Elköltöztünk: filmdroid.hu
A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)
2012.09.16. 17:00 18 komment
írta walter sobchak
A német filmgyártás már régóta egy talány számomra. Míg vígjátékaik – már amelyek eljutnak hozzánk – gyakorlatilag kimerülnek a szexközpontú Amerikaipite-majmoló szörnyűségekben, akciófilmjeik pedig a 20-25 évvel ezelőtti, szintén a tengerentúlról származó társaik lebutításai, addig a német drámák és történelmi filmek szinte mindegyike a kedvenceim közé tartozik; A Hullám, az eredeti Kísérlet, A bukás, Az alagút, Good bye, Lenin!, hogy csak néhányat említsek. A sor nem teljes; direkt hagytam a végére mindezek közül a legnagyobb kedvencemet, A mások életét.
Az NDK-ban járunk az 1980-as évek elején (egy magyarnak nyilván nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent ez az időszak és helyszín). A történet szerint a keletnémet kultúra-miniszternek megtetszik az egyik híres színésznő, ezért elhatározza, hogy a nő szerelmét – aki egyébként egy elismert színházrendező – tönkreteszi, hogy az amúgy gyógyszerfüggő asszonyt aztán megzsarolhassa, és a saját „rabszolgájává” tegye. Terve elég nehezen kivitelezhető, mivel a rendezőnek rengeteg nagyhatalmú barátja van a pártban, őszinte támogatója a rendszernek, és mind az NDK-ban, mind Nyugaton kedvelik a darabjait. A miniszter ezért megbízza a keletnémet ÁVH, a Stasi egyik vezetőjét, hogy legyen segítségére a rendező lejáratásában. A karrierista Stasi alezredes pedig a legjobb kihallgató tisztjét, egyben barátját kéri meg, hogy végezze el a megfigyelést, amely során persze „találnia is kell” valamit. A rendező lakását James Bond-filmekbe illő módon bepoloskázzák, és kezdetét veszi az akció. A film főszereplője ez a Stasi-százados, aki egyébként szintén hűen, mondhatni naivan szolgálja a szocializmust, noha ő maga nem sok örömét leli az életében. A lehallgatás során megismeri, és megkedveli a célszemélyt, közben rádöbben saját élete sivárságára és céltalanságára, felteszi magának a kérdést, hogy miért kell két jó embert, és szerelmüket önző érdekek miatt tönkretenni. Elkezdi meghamisítani a jelentéseket, nem törődve azzal, hogy saját karrierjét, és életét kockáztatja. Igazán forróvá csak akkor válik a lába alatt a talaj, amikor a célszemély – Dreyman – egy tiltólistán levő rendezőbarátja öngyilkossága után kritikus hangvételű cikket ír a rendszerről, amit meg is jelentet egy nyugati lapban…
Nem akarok túl sokat elárulni a történetből, talán ez a fenti pont elég, mert A mások élete bár nagyszerű, és a maga nemében izgalmas film, az az igazság, hogy nagyon lassan halad a története. A film műfaját tekintve történelmi dráma, de az időszak, amelyben a cselekmény játszódik csak egy megfelelő keretként szolgál, hogy az igazi üzenetet át lehessen adni. A mások élete amellett, hogy elég jól ábrázolja, milyen volt az élet a keleti blokkban a Gorbacsov alatti enyhülést megelőző időkben, több nagyszerű karakterfejlődést is bemutat, miközben néhol tragikus, néhol megindító, a nézőnek néha könnyezni, néha nevetni, vagy éppen mindkettőhöz lenne kedve (ilyen jelenet az ebédlőben az egyik Stasi-ügynök által rosszkor elsütött Honecker-es vicc). A mások élete ezen felül tele van olyan jelenetekkel, amelyekért már önmagukban érdemes megnézni a filmet. Az első, a Stasi-ügynököket kinevelő főiskolán, és a kihallgató szobában játszódó jelenet is ilyen, de ezeken kívül rengeteg van, alig találni olyat, amelyik ne lenne emlékezetes. Szinte minden jelenetnek lényeges szerepe van a történet alakulásában, vagy éppen a szereplők újabb oldalait mutatják meg. A színészek mindegyike nagyszerűen játszik, de nem lehet elmenni szó nélkül a főszereplőt, Wiesler századost alakító Ulrich Mühe mellett. Az egyik kedvenc színészemre, Kevin Spacey-re nagyon hasonlító Mühe úgy tudja élettel megtölteni a százados karakterét, eljátszani jellemének fejlődését, hogy a vásznon töltött idejéhez képest nem beszél túl sokat, gyakorlatilag egyetlen arckifejezést használ, és egyszer sem mosolyog (a színész nem sokkal a film elkészítése után, 2007-ben sajnálatosan meghalt rákban, az Oscar díjkiosztón is már nagyon beteg volt). A film két „gonosztevő” karaktere, Wiesler felettese, a törtető Grubitz alezredes, és az egész mögött álló Hempf miniszter figurája kevésbé van árnyalva, talán el is fért volna, hogy többet tudjunk meg róluk, de ők igazából a szocialista rendszert testesítik meg, ami tényleg ugyanilyen könyörtelen volt mindenkivel, aki az útjában állt (és a film így sem rövid, majdnem 2 és fél órás).
