A 16. amerikai elnök háborúba megy 1861-ben, nem azét hogy megőrizze az Uniót, vagy hogy eltörölje a rabszolgaságot, hanem azért, hogy legyőzzön egy sereg vámpírt, köztük egy vérszívót aki megölte az anyját. Kénytelen maga ezüstből készült fegyvereket szállítani a Gettysburgi csatába, azért hogy megmentse a háborút, mert vesztésre állnak a Dél vámpírokkal megerősített csapatai ellen… Timur Bekmambetov rendező és Setg Grahame-Smith (akinek a regénye alapján készült film) megvalósították a lehetetlent: Csináltak egy filmet, amely még annál is hülyébb, mint amilyennek hangzik.

Tele van szedett-vedett értelmetlen párbeszédekkel, buta fordulatokkal, gagyi akciójelenetekkel. A musztáng csorda hátán futkározó Lincoln szörnyű, a végén pedig a nagy finálé az égő összedőlő hídon robogó vonat jelenete a gagyi szinonimája lehetne. A film nem tudja eldönteni, hogy Lincoln egy átlagember, aki minden erejével a vámpírok ellen harcol, vagy egy szuperképességekkel megáldott valaki, aki fél kézzel csapkodja ki a fákat az erdőben és a száguldó ló csorda hátán ugrálva harcol az ellennel.

Persze ne gondolja senki, hogy nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban, alapjában véve egy olyan filmtől, amelynek az a címe, hogy Abraham Lincoln – Vámpírvadász nem vár sokat az ember. Legyen szórakoztató, jópofa akciókkal, esetleg néhány poénos jelenettel és nem árt, ha van egy viszonylag normális forgatókönyv is. A lényeg viszont, hogy ne vegye magát komolyan a film. Viszont itt érzek igen komoly problémát, ugyanis Bekmambetov egy véresen komoly filmet akart készíteni.

A vámpírokat gyilkolászó fiatal elnök tényleg jópofa, ezek a részek élvezhetőek, a baltát forgató Lincoln nagyon jól néz ki, de nincs meg az a bugyuta bája a filmnek. A jó példa erre a Machete, amely jópofa, tele van hülye jelenetekkel, de nem veszi magát komolyan, önmaga paródiája lesz. Ezért is működött az a film, ezért is szerették annyian, és ezért nem működik Bekmambetov filmje. . A szereplőkkel is az a probléma, hogy nem tudják pontosan, most egy drámában, vígjátékban vagy akciófilmben játszanak, teljes tanácstalanságot látni az arcukon.

Ahogy Lincoln öregedik és a politikai és a szerelmi szálat behozzák a történetbe, úgy válik a film teljesen érdektelenné, unalmassá néhol már nézhetetlenné. Annyi lehetőség volt ebbe a filmben, hiszen ott van a motívuma a rabszolgaságnak, a filmben a fekete rabszolgák vérét szívják a vámpírok, ahogy a fehér ember is évszázadokig ”szívta a vérét” a gyapotföldeken dolgozó rabszolgáknak, de a halhatatlan vámpírokat is szembe lehet állítani az igazi hallhatatlansággal, amelyet Lincoln elért. Ezekből semmit nem tudott megvalósítani a rendező. Hogy jót is mondjak a filmről, a Viktoriánus korban élő vámpírokat nagyon jól eltalálták, az ő kinézetük tényleg piszok jó és öröm végre Rufus Sewellt is a képernyőn látni, ő most sem okoz csalódást.

Összességében kaptunk egy önértékelési gondokkal küzdő filmet, egy humortalan rendezőtől és újra bebizonyosodott, hogy ami jól néz ki nyomtatásban, az nem feltétlenül néz ki jól a képernyőn. Seth Grahame-Smithnek van még egy népszerű regénye, a Büszkeség és balítélet meg a zombik. Ezek után csak remélni tudom, hogy soha nem filmesítik meg. A film 40%-nál többet nem ér. 

imdb: 6,4

rottentomatoes: 35 %