Elköltöztünk: filmdroid.hu
Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl, 2007)
2012.09.18. 15:00 13 komment
Lars (Ryan Gosling - Törés, Half Nelson, Drive) egy kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, egyedülálló fiatalember. Egyszóval az idilli, vagy, hogy úgy mondjam, utópisztikus keresztény erények birtokában van... de valami mégis "hibádzik" nála. Róla szól a Plasztik szerelem.
Az elsőfilmes Craig Gillespie dráma-vígjátékában (lehetetlen katalogizálni a műfajt) Lars gondtalanul éli agglegényéletét bátyja, Gus garázsában. Egészen addig, míg sógornője, Karin állapotos nem lesz. Az összefüggést először észre sem vesszük, csak a később felbukkanó pszichológusnő fogadóóráin bontakozik ki. A pszichológus pedig csak azért kerülhet a kisvárosi idillbe, mert Lars egy napon bemutatja első barátnőjét, Biancát, aki szintén kedves, érzékeny, szégyenlős, szorgalmas, lelkiismeretes, csak egy baj van vele: a teremtő(je) eredetileg szexuális segédeszköznek szánta.
A többiek eleinte nem hisznek a plátói szerelemben, de látva Lars igyekezetét, és ismerve őszinteségét, mégis befogadják a furcsa párost. Biancát (aki a megszólalásig hasonlít Angelina Jolie-ra, csak sokkal jobban tud disztingválni, és eléggé decensen öltözködik) mindenki hamar megkedveli, egyre több helyre hívják: a helyi butikba modellnek, a kórházba önkéntes ápolónőnek, házibuliba és... a templomba. Mindez természetesen egyes egyedül Larsnak szól, így lesz az egész film egyfajta fordított megváltásmisztérium. Larsnak végig kell járnia nemcsak a boldogság, a valakihez tartozás, de az aggódás, a féltés, a félreértés, a harag, a féltékenység és végül újra a magányosság kálváriáját, míg végre a maga jogán felnőhet.
A történet nem a most divatos altesti komédiák irányába megy, hanem az alaphelyzet ismertetése után a fenti meglepő fordulatot veszi. A készítők el mertek játszani a gondolattal, mi van akkor, ha Lars egy olyan közösség tagja, amely nem kérdez, csak elfogad, nem bírál, csak segít, nem kér, csak ad. Hogy a film mégse tekinthető keresztény tanmesének, az nem csak a folyamatosan jelenlevő, jól felépített helyzetkomikumoknak köszönhető, hanem az egyedi látásmódnak.
A film Lars gyógyulását követi végig, úgy, hogy csak a legvégén érthetjük meg, mi is történt és miért kellett így történnie – annak ellenére, hogy mi is mindvégig intenzíven vele voltunk: a kalandjain az egyik percben zokogtunk, a következőben pedig röhögtünk. Lars elméje, és annak köszönhető lelki felépülése csodálatra méltó: anélkül játssza újra és értelmezi a vele történeteteket (élete traumáját), hogy bárkinek is ártana vele.
A film nem csak az alapötlettől és a kidolgozástól csodálatos, hanem főként a színészek játékától. Larsot ugye Ryan Gosling alakítja a tőle megszokott makulátlan hitelességgel, Karin figuráját a tündéri Emily Mortimer kelti életre, Gust pedig a nálunk még viszonylag ismeretlen, sokoldalú (színész, rendező, író) Paul Schneider játsza. Rajtuk kívül is az összes mellékszereplő, sőt, az egész kisváros remek és autentikus.
Én a filmet a pszichológiatanításban tananyaggá, legalábbis segédanyaggá tenném. Nem a lexikális ismerethalmazt gazdagítaná, hanem az olyan esettanulmányok sorát, ahol a szereplők nem csak kartoték adatok, hanem hús-vér emberek. Rájuk lehet egy kicsit csodálkozni: íme, az ember.
Címkék: iromány 90% Ryan Gosling
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PTweet · http://tetovaltlanyok.blog.hu/ 2012.09.18. 15:40:38
Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.09.18. 16:32:29
Shyllard 2012.09.18. 17:22:02
Elanor_ 2012.09.18. 18:04:39
Merő véletlen, hogy ezek kerültek ki egymás után, mert ezer meg egy független filmről tudnék írni, amikről a többség talán még nem is hallott. Gosling még viszonylag nagy név ahhoz, h ha a jobb filmjeit ajánlgatom, akkor megnézitek.
Joseph Gordon-Levitt, Adrian Brody vagy Andrew Garfield (csak, h néhány tippet írjak) már nem hiszem, h felkeltené az általános érdeklