Az elmúlt évek egyik legjobb, legizgalmasabb és legfélelmetesebb horrorja a spanyol [REC] volt, amely természetesen nem kerülhette el a sorsát és összehoztak belőle egy amerikai másolatot. A folytatásra sem sokat kellett várni, ami úgy félidőig még nagyjából működött is. Jaume Balagueró és Paco Plaza rendezők persze rögtön előálltak két folytatásra elegendő ötlettel, sőt megegyeztek abban, hogy ezúttal megpróbálnak egyedül elboldogulni a rendezői feladatokkal. Először Plaza vetette be magát a harmadik felvonással, a végeredmény azt igazolja, hogy jobb lett volna, ha mégis közösen hozzák el a következő zombi/démonfertőzést.

Ezúttal nem a karantén alá vont ház folyosóin és emeletei között bolyongunk, egy vidám esküvőre csöppenünk be, ahol a szerelmespár kimondja a boldogító igent, majd kezdődhet a mulatság. Azonban az egyik rokon szemmelláthatóan egyre rosszabb állapotba kerül, végül emberi húst kóstol és mire kettőt pislantunk a násznép nagy része máris átváltozott. Férj és feleség különszakad, ám a szerelmesek megpróbálnak újra egymásra találni. Ásó, kapa, nagyharang.

Nem erőltetik túl a found footage jelleget sem, csupán a film első 20-25 percében láthatjuk a történéseket egy vendég kameráján keresztül, majd a hagyományos úton-módon folytatódik a mészárlás. Plazának ugyanis humorizálni támadt kedve és bedobja a nagy kérdést, amely gyakorlatilag a kézikamerás horrorok többségénél mindig felvetődik: Ha beüt valami hatalmas probléma, miért nem dobják el egyszerűen a kamerát?

Míg az első résznél legalább érdekes volt a felvezetés (a folytatásban meg szinte azonnal belecsaptak a lecsóba), addig a harmadik rész első percei esetleg csak azok számára lehetnek szórakoztatóak, akik éppen esküvőre mennek vagy arról jönnek. Plaza roppant unalmasan tálalja a vérengzés kitörése előtti időszakot, már-már összetesszük a két kezünket, hogy végre történjen valami. Felpöröghetne az izgalom, jöhetnének a szaftosabbnál szaftosabb jelenetek, sőt akár ki lehetett volna bontani az előző részben megpendített vallási hátteret, esetleg több háttérinfóval is szolgálhattak volna. E helyett a derék rendező mit csinált? Humorizál!

A [REC] franchise-ból egyáltalán nem hiányoztak a poénok, de mivel másra nem volt képes, így bedobott egy-két vicces momentumot és figurát. Nem csak nálunk, de a spanyoloknál is felbukkanhat egyes vigasságokon - rendezvényeken egy-egy ellenőr azt vizsgálva, hogy tud-e büntetni a lejátszott számok után. De nyilván az volt a cél, hogy a feszültséget kissé enyhítsék a SpongyBobszerű kosztümben rohangáló fickóval vagy a templomban talált Szent György páncéljában és buzogányával felvértezett férj szabadító akciójával. Ezzel csak az a gond, hogy Plaza képtelen megemelni az adrenalinszintet, amely az első pillanattól az utolsóig nem mozdul a holtpontról. Márpedig az előző [REC] filmek fontos eleme a feszültség, e nélkül az egész nem ér semmit.

Szomorú, de Plaza műve egyáltalán nem emelkedik ki a dvd-n érkező gyenge horrorok tucatjaiból, lesilányította ezt az ígéretes franchise-t. Ha legalább a véres jeleneteken próbált volna javítani vagy emlékezetessé tenni, de egy rövid láncfűrészes aprításon kívül semmi említésre méltó jelenet nem akad. A [REC[ 3 25 %-nál nem ér többet, reméljük, hogy a Jaume Balagueró remek negyedik résszel javít az összképen.

imdb: 5,5