A vezetőnk ebben a törvényen kívüli világban Roberto Nascimento kapitány, a BOPE egység egyik katonája. A  BOPE a brazil S.W.A.T., hivatalosan a rendőrség része, de gyakorlatilag egy kivégzőosztag, akik egy végeláthatatlan háborút vívnak a favelákat uraló állig felfegyverzett drogkereskedőkkel, rajtaütésszerűen hatolnak be a nyomornegyedekbe és hajlamosak előbb lőni és aztán kérdezni. Nascimento nem sokára apa lesz és már nem nagyon akar meghalni egy rutin bevetésen, ezért nekiáll megkeresni a megfelelő embert, aki át tudja venni a csapatát. Itt lép a képbe Matias és Neto, látszólag az egyedüli tisztességes zsaruk Rio de Janeiroban. A történet, bár izgalmas akciójelentekkel van tűzdelve, szerteágazóbb és kevésbé koherens, mint amit amerikai akciófilmektől megszokhattunk. Egy amerikai filmben az egész film egyetlen bevetésről szólna, míg itt több hónapon keresztül követjük a szereplőket és a plot csak lehetőséget szolgáltat arra, hogy minél több arcát megmutassa ennek az összetett társadalomnak ahol parallel átjárhatatlan világok szorulnak meg egymés mellett. Mielőtt jelentkeznek a BOPE-ba, Matias és Neto-n keresztül megismerjük az intézményesen korrupt rendőrséget, akik teljesen tehetetlenek a bűnözéssel szemben, és azzal töltik az idejüket, hogy összelopják a betevőt, még egymás rovására is, a nyomornegyedekbe csak azért teszik be a lábukat, hogy begyűjtsék a kenőpénzt a kartellektől. Matias nehezen tud választani két világ között, szeretne jó rendőr lenni de közben ügyvédnek tanul egy elit egyetemen. Inenn jön a másik csoport, a képmutató középosztálybeli gyerekekkel, akik megvetik a rendőröket a brutalitásuk miatt, és civil szervezeteket működtetnek a favelában. Persze semmi sem történhet a negyedben a helyi főnök jóváhagyása nélkül, és van aki a társadalmi munkát csak arra használja, hogy beszerezze a drogokat, amit az egyetemen árul a gazdag diákoknak. Igazából senki sem jön ki jól ebből a filmből, bár mindenki pozícióját meg tudjuk érteni, nehéz szimpátiát érezni még a legjobb szándékú szereplők iránt is, mert vagy menthetetlenül naívak vagy a saját kezükbe veszik a törvényt.

Sok kritika érte a filmet a nyugati sajtóban amiatt, hogy dicsőíti a rendőri brutalitást, de ezzel nem értek egyet. A BOPE katonái nincsenek hősként beállítva, még akkor sem, ha saját maguknak így próbálják meg igazolni a munkájukkal járó erőszakot és félelmet, de amint az Nascimenton is látszik, ez komoly pszichológiai stresszel jár.  A kemény kéz pedig nem megoldás, hiszen nem old meg semmit, egy olyan harcot vívnak, amit nem tudnak megnyerni, még ha egy-egy csatában ők is a győztesek. A BOPE is csak része egy komplex társadalmi problémának. Az Elite Squad-nak nem véletlenül van dokumentarista íze, nem csak Padilho első filmje volt dokumentumfilm, de a film alapjául egy azonos című könyv szolgált, amit Luiz Eduardo Soares szociológus és két volt BOPE tag, André Batista és Rodrigo Pimentel írt, tehát tényleg hiteles és részletes képet fest ezekről a kívülállók számára zárt világokról. De mielőtt még mindenkinek elvenném tőle a kedvét, az Elite Squad nem egy művészfilm, egy pénzügyileg is sikeres akciófilm kemény férfiakról egy nagyon veszélyes helyen, akik nem sokat haboznak fejbelőni valakit.

 IMDb: 8,0

Rotten Tomatoes: 53%