mai napig verhetetlenek azok a felvételek, azok az akciók. Azokkal a csodálatos lovakkal, amiket a filmben használtak. Ezért a munkájáért és az életművéért terjesztette fel az Akadémia Oscar díja.
Apropó Oscar díj. Miért nem díjazzák Oscarral a kaszkadőröket?
Azért nincs a kaszkadőröknek Oscar díjuk, mert igazából nem tudják, hogy milyen kategóriában díjazzanak; életműdíjat, koordinátor díjat adjanak, akció rendezőnek adjanak, esetleg női vagy férfi kaszkadőröket díjazzák. Ezért inkább úgy döntöttek, hogy nem adnak a kaszkadőröknek Oscart. Erre a föl a Red Bull létrehozott egy Taurus díjat, amit kaszkadőr Oscar díjként emlegetnek. Legjobb külföldi filmben végrehajtott akciókért, mint kaszkadőr szakértőt nomináltak 2007-ben. Sajnos nem nyertem, de nekem már az is díjnak számított, hogy a jelöltek között lehettem. Ez hasonló, mintha az embert nominálják egy Oscar díjra. Ott voltunk a Paramount stúdióban 2007 májusában egy fantasztikus bemutatón és díjátadó ünnepségen. Természetesen az akkori kormányzó, Arnold Swarzenegger is részt vett. Óriási élményben volt részem, s valamilyen formában én is a díjazottak között voltam, ami nagy büszkeséggel tölt el. A magyar filmesek, kaszkadőrök számára is óriási elismerés.
Milyen csapatokkal dolgozott együtt a pályafutása során?
1966-ben Yakima Canutt lószakértőjének, Glenn H. Randallnak a fiával, Corkyval dolgoztam Amerikában azzal a bizakodással, hogy majd a Zorro filmbe bekerülök. Az öreg megengedte, hogy velük dolgozzak egy csapatban. Emlékszem a lovardán belül volt két óriási poszter, a Ben Hur festményei. Az édesapja hozta haza őket Olaszországból, Cinecitta-ból, amikor ott forgattak. Corky is lószakértő lett, az egyik leghíresebb a mai napig a világon. Tőle is nagyon sokat a tanultam. Látták, hogy jól dolgozom, hogy szerény vagyok, hogy szeretem és értem a lovat. Abba a csapatba bekerülni hihetetlenül nehéz. Olyan, mintha egy Mars utazásra állnál sorba jegyért. Elképesztő a hierarchia, s ezek a cowboyok nagyon öntörvényű gyerekek. Az öreg megkedvelt így a többiek eltűrtek. Amikor az Evitát forgattuk Antonio Banderas eljött Amerikába megnézni, hogy lovagol, s akkor én adtam nekik lovat. Ennek a Corky Randallnak van egy sorstársa, egy kollégája, aki ma Amerikában szintén az egyik leghíresebb lószakértő. Úgy hívják, hogy Jack Lilley, vele nagyon sokat lovagoltam az elmúlt tizenkét évben. Tavalyelőtt több filmben is dolgoztam vele. A fia is alkalmazott engem, mint kaszkadőr. Az öreggel meg dolgoztam, mint lovász. Nem esett le a gyűrű az ujjamról, azért, hogy megkapjak egy feladatot. Képes voltam oda menni és beállni a sorba ötvenhét évesen. Eleinte kinéztek, de az öreg, Jack miatt, aki szintén megszeretett eltűrtek. Ezek a vidéki kaliforniai, meg montanai gyerekek, úgy néztek rám, mintha az Orion csillagködből ereszkedtem volna le közéjük. Ki ez a magyar? Lovas? Beálltam, csináltam, és megvetettem a lában. Rendkívül módon fárasztó volt. Ha az ember meg akarja kapni a munkát, meg kell csinálni mindent azért, hogy megkapja, hogy képbe kerüljön. Klasszikus már elcsépeltnek látszó dolog, de egyáltalán nem az, mert ez rendkívüli módon igaz, hogy ott lenni akkor, abban a pillanatban, amikor éppen szükség van talán rád.
Kijártam Kaliforniába, a Kanyon Countryba, ami olyan, mint Cegléd és környéke, talán Apajpuszta és környéke, ahol nagyon sok lovarda van. Szóval elkezdtem kijárni és az öregtől engedélyt kértem, hogy lovagolhassak. A rendkívül ócska lovaikat, amik ott álltak hónap óta nem lovagolva rajtuk. Megültem szőrén, nyeregben, s az öreg látta, hogy akarom csinálni. Ezután elvitt magával San Diegoba a Thor forgatására. Ott, mint különleges lovas, és lovas kaszkadőr dolgoztam. Remekül megfizetett az öreg, s miután véget ért a forgatás ezt monda: „Gábor, ha bármiben segíteni tudok neked engem bármikor megkereshetsz.” Ötvenhét éves voltam. Amerikában is végig futottam egy szép karriert, vagy nagy pályát. Nagyon nehéz talpon maradni. Itt van a családom, a gyermekem, s itthon is vannak dolgaim, s a kettőt összekötve nagyon nehéz volt menedzselni.
Volt egy másik spanyol csapat, akikkel együtt a dolgoztam. Amikor a Múmia filmet forgattuk akkor bekerültem egy csapatba ugyanilyen módon; kértem egy lovat. Mondtam a lószakértőnek, hogy meg akarom mutatni, hogy tudok lovat buktatni, s tudom azokat a feladatokat, amiket ők. Kaptam egy lovat, begyakoroltam a feladatot, majd megcsináltam a munkát. Bevettek abba a csapatba, ahová tudtommal senki másnak nem sikerült ilyen formában bekerülnie. Ez a csapat később hívott mindenhová, és keresztül-kasul utaztam velük a világot.
Maradjunk továbbra is a lovaknál. Mi az a „running w”? Mennyi ideig tart egy lovat felkészíteni kaszkadőrfeladatokra?
A régi világban elektrosokkal buktatták a lovakat. Az egy olyan készülék volt, amit a mai rendőrök használnak. Ugyanezt csináltuk a lovakkal annak idején. Az állatvédőknek nem tetszett. Áttértünk a köteles buktatásra, de ez sem tetszett az állatvédőknek, ezért át kellett tértünk a fektetéses buktatásra. A ló vágta közben lefekszik, amit rendszerint valami effektussal kötnek össze. Rendkívül munkaigényes, és ló függő gyakorlat. Ha elkezdtünk tíz lóval dolgozni, megtanítjuk őket fektetni, buktatni, de a végére két hónap után - néha előbb is - csak egy-kettő lesz megbízható, s három-négy pedig még használható. Fontos, hogy mindig frissíteni kell, és állandóan gyakorolni a lovakkal. Most csak szimpla lovardai körülményekről beszélünk. Egészen más a filmforgatás. Azt, amit a lovardában csinálunk, ágyúdörgés, lövések, csatazaj nélkül, azt ugyanúgy meg kell ismételni a kamera előtt. Hogy lőnek, hogy robbanás van, hogy harminc lovas galoppozik el, s úgy kell leugrani a lóról. Ez még külön megnehezíti a feladatot. Összefoglalva azt tudom mondani, hogy edzés, edzés, gyakorlás! S miután megy, folyamatosan szinten kell tartani a gyakorlatot. A rendkívül veszélyes kategóriák közé tartozik. Nagyon sok kollégámat láttam törött lábbal, törött csípővel, törött vállal kijönni egy jelentből vagy próbáról. Lekopogom nekem is voltak nehéz pillanataim, majdnem kitörtem a nyakamat, de mindig szerencsésen jöttem ki a szorult helyzetből. A pályámon számtalan buktatáson vagyok túl. Csak a Múmiában csináltam tizenötöt a kamera előtt, abból egy nem sikerült, amikor nem értem be a jelentbe. Volt olyan jelenet a Kleopátrában, amiben Mark Anthonynak voltam a dublőre. Be kellett lovagolnom a jelenetbe, ahol nyíllal meglelövik a lovat és felbukik. Négyszer egymás után kellett ugyanott végrehajtanom. Mindig ugyanoda, mindig ugyanúgy. Nagyon nehéz, mivel a ló egy idő után már nem akarja. A fő kaszkadőr kategóriák közül a lovas, azon belül is a bukás, az ágaskodásból való esés a legkiszámíthatatlanabb, és a legveszélyesebb. Nagyon könnyű hibázni, hiszen egy állatról van szó. Az is előfordul nagyon sokszor, hogy befejel a ló. A Katedrális forgatásán a fő gonosznak voltam a dublőre. Ágaskodásból kellett leesnem macskakőre, mindezt négyszer egymás után. Össze-visszaütöttem magam, dacára annak, hogy nyakig fel voltam védőfelszerelésbe öltözve. Egy fizt fajtájú lóval kellett felágaskodnom. Nagyon ritka fajta ló, általában kocsizásra használják, ritkábban pedig díj lovaglásra. Nagyon szép fekete állat, ami úgy néz ki inkább, mint egy hidegvérű, eke elé fogott ló. Tehát egy ilyennel ágaskodtam fel, majd leestem róla. Az a ló még nem is volt előtte jelentben, teljesen friss volt, de szerencsére sikerült megcsinálni a jeleneteket.
