Az alábbi kritikát Doggfather írta. Köszönet érte.

Woody Harrelson tavalyi filmje, melyben egy erőszakos, rasszista, nőcsábász, homofób, ego mániás, narcisztikus rendőrt alakít. És ezt a lánya mondja a szemébe. Ezzel az alkotásról magáról is sok mindent elmondtam.

A film az 1990-es évek Los Angelesében játszódik, ahol egy vietnami veterán, egy sáros közrendőr Dave Brown (Woody Harrelson) pokolra jutását mutatják be. Nem egyszerű rendőr, a régi iskola egyik utolsó dinoszaurusza, ő dönti el, hogy mi törvényes, egyszerre bíró és ügyész, nem kevés esetben hóhér is. Amolyan Dredd Bíró a valóságban. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy hol dolgozik, a film címe a munkahelyét a Rampart kapitányságot jelöli, egy erőszakos bandák elleni osztagnak hozták létre, több mint 70 rendőrt foglalt magába, és rendkívüli esetekkel foglalkoztak. Elsősorban Los Angeles bandák uralta negyedeiben, droggal, erőszakkal, bandaháborúkkal foglalkoztak.

Ebben a közegben dolgozik Dave. Emellett együtt éli unalmas életét a volt feleségével és a lányával, illetve a második (volt) nejével és a tőle származó lányával, a két nej pedig testvér. Az „együtt éli” se jó kifejezés, mert a házuk melletti sufniban lakik. Az élete a szokott unalom a „bányában”, mígnem valaki videóra veszi, hogy majdnem agyonver egy autóbaleset okozóját. Ezért a politikusok, és a lakosság a fejét akarja, az ügyvéd pénzbe kerül, elkezd menni a pénz után. Ezután egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a mocsokba. A trailer nem egészen ezt ígérte.

Én legalábbis azt hittem, hogy egy szatírát, amolyan vígjátékszerű görbe tükröt fogok látni, de egy nagyon komoly drámát, illetve társadalomkritikát csinált James Ellroy író, és Oren Moverman rendező. A film az Utca királyai (szintén Ellroy) egy másik aspektusát mutatja be, hogy lehet belefulladni abba a mocsokba, amit a rendőrség folyamatos háborúja jelent a bűnözőkkel. Míg abban a főszereplő inkább az alkoholba menekül, addig itt Dave egyfajta filozófiát körít az életstílusa köré. Ez a dráma, személyesen Dave drámája, hogy a film végére se hajlandó még csak bele se gondolni, hogy ő gondolja rosszul, hogy nem lehet így élni, dolgozni, ahogy ő áll a világhoz, családhoz, munkához, törvényhez.

A film 2011-ben készült és a Torontói film fesztiválon mutatták be. Az alkotás Woody Harrelson jutalomjátéka, a többi szereplő csak azért van, hogy az ő alakítását segítsék. A film egy egyszemélyes dráma. Ugyanakkor a kisebb nagyobb szerepekre is kiváló színészeket szerződtettek (Steve Buscemi, Sigourney Weaver). Nagyon logikusan, szépen ívelve mutatja be a film, hogy lehet egyre jobban elpusztítani mindent, amit valaha alkotott, hogy vannak, akik ebben segítik, és vannak, akik megpróbálják megakadályozni. Lehet a filmet spoilerezni, sőt el is lehet mesélni, mert nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem, hogy minderre hogy reagál a főszereplő, hogy mozdítja előre a cselekményt, hogy sodródik az árral. Szerintem 80%-ot mindenképpen megér. A filmet nem könnyed kikapcsolódásra ajánlanám.