Ha egy politikus feje fölött már-már összecsapnak a hullámok, megbízható tanácsadói mindig megpróbálják a figyelmet más irányba terelni. Teljesen mindegy, hogy hirtelen mit találnak ki, a lényeg, hogy az emberek vetődjenek rá az eléjük dobott csontra, így a botrány hullámai szépen csendben elvonulnak. Történik, hogy a brit haderők csúnyán mellétrafálnak, a porrá rombolt afgán mecset előtt a bősz lakosság angol zászlókat éget. Tehát elő kell rukkolni egy igazán remek ötlettel, a lényeg, hogy a Közel-Kelet álljon a középpontba és az elnök ne veszítsen szavazókat. Egyetlen, elsőre kissé blődnek hangzó elképzelés születik: egy jemeni sejk lazacokat telepítene országába és segíteni kellene neki. Lasse Hallström ügyesen egyensúlyoz a komolyan vehető alkotás, a szórakoztató film és a paródia határán. Szerethető, kedvelhető, csöppet mókás karakterek vonulnak fel előttünk. Ewan McGregor a lazacos projektet kiröhögő, horgász-szakmában szakembernek nevezhető kissé merev úriembert játssza, aki már régen elhidegült nejétől és csak a szendvicseiért jár haza. Olyan fickó, aki órákig tud beszélni a halakról és szokásairól, talán még egy sokat megélt horgász is megunná. Egyszóval unalmas, ennek ellenére mégis érdekes tud maradni. Emily Blunt formálja meg a titkárnő-asszisztenst, aki mindig elvégzi a házimunkát és az összes felvethető kérdnek utánajár. Kristin Scott Thomas alakítja az elnök mindig pörgő, ötletelő lendületes tanácsadót, karaktere afféle karikatúra, akárcsak az ország első embere. Nem sok hiányzik, hogy a mulatságból átlendüljön a ló túloldalára, azaz röhejes legyen, de Thomas nagy tapasztattal rendelkező színésznő, Hallström pedig jó rendező. A sejk afféle haladó gondolkodású, horgászni felettébb szerető alak, aki végső soron a népén akarna segíteni, de szándékával nem mindenki ért egyet, az Amr Waked által játszott karakter is afféle karikatúra-paródia lenne. Szatírának induló, de némi idő elteltével romantikus vígjátékba hajló film született, ahol a szereplők nagy, ábrándozó szemekkel merednek a lazacokra és egymásra. Nem forgattam kezeim között a regényt, amely alapján készült a produkció, de úgy tűnik, hogy az író nem merte bevállalni, hogy belemenjen a rendszer, a Közel-Kelet és az emberi kapcsolatok kifigurázásába. Szolidan és szelíden, szinte észrevétlenül más irányba terel, mint maguk a politikusok és fenemód ügyesen teszi. Négy kiváló főszereplő, kidolgozott karakterek, és egy abszurd történet, amiből csak nem tudták kihagyni a giccset. 80 %