A szülei miként álltak az Ön által választott hivatáshoz?
1981-ben a Kepes Andrásnak volta Stúdió 81 c. műsora a Magyar Televízióba. 81 májusában készített velem egy nagy riportot. Egy olyan riportot, hogy több percen keresztül lovagoltunk. Volt egy Manci nevű lovam, amivel egy évtizeden át keresztül-kasul lovagoltam Európát. Édesanyám mikor látta a riportot felugrott a tévé előtt. Másnak mindenki mondta neki: Évike láttuk a Gábort a tévében.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Abszolút nem tartom magam szakbabának. Van egyféle művész vénám, talán az édesanyámon örököltem, aki egy rendkívül érzékeny asszony volt, de nagyon-nagyon erős írói vénával rendelkezett. Fantasztikusan rajzolt, imádta az operát, gyűjtötte a lemezeket. Emlékszem mindenki karácsonyra, vagy születésnapra lemezeket vett számára. Írtam egy forgatókönyvet, és szeretném megfilmesíteni. El tudtam volna adni, de szeretném magam gondozni, és elkészíteni belőle a filmet.
A nyáron voltam a BBC által készített tévéfilmsorozatnak a Madár dalnak a szakértője. Az eredeti mű egy nagyon híres regény. Az első világháború idején játszódik, illetve 1910-től indul a történet. Csodálatos provánszi táj, egy szerelmi háromszög, s a lövészárkok közötti viszonyokat írja le és taglalja a háború idején. Egy nagyon-nagyon szépen megírt, és szomorú történet. A híres Somme-i csata, az első világháború legzegzugosabb lövészárokrendszerét foglalta magába. Több ezer méteres árokrendszert ástak mind a németek, mind a franciák, és a háború alatt zajlódó jelenetek, ezekben a lövészárkokban játszódnak, illetve vissza-vissza megy a film 1910-es 11-es évekbe. A szerelmi történet a fiktív Franciaországban zajlik. Csónakázás, szép ruhák, szecessziós környezet, egy idilli már-már romantikus világ. Iszonyatos dráma, harc, és romantika. Végig fotóztam ezt a filmet. Különleges képeket készítettem. Halottak végig lefektetve, érdekesen összeácsolt fejfák, különböző lélekgyötrő képek, amik fantasztikusan néznek ki a maguk nemében. Nem is gondolná az ember, hogy egy filmforgatáson készültek. A Sziget című film forgatásán olyan kamera kocsikat fényképeztem, amiket itt Magyarországon még nem is láttam. Úgy néznek ki, mint egy holdjáró. Fantasztikusak, bámulatos erővel írják le a képek a 21. századi filmforgatási technikákat. Vannak nagyon érdekes speciális effektes és sminkes képeim. Ezekből a fotókból szeretnék csinálni egy kiállítást. A zömét magam fotóztam. Ez megmutatná a kaszkádőrködés, és a filmvilág egy másik arcát. Megmutatná, hogy nem mindenki akció centrikus.
A Szini egyetemen Gőgősi Tamás barátom, a mozgástanár megkért, hogy jöjjek majd be és tanítsak. A harmadikosoknak lesz kaszkadőroktatás, valamint a színészet és a kaszkádőrködés kapcsolatának vizsgálata.
Talán szeretnék megcsinálni még egy egyetemet, dramaturgot, rendezőszakot. Majd meglátjuk. Mindjárt hatvan éves vagyok, de óriási tanulási vágy munkálkodik bennem. Több mint ötven országban dolgoztam, minden kategóriában mindent megcsináltam. Nagyon kevesen csinálták végig, azt, amit én. Helikopteren lógtam, motorkerékpárral üvegen ugrattam át, stb. Most már jó lenne kicsit más, persze ebből élek, de azért bele kellene vágni valami másba. Kamera mögé állni, írni, fotókat készíteni. Szeretném megcsinálni azt a dokumentumfilmet, amelyről már esett szó.
Minden filmben fényképezett?
Nem mindig. Valahol elkap az ihlet, valahol nem. A zombis film alatt nem tudtam, mert szerepeltem is. Ha van rá lehetőségem, akkor igen. A Terminátor 3-ban rengeteget fotóztam, ám az egyik asszisztens kibukott és rám szólt. A koordinátor figyelmeztetett: „Ha még egyszer meglátom Gábor, akkor kirúglak!"
Már megkaptam a választ a következő kérdésemre, de azért felteszem. Tervezi, hogy beáll a kamera mögé, mint ahogy néhány kaszkadőrtársa tette?
Annak idején sokat voltam együtt Dobó Katával Amerikában. Beszélgettünk, kirándultunk, vacsoráztunk. Volt egy kedvenc története, amit mindig elmeséltetett velem, egy amolyan utazótörténet. Egy fiatal pár elutazik Párizsba egy nyeremény gépkocsival. Beadják a kocsit egy megőrzőbe, ám kiderül, hogy az egy zúzda. Találnak egy idegenvezetőt, de a férfi nem tud franciául, és még csak nem is idegenvezető. Írtam erre egy nyolc-tíz oldalas szinopszist. Katának is szántam a történetben szerepet. Egy orosz-magyar szakos végzős egyetemista diáklány szerepét. Most ott vagyok, hogy megvan ez a szinopszis és majd nekikezdek, de az is lehet, hogy megírom színdarabnak.
Volt a Cég – a CIA regénye című mini sorozat, amit Mikael Salomon rendezett. Ott én voltam az egyedüli kaszkadőr szakértő. Hasonló, mint az Szabadság, szerelem, abszolút 56-s téma. Forradalom, Kossuth tér, AVH, a rádió és a Pártház ostroma. Különböző felvételeket, próbákat csináltam. Az AVH-sokat kiráncigálják a folyosóra, és halomra lövik őket. Szabad kezet kaptam, és úgy vettem fel a jelentet, ahogy én gondoltam. Két kamerát használtam, végül nagyon pici vágással készült el a jelenet. Teljesen meg volt elégedve Mikael, ezért ugyanúgy vette fel az kanadai operatőr a végleges jelenet, hogy szinte 100%-osan megegyezett.
A Miniszter félrelép-ben Andy Vajna megbízott az akciórendezői teendőkkel. A csapó még mindig megvan, eltettem emlékbe. Amikor odakerültem a monitor elé, csak kapkodtam a fejem. Kapitány Iván volt a második csapat operatőre. Ha ő nem segít, nagyon nehezen tudtam volna megoldani, mert egy olyan területre tévedtem, amiben nem volt rutinom.
Angelina Jolie filmjében, A vér és méz földjében is kaptam lehetőséget forgatni. A jelenet szerint a főszeplők összeverekednek egy fürdőszobában. Bemutattam neki, majd az operatőrnek, aki azt mondta, hogy ugyanezeket a kameraállásokat fogja alkalmazni.
A forgatókönyvnek, amit írtam a címe a Sztárkaszkadőr. Rólunk szól kaszkadőrökről, és a filmesekről. Emberi történet, amiben akció csak egy filmszínész kifigurázása kapcsán van igazából. Egy filmforgatáson vagyunk, amolyan álom az álomban. Van egy jó történet, bemutatja milyen egy pózer, milyen önfeledt tud lenni egy asszisztens, milyen lökött egy ruhás, és így tovább. Látunk karaktereket, sorsokat, egy jó történetet.
Milyen jellegű filmeket szeret?
Ez egy igen érdekes ellentmondás a munkámmal szemben. A könyvem utolsó oldalán felsoroltam az általam kedvelt filmeket. Nincs is köztük akciófilm. Chuck Norrisos akciófilmek, Rock, Battleship, Mission Impossible, stb; jó dolgozni bennük, de az teljes más dolog. Azonban megnézed és elfelejted. Ellenben egy Óz a Csodák csodájára, Casablancára, egy Régi idők focijára, vagy egy Titanicra mindig emlékszel. Akárhányszor eszedbe jut, tudod, miről szól, s akár idézel is belőle, még akkor is, ha csak egyszer is láttad. De ezekről azt se tudod, miről szól, fogalmad sincs. Tom Cruise ennyit tudsz. A Missin Impossilbe 4 beharangozójának én csináltam filmet itt az Aréna plázában. Meg se nézem a filmet. Szeretem, és előnyben részesítem a jó sztorikat, történeteket.
Kaszkadőr vicc?
Egy újságíró barátom ugratott: Leugrott a Titanicról és beleállt. Az egyetlen magyar, aki túlélte a Titanicot.
Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak a kaszkadőrök terén?
A forint gyengesége miatt jönnek külföldiek filmet forgatni Magyarországra. Na és persze részben a filmpolitika miatt. Lehetővé teszik, hogy bizonyos kedvezményeket kapjanak. A Katedrális második részének forgatásán több ezer ember dolgozott, akárcsak Angelina Jolie vagy Brad Pitt legutóbbi filmjében. Ott konkrétan én voltam a budapesti kaszkadőrcsapat felügyelője. Minden nap hétszáz statiszta dolgozott. Olyan szintű munkaerőt vesz fel a filmszakma, amire szüksége van az országnak. Mi is tudunk adni valami pluszt. Azt mondják, hogy itt vannak jó kaszkadőrök, ide érdemes jönni, nem kell hívni külföldieket.
Azok a srácok, akik most mellettem fölnőttek, és már ők is szakértők nekem köszönhetik. Kijártam a magyar kaszkadőröknek, hogy elfogadták őket nemzetközileg, hogy bekerültek a nemzetközi vérkeringése, van már jövőképük, van lehetőségük.
Mint kiderült a kaszkadőrség igen sokrétű. Milyen fejlődési szakaszok vannak?
Nagyon kevés kivétellel lesz valaki csak úgy koordinátor. Az én pályám tipikus. Voltam sportoló, gyalogos kaszkadőr, utána megtanultam lovagolni. Lovász voltam, majd lovas kaszkadőr lettem. Megtanultam autót vezetni, motorozni, s vettem egy oldalkocsis motort, és megtanultam azzal is a kaszkadőrködést. Hegyet másztam, fejlesztettem magam. Bekerültem ilyen-olyan filmekbe. Megtanultam angolul, kikerültem Németországba. Szabadidőparkokba és ottképeztem magam, kapcsolatba kerültem külföldi csoportokkal, szakértőkkel. Egyszer csak felkértek, hegy egy verekedést önállóan koreografáljak meg. Egy koordinátor mellett voltam asszisztens. Bujtor filmekben koreografáltam, és szakértő voltam. 1982-ben a Gábor Pál rendezésében készült Hosszú vágtában egy malőr miatt kirúgták az akkori kaszkadőrszakértőt, mert nem tudott leugrani a lovával a gyomaendrődi hídról John Savage dublőreként. Ezután engem bíztak meg a feladattal, s így lettem a film kaszkadőr szakértője.
83-ban neveztek ki hivatalosan kaszkadőr szakértőnek, de 81-től már asszisztáltam, és koreográfusi feladatokat is elláttam. Ezután a nagy munkákat kezdtem el. 1987-ben Miss Arizónában. A Linda Sorozatnak egy idő után én lettem a szakértője. Jöttek sorban a nemzetközi filmek is. Így lettem secondary direktor, azaz akciórendező.
Arra is van példa, hogy valaki akciórendezőből filmrendező lett. Elég ritka, mert nagyon be vannak skatulyázva. Más a látásmódja, és más látásmódot is igényel a filmrendező vagy akár az akciórendező, és a kaszkadőr szakértő. A kaszkadőr szakértő áll a jelenet közepén, mindent lát, és felügyel. Hogy ereszkednek az ipari alpinisták vagy megfelelően vannak-e elhelyezve védőszivacsok, dobozok. A tűzhöz nem áll-e közel a statiszta, és így tovább. Az akciórendező csak a monitort nézi, nincs rálátása a teljes jelenetre, és körülményeire. Az érdekli, hogy a jelenet úgy nézzen ki, ahogy azt leírták. Szembetűnő a két feladatkör közötti óriási különbség. Az is nagyon ritka, hogy akciórendező ne kaszkadőrből legyen valaki. Kaszkadőr szakértőből lett akciórendező, kilép a monitor mögül, és körül tekint. Ösztönösen megkérdezi „be vannak zselézve a gyerekek?”, „nem kellene oda még egy szivacs?” Ilyen vagyok én is.
Mi volt a legveszélyesebb, legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívások közé tartozott az 1992 szeptember 28-án felvett reklámfilm, aminek a kedvéért leugrottam hatvan méterről ötezer dobozra. 1993-ban pedig Pünkösd hétfőn egy Ikarus busszal beugrattam a Dunába. Volt egy saját rovatom a tévében, ekkoriban futott a tévében Rózsa Gyurinak a műsora, a Leglegleg. Egyrészt ehhez készítették el, másrészt pedig szerettünk volna egy dokumentum-kaszkadőrfilmet összehozni, aminek én lettem volna az akciórendezője és a kaszkadőr szakértője. A Filmgyárral közösen készítettük volna, de sajnos nem tudtuk összeszedni rá a pénzt, így nem jött létre. Ekkor már nagyon nehezen lehetett az efféle dolgokra pénzt összekaparni. De volt még veszélyes helyzet, például a biatorbágyi viaduktról egy mozgó kamionra ugrottam rá huszonhárom méterről. A Múmiában egy 45 fokos domboldalon kellett felbuktatnom egy lovat, az 500 kg-os ló hajszál híján agyonvágott, a jelenetben úgy is nézett ki, hogy a ló megöl. A rendező kétségbeesetten kérdezte, hogy mi van velem. A Lindában egy telefonfülkén kellett keresztülugranom. Két igazi üvegen, úgy, hogy még a készülék is benne volt. Egy másik Linda részben futok le egy mozgólépcsőn, majd kiugrottam egy üvegablakon. Ez egyébként a demóanyagomon is rajta van. Itt azonban beleállt a hátamba egy üveg, a csigolyáimban megcsúszott és kihasított egy darabot a hátamból. Megúsztam. A Kincses sziget kalózaiban kilenc méter magasról ugrottunk ki egy robbanásból, akkor úgy éreztem, ha nem zuhanok bele azonnal a vízbe, akkor szénné égek. Ugyan be voltunk zselézve, de ha még két-három másodpercig nem kerülök bele a vízbe, akkor végem. De még sorolhatnám a sok lovas jelenetet és robbanásokból való menekülést.
Ha már említette a Lindában szerzett sebet, melyek voltak a legdurvább sérülések?
Azt kell mondanom, hogy óriási szerencsém van, hiszen egy hétig sosem voltam tovább kórházban. Egyszer egy német kaszkadőr bevágott a pajzsom alá, elrontotta a megbeszélt koreográfiát, s darabokra tört a bal kezem. A kisujjamban nyolc csavar van. Amikor a busszal beugrottam a Dunába erősen megütöttem a vesém, eltörött négy bordám, két csigolyám megrepedt. A nézelődők vidáman integettek, de senki nem tudta, hogy padlót fogtam. Ekkor egy hónapig nem tudtam dolgozni, pihentem, egy évig fájt a vesém. Szerencsére három angyal is vigyáz rám. Nem vagyok babonás, de a hitre mindig szüksége van az embernek. Hinnie kell a családjában, a barátaiban, a munkájában, ezek átsegítenek a nehéz időszakon. Sok emberen látom, hogy menekül a végzet elől, de tudomásul kell venni, hogy megöregszel. Én nem menekülök, de már másképp tekintek a világra. Kerülöm a vitákat és megpróbálok több szeretetet adni. Fontos a sport is, egy jó kondiban lévő ember jobban is viseli a szellemi megterhelést, a megpróbáltatásokat. Ez segít a túlélésében, a veszélyes kaszkadőrjeleneteknél. Van hogy beígérnek egy munkát és nem kapod meg, ez visszavet szellemileg és át kell újra tervezned pénzügyeidet. De ha van hite az embernek és kondija, akkor könnyebben vészeli túl a nehéz időszakot.
1974-ben forgattuk a Szerelem és halál Woody Allen mozit, ott a vágóhídról hoztak lovakat. Fillérekért megvették és azokkal dolgoztunk. Azok voltak a bukólovak, aztán visszavitték a vágóhídra. Terveztük, hogy majd mi kaszkadőrök megvesszük a lovakat, létrehozunk egy istállót és majd lesöpörjük a konkurenciát a színről. Visszagondolva azt kell hogy mondjam fogalmunk sem volt, hogy mi is ez az egész, felszerelésünk sem volt, de mi akkor ott hatan azt hittük, hogy mi vagyunk a világ legjobb kaszkadőrei. Mi vagyunk a világ töke. De gyakorlatilag fogalmunk sem volt semmiről, leesünk a lóról és kész. Pénzünk nem volt semmire, de bíztunk benne, hogy sokra visszük.
Milyen tanáccsal tud szolgálni azok számára, akik ezt a pályát válasszák?
Aki kaszkadőr akar lenne, az el is fogja érni, amit akar. Kitartás, szorgalom és megbízhatóság kell hozzá. Nem kell rendkívüli tehetségnek lenni, mert ki fog derülni, hogy miben jó. Például jól vív, vagy jól lovagol, ha elhivatottságot érez és végigmegy az úton, akkor elérheti, amit szeretne. Manapság rengeteg produkció van, ezzel együtt rengeteg a munka is. Ha esetleg nem tudják a kívánt csapatot elérni a forgatás alatt, mert azok éppen mással vannak elfoglalva, akkor kénytelenek mást keresni. Ha valaki elérhető és lelkes, akkor jó eséllyel bekerül egy filmbe. De azért hozzá kell tenni, hogy van, amikor nincs meló és akkor mással kell foglalkozni. Én például elvállaltam újságkihordást, éjjeli őrködést, telefonfülke takarítást. Olyan munkákat, hogy ha hívnak, akkor azonnal tudjak menni forgatni. A Kaszkadőrnek születtem könyvemben le is írtam, hogy végig lehet menni ezen a pályán. De óriási akaraterő és szorgalom kell hozzá.
Kaszkadőriskolát nyitottam, mindenki nagy igényére, pirochgabor.hu oldalon megtalálható. Ebbe folyamatosan be lehet iratkozni, OKJ-s kaszkadőrvizsga tehető, középfokú szakképesítést kap a jelentkező. Azokat is szeretettel látjuk, aki csak le akar járni edzésre, de nem szándékozik beiratkozni. A tájékoztató hamarosan rajta lesz a honlapon. Dózsa György út sarkán van, a tornacsarnokban csütörtökön 20-22-ig van edzés. Remélem, az iskolából kikerül egy-két hölgykaszkadőr is, mivel női kaszkadőrökből kevés van.
Továbbá szeretném a figyelmetekbe ajánlani Piroch Gábor: Kaszkadőrnek születtem című könyvét.
Címkék: interjú iromány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
chuck-d 2012.03.17. 23:05:55
elütések, elírások viszont vannak rendesen, a tartalom miatt ráfért volna egy átolvasás, mert kiemelkedő cikk.
jikininki 2012.03.18. 00:06:58
köszönöm, jó volt olvasni.
de még egy helyesírás ellenőrzés tényleg nem ártana neki.
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.03.18. 17:00:54
Kár, hogy ilyen kevés embert mozgatott meg az interjú. Csalódott vagyok.
jikininki 2012.03.18. 21:04:50
www.youtube.com/watch?v=OAY4NddFqSg
2012.03.18. 21:56:08
Gábor (amellett, hogy kitűnő kaszkadőr) valóban nagyon jó interjúalany.
Köszönet az olvasnivalóért a filmdroidnak és Piroch Gábornak egyaránt!!