A rendezőt alakító Sebastian Koch alakítása rendben van (hasonló szerepet kapott a szintén a szocialista Németországban játszódó, szintén nagyszerű Alagút-ban is), az akarata ellenére az események középpontjába kerülő férfit az elejétől fogva kedveljük, és egyben sajnáljuk, mind a megfigyelés ténye, mind a szerelmi vívódásai, és legjobb barátja elvesztése miatt is.
Autókedvelőként nem tudom nem megemlíteni a filmben titkosszolgálati járműként feltűnő rengeteg „keleti” kocsit. 5,5 méteres, fekete, lökőrácsos Ford Crown Victoriák és Lincoln Town Car-ok helyett az ügynökök Wartburgokkal, Trabantokkal közlekednek, Szupercsapatos furgon helyett Zuk kisteherautóval járnak a kommandósok, de még a lehallgatás is olyan dobozos Barkasból történik, amilyennel annak idején nekünk a tejet hozták a suliba. Hempf miniszter hosszított kocka-Volvója a film egyik színfoltja! A film szinkronja a maiakhoz képest jól sikerült, Dreyman karakterét szerintem még szimpatikusabbá teszi az őt megszólaltató Csernák János, Wiesler-hez is illett Sörös Sándor, és a főgonosz miniszter is jó volt Újlaki Dénes hangjával.
A Time magazin a 2007-es év 2. legjobb filmjének választotta. Mindezt úgy, hogy a film költségvetése (2 millió dollár) valószínűleg egy hasonló amerikai produkciónak a büfészámláját sem fedezné. Az alkotás egyébként pénzügyileg is sikeres volt, összesen 77 millió dollárt hozott, ami a büdzséhez képest hatalmas teljesítmény. Amikor megnéztem a filmet, először nem tudtam, hányasra értékeljem; tökéletes film ugye nincsen, hogy 10-est adjak rá, aztán azon kaptam magam, hogy nagyítóval keresem a hibákat, hogy azért mégis legyen okom a 9-esre. De nem találtam olyan lényegeset, ami úgy tényleg zavart volna. A mások élete nálam bekerült azon filmek „elitklubjába”, amiket akárhányszor meg tudnék nézni, sosem unom meg, sőt minél többször nézem, annál több dolgot fedezek fel bennük, és annál jobban tetszenek. Sőt, az egyik legszebb befejezése van, amit valaha láttam, hiszen úgy zárul happy end-del, hogy nem zárul happy end-del, mégis kapunk feloldozást. Az utolsó elhangzott mondatnál pedig mindig azon veszem észre magam, hogy vigyorgok, mint a vadalma, miközben rámsötétül a képernyő. Egy ilyen film pedig 10/10-et érdemel, és kész.
IMDb: 8,5
RottenTomatoes: 93%
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2012.09.16. 17:25:45
Nyilván ez fasság, de hogy van benne valami, az is tuti. :)
Elanor_ 2012.09.16. 17:31:59
Söci 2012.09.16. 18:29:37
ott pl asszem egyből nyilvánosságra hozták az ügynöklistákat ( amit nem égettek el )
nálunk 22 évet kellett arra várni, hogy letartóztassák Biszku Bélát
és azt sem értem, hogy miért működhet az MSZP nevű párt, ami egyértelműen a diktatúra és elnyomás utódszerve
én megtiltanám, hogy bárki politizáljon, aki a rendszerváltás előtt abban részt vett
elég szomorú, hogy ugyanazok a kommunisták irányítanak most is, és az is, hogy a magyar társadalom erre nem reagál
Atkakukac1989 2012.09.16. 18:52:43
Bár az igaz, hogy nem egy közönségfilm. De nem is kell annak lennie.
nikodémus 2012.09.16. 20:25:02
Azért azon érdemes talán elgondolkozni, hogy nálunk nem egészen így nézett ki a kommunista diktatúra. Míg az NDK-ban komoly elnyomás volt a legutolsó időkig, addig nálunk a hatvanas évektől "gulyáskommunizmus" dívott, elvtelen kompromisszumok, gyakorlati materializmus (Trabi, balatoni nyaraló és Kinder-tojás) és a felejtés lassan növő, bűzös posványa. Kádár ezen ördögien zseniális leleményét a magyar nép még ma is nyögi. Na, erről megnéznék egy jó magyar filmet. Ezt azonban sajnos még nem forgatták le. (Talán az Apacsok? Vagy a Cserhalmi-leány idei filmje? Nem tudom.)
Rebelde 2012.09.16. 20:37:04
Martina Gedeck is remek alakítást nyújtott egyébként, azt nem tudtam hogy nem sokkal később meghalt a stasi tisztet alakító színész:SS
walter sobchak 2012.09.16. 21:09:17
@nikodémus: Az NDK a vége felé már nem volt jóban Gorbacsovval sem, és akkora volt a nyomor, hogy kínjukban a nyugdíjasokat és egyéb, az államnak "sokba kerülő" lakost Nyugatra költöztettek. Mi magyarok jobban éltünk, az biztos :) Sajnos ebből a témából már csak a következő generáció fog tudni igazán jó filmet csinálni, meg is mondom, hogy szerintem miért. Ma annyira áthatja az egész mainstream filmkészítést a politika, hogy egy ilyen érzékeny témát egyszerűen nem tudnának nem pártpolitikai vonalak mentén elkészíteni, semelyik párt nem tudná megállni, hogy ne egy 1 milliárdos kampányfilm legyen belőle. Ez pedig (számomra) hazavágná a filmélményt... túl sok a vélt vagy valós seb még azokból az időkből. Ráadásul míg az NDK-ban jobban élnek az emberek a falbontás óta, nálunk ezt sem lehetne egyértelműen kijelenteni, rengetegen visszasírják a 80-as éveket.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2012.09.16. 21:12:56
Nálam is max. pont, azóta egyszer szembejött a tévében és nem bírtam felállni előle.
Nagyon jó, hogy valamennyire értek németül, élveztem az eredeti hangot, nekem jobban ült úgy szerintem.
tutiadöfi 2012.09.17. 07:11:07
pont azok sírják vissza a 80as éveket akik nem értik meg, hogy az akkori rendszer miatt vagyunk most szegények
nem?
walter sobchak 2012.09.17. 07:28:07
tutiadöfi 2012.09.17. 07:35:05
meg mi köze a rendzserváltóknak, azokhoz akik elnyomtak ???
komolyan nem értem ezt a FORDÍTOTT gondolkozást, ne haragudj, mert te is fordítva gondolkozol
nem mersz szembesülni a problémával
látod pont ez a baj, hogy önmagunkat beszéljük le mindig a megoldásról
GeoThrasher 2012.09.17. 09:17:46
Nagyon jól csinálják. Európa nem csak a francia filmekről szól.
backdraft · http://www.brickset.com/search/?OwnedBy=backdraft 2012.09.17. 11:30:24
Nem is tudtam, h meghalt a századást játszó színész. Pedig ő volt a legjobb az egészben. Messze.
walter sobchak 2012.09.17. 17:48:42
@tutiadöfi: A "rend"-del kapcsolatban csak tolmácsoltam azokat a gondolatokat, amikor sokszor felsóhajtanak az idősebbek, hogy legalább akkor rend volt, az más kérdés, milyen (én alig emlékszem a szocializmusra, nagyon kicsi voltam 89-ben). Nem nem merek szembesülni a problémával, csak nem akarok flame-et, mert ez egy filmes blog, ne haragudj, ha nem megyek bele egy komolyabb vitába. A filmes oldalára visszatérve a dolognak, a rendszerváltóknak annyi a köze, hogy egy ilyen nagy horderejű filmet, mint amit mondjuk nálunk az ügynökökről forgatnának, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne az éppen regnáló párt szája íze szerint készítenénekk el (ha már az állam 1-2 milliárdot ad egy ilyen produkcióra "joggal" várhatja el, hogy neki is tetsszen). Ezért mondom azt, hogy amíg olyan pártok vannak a parlamentben, amelyeknek a tagjai bőven éltek, sőt közük volt a szocializmushoz, (oldaltól függetlenül) addig ez túl érzékeny téma idehaza. Addig meg ne is csináljanak inkább semmit. A németeknél - ahogy a filmben is látszik - ezt nagyon korrektül lefolytatták, ezért is lehetett A mások élete ilyen jó film. Nálunk nem, így egyenes gerincű filmet se hiszem, hogy láthatunk ebben a témában az elkövetkező 20 évben.
GeoThrasher 2012.09.17. 21:18:18
Az bizony! Zseniális hangulatú film.
A Drezda meg sajnos meg van mérgezve egy internacionalista szerelmi szállal, de ha eltekintesz tőle, akkor az is egy nagyon hatásos film.
Jók a német történelmi filmek, na!:)
Sándor Kilencz 2015.01.04. 21:25:24
convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2015.02.27. 01:18:00
Nekem meg George Morfogen (Mr. Rebadow az OZ-ból) jutott róla eszembe.
Bár talán ez a leglényegtelenebb dolog a film kapcsán, hogy a főszereplő kire hasonlít.
