Felesleges bővebben bemutatni a csernobili katasztrófát, a környező országokban tudja mindenki, hogy mi történt és talán sokan rettegtek is attól, hogy a nagy durranás után ők is benyelnek egy kis radioaktivitást. Odaát, Amerikában meg amúgy is magasról tesznek arra, hogy mi zajlott le 1986-ban, az se lenne meglepő, ha úgy gondolnák, hogy valahol Narnia mellett található a hely, illetve még annyi beugorhat nekik, hogy Optimusék itt kergették az Álcákat.

A katasztrófaturizmusra mindig is volt, van és lesz igény, mindig akad egy-két sztárszínhely, amelyet ellephetnek az izgalmakra és rombolás látványára éhes emberek. Kitört egy vulkán és hatalmas károkat okozott? Nosza, nézzük meg a környéket. Szökőár söpört végig valamely tengerparti városkában? Bizonyára érdekesen lehet. És Csernobil környékén mi lehet a helyzet? Fantasztikus lehet a hely kisugárzása.

Hat amerikai fiatal úgy gondolja, hogy remek lenne szétnézni a csernobili atomerőmű szomszédságában található kihalt Pripjaty városában. Csak mennek, meg jönnek, fényképezkednek egy sort, szétnéznek – gondolják. Felbérelnek egy helyi idegenvezetőt, állítólag többször járt a környéken és pénzért boldogan körbevezet bárkit. Alkonyatkor már el is húznának...ha tudnának. A megbízhatóan működő autó bekrepál, majd az este leszálltakor furcsa, ijesztő dolgok történnek.

Oren Peli a (számomra) nézhetetlenség határát súroló Paranormal Activityvel tette le névjegyét Hollywoodban, azóta A folyó sorozattal valamelyest javított megítélésén. A found footage iránti vonzalmáról csak nehezen tud lemondani, az Ideglelés Csernobil viszont már nem tartozik a „talált filmek” közé, azonban mégis beleillik a műfaj keretei közé. Ugyan az operatőr felé egyszer sem intéznek egy mondatot se, de nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy ő is a turistákkal van. Megvan minden, ami egy found footage produkciónál jellemző és még csak nem is idegesítő.

A színészek megbízhatóan hozzák egy B kategóriás, DVD-n észrevétlenül kiadott horrorban szereplők teljesítményének az átlagát. Azaz szövegeiket elmondják, teszik, ami a valószínűleg kissé vékony forgatókönyvben le van írva. arcukon sok érzelem nem tükröződik. Még szerencse, hogy hatalmas baromságokat, hülyeségeket nem hajtanak végre, elérik, hogy legalább halálukat ne kívánjuk, mindenképpen öröm, hogy a klisés horrorkaraktereket nem is próbálták beleerőltetni az alkotásba. Amikor beüt a probléma megpróbálnak kijutni a városból, bajba jutott társukat hátrahagyják, nem akarnak hősködni, csupán segítséget hozni. Csak éppen folyamatosan akadályba szaladnak, felbukkannak a város sugárfertőzött, egyáltalán nem barátságos lakói.

A rendező az effektes asztal mellől állt fel, hogy a trükkfarigcsáláson túlmenően megmutassa le tud dirigálni egy filmet is, ha akar. Tisztességgel próbálkozik, össze jön is néha a feszültségkeltés, de legtöbbször csak árnyékra vetődik, mi meg zavartan pisloghatunk, vajon ennél a jelenetnél meg kellett volna ijedni? Nem ártott volna, ha néhány esetben jobban ráerősítenek a félelemkeltő percekre, mindenesetre elmondható, annyit elértek, hogy a háttérben mocorgó árnyak és a karakterekhez közel álló alakok láttán nem ásítunk egy hatalmasat. A készítők legnagyobb húzása a forgatási helyszín. Magyarországon rögzítették a produkciót, sikerült egy kellőképpen hátborzongató, lepusztult környéket találni, aminek megvan a hangulata és (atomtól mentes) kisugárzása. 60 %-ot megadnék a filmre.

imdb: 5,3
rottentomateos: 21 %

Büdzsé: 1 millió dollár
Amerikai bevétel: 18 millió dollár