The Awakening

2012.05.20. 20:03 koimbra 2 komment

Természetfeletti jelenségek borzolják a kedélyeket? Szellemidéző állítja, hogy egy látványos szeánsz keretében vissza tudnak hívni valakit pár másodperc erejéig a túlvilágról? Florence Cathcart pont az efféle ügyekre specializálta magát. Igazi profi, megjelenik a helyszínen és néhány perc szemlélődés után lerántja a leplet, megmutatja, hogy az egész „műsor” csupán egy jól kitalált színjáték. Épp a visszavonulást tervezi, amikor még egy esettel sikerül felkelteni érdeklődését. Nem fűlik a foga hozzá, de fogja elektromos műszereit, berendezéseit és porait, elutazik egy bentlakásos iskolába, ahol különös jelenés borzolja a kedélyeket.

Anglia, pár évvel az I. világháború után. Borongós vidéki tájon járunk, ahol még mosolyogni is elfelejtettek a felnőttek, a gyerekek sem viccelődnek, mivel félnek. Cathcart persze szkeptikus, némi tervezgetés után elhelyezi saját kis, lebuktatós csapdáit, majd nem sokra rá már a sötét folyosókon rohangálva próbálja összerakni magának az apró részleteket. Miután megoldással szolgál indulna is haza, de ekkor még csak a film felénél járunk.

Nick Murphy rendező látszólag kézben tartja a dolgokat, korrekt tempót diktálva haladunk előre a cselekményben. Biztos kézzel éri el a néző érdeklődését és csavarja fel a feszültségfaktort. Az ijesztegetéseket is jó helyen sütögeti el, bár ezek között akar jó pár szokványos megoldás. Sajnálatos módon féltávnál hirtelen kifogy a szufla, de ezen már meglepődni sem lehet. Murphy a tévés projektek környékéről érkezett, inkább a sorozatok világában érzi otthon magát. Stephen Volkkal közösen dolgoztak a forgatókönyvön, az úriember szintén kisképernyős alkotásokból vette ki a részét, neki köszönhető a Médium - A túlvilág kalandorai (amiből valószínűleg merített is a filmhez). Tehát nem 90-100 perces filmekre szakosodtak, náluk főleg 40 perc a megszokott.

A The Awakening 45 perc után erősen leül, majd magához tér, hogy újra megpróbálkozzon feltornászni a hangulatot. Szomorú, de ekkor már erősen sejteni lehet, hogy az alkotók megpróbálkoznak csűrni-csavarni a dolgok állásán. Ha nem is izzadságszagú, de kísérletük csak felemás eredményt hoz. Örvendetes, hogy Rebecca Hall-t nem zökkentik ki szerepéből a szkriptbéli döccenők, alakítására nem lehet panasz, jól alakítja a szkeptikus profit, aki egyre nagyobb szemeket mereszt a kialakult helyzet közepén. 60 %-ot tudok adni a filmre, akármilyen jól is kezdett a második félidőnél majdnem elvérzett.

imdb: 6,5
rottentomatoes: 71 %

Címkék: iromány the awakening

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.