nem lehet kommentelni

a hobbitos postot

@bucbuc: elég sokszor van nekem is, hogy nem küldi el azonnal a kommentet, sztem várj egy kicsit. Ez a blog.hu sara

ON: Így elolvasva a sztori összefoglalóját nem sok értelmes dolgot tudtam idáig kihámozni belőle. Eleve ezeket a japán sci-fi elgondolásokat (még ha Gibson nyilvánvalóan nem japán) nem szeretem.
Esetleg valaki írna pár mondatot róla, aki olvasta? (Gondolom itthon annyira nem számít kultikusnak)

Vicces lesz a 170 cm-es Wahlberg a majdnem 2 méteres Neeson mellett. :)

A projekt még lehet jó is, kérdés, hogyan is csinálják meg. Azért jó, h a Vas rendezője nem maradt.

@danialves: nem japán, hanem cyberpunk

és kb annyira kultikus, mint a Szárnyas Fejvadász ( Álmodnak-e .. )

ugorj be érte egy antikváriumba :)

én meg mindig is azt sajnáltam, hogy kevés jó cyberpunk film készült, pedig baszott jó kis világot teremtettek

uuuuh, a torque 3,7 az imdbn és ez Kahn EGYETLEN filmje. Natali más liga, de a cypher szvzs nézhetetlen. A Splice jobb volt.

A neurománc ha nem is alapműveltség a saját kategóriájában alapmű.

A fordítést tótisz csinálta?

@ZF2: nem, Ajkay Örkény volt, hírhedten pocsék fordítás. Csak az első '92-es kiadást ismerem, azóta állítólag lényegesen javította az újabb kiadásban.
Fent az időjeles "a könyv tartalma" a hátoldalon lévő ismertető, az egyik legbénább ilyen jellegű szöveg, semmit nem tudni meg belőle a könyvről. Nekem így 20 év távlatából valami nagyon kusza és zavaros történet rémlik, nem tudom ez mennyire a magyar verzió bűne.
A hazai kiadás/fordítás jó összefoglalója:
sfmag.hu/2012/05/21/neuromancrol-szo-sem-volt-interju-ajkay-orkennyel-a-neuromanc-magyar-forditojaval/

@lojzi1: @ZF2:
így van, a 92-es fordítás egészen rossz, viszont a Szukits-féle 2005-ös 3. kiadású fordítás egészen tűrhető (nekem elhiheted, mindegyiket én írtam :) ).

A fenti tartalmi összefoglaló a korabeli bombasztikus fülszöveg a 92-es kiadás hátlapjáról. Felejtős. Ha értelmesebb összefoglaló kell, akkor már inkább itt:
hu.wikipedia.org/wiki/Neurom%C3%A1nc#Cselekm.C3.A9ny

illetve ha valami nem világos, kérdezz nyugodtan :)

@lojzi1:
A történet amúgy az eredetiben is zavaros :) kicsit kapotikus. Gibson első regénye volt, aminek az írása során folyamatosan attól rettegett, hogy ellaposodik a sztori és az olvasó elunja. Azért zsúfolt bele annyi fordulatot, helyszínt, eseményt, részletet, hogy fenntartsa a majdani olvasó érdeklődését.
A párhuzamos cselekményszálak jól összekuszálódnak, az egyes sorsok és személyiségek csak fokozatosan és közvetve tárulnak fel, és mindezt olyan vibráló leírás-özön köríti, hogy az ember beleszédül már akkor, amikor angolul olvassa. Hát még amikor fordítja :) A könyv utolsó harmadának írásakor szerintem Gibson se nagyon volt magánál :)

Mindezt filmre átvinni szinte lehetetlen (pláne, hogy a Neuro egy logikai trilógia első kötete). 3-6 órás óriásfilm vagy 2-3 részes normál sorozat kellene hozzá, ezt csak Tolkien-művekkel lehet eljátszani, ezért nyilván sűrítik, de nagyon nehéz lesz úgy meghúzni, hogy eredeti és ütős maradjon, és ne egy Mátrix-klón legyen belőle.

Nem véletlen, hogy eddig még egyetlen megfilmesítési próbálkozás se jutott tovább a tervezgetésnél. Ebből forgatókönyvet írni rémálom (és Gibsonra se lehetne rábízni, lásd a Johnny Mnemonic elrettentő példáját).

@danialves:
A Neurománcnak sokféle értelmezése lehetséges, nem egy egyszerű sztori.

Itt egy nagyon lecsontozott értelmezés:
Adott egy kőgazdag klán, a Tessier-Ashpool család, amelynek mindkét ága (Tessier mama és Ashpool papa) a halhatatlanságot vágyja és kutatja, de eltérő módon. Ashpool szerint a kulcs a családtagok (és önmaga) folytonos klónozásában rejlik, míg Tessier szerint a személyiségnek hardverbe, szoftverbe, mesterséges intelligenciákba és végső soron a mátrixba (ez a mátrix nem AZ a Mátrix!) történő leképezése jelenti az egyéni szellem halhatatlanságát.

Tessier a saját személyiségét, azaz annak két felét 2 külön mesterséges intelligenciába "programozza" bele, amelyeket álcázva, legálisan üzemeltet. A sztori idején a MI-k használata elterjedt, de önállóságukat nagyon korlátozzák (erre szolgál a beszédes nevű Turing Rendőrség). Tessier a Turing kijátszása céljából arra programozza az egyik MI-t (Wintermute-ot), hogy először szervezze meg a saját "felszabadítását", azaz a Wintermute-ot kontroll alatt tartó hivatalos Turing rendszerek feltörését, majd egyesüljön a másik MI-vel, Neuromancerrel, és az így létrejövő, "elszabadult" digitális szuperintelligencia-entitás lenne Tessier mama öröklétű leképezése. Ez a terv (hogy mi lesz belőle, az más dolog).

Wintermute a programozásának megfelelően munkához lát. Ellenőrzése alá von egy Willis Corto nevű katonatisztet, aki Armitage néven tulajdonképpen Wintermute bábja lesz a valós, fizikai világban. Armitage útján megszervezi a Turing meghekkeléséhez szükséges csapatot (tagjai: Molly Millions, a brutális és szépséges testőrnő, utcai harcos; Henry Dorsett Case, a lecsúszott, de tehetséges hacker; Dixie Flatline, a rég elpatkolt, de digitális agykártyába lementve részlegesen létező hackerzseni, Case egykori mestere; Maelcum, a sionita-raszta gandzsafüggő űrpilóta, aki a csapat egy részét bejuttatja a T-A klán orbitális lakhelyére; Riviera, a népszerű előadóművész, aki kapcsolatot jelent a T-A csaléd egyik fiatla tagjához).

A könyv nagy része arról szól, hogy a fenti csapat Wintermute irányításával hogyan hajtja végre a nagy akciót, hogyan jön létre az egyesített entitás, ami aztán másnak (sokkal komplexebbnek, nagyobbnak és önállóbbnak) bizonyul, mint aminek Tessier mama anno elképzelte. Az elvarratlan szálak pedig a folytatásokban (Count Zero / Számláló nullára és Mona Lisa Overdrive) folytatódnak majd.

Röviden ennyi :) de ez csak egy a sokféle értelmezés közül.

@armitage: na ebből semmi nem rémlett így 20 év távlatából :)
Köszi a kiegészítést a fordításaidról, a '92-es első verzió minden hiányossága ellenére azért nagyon dicséretes dolog volt, mert már akkor, nagyon hamar találkozhattunk valami nagyon friss dologgal :)
Az akkori Valhallás könyveknek ez az újdonság volt talán az egyetlen erénye, a korábbi jó minőségi kiadásokhoz (pl. Galaktika sorozat) képest botrányosan rossz minőségű papírra kerültek és addig könyvben soha nem látott nyomdahibákkal voltak tele. Mindez valami vállalhatatlan borítóval súlyosbítva, kivéve ha az Boros-Szikszai volt, mert sokszor mindenért kárpótolt :)
Emlékszem, a Dűne messiása volt az, aminél már tizenévesen komolyan fölmerült bennem, hogy ezt nagyon ferdén fordították és esetleg pár bekezdés ki is maradt talán. Ez nem tudom egyébként, azóta nem jártam utána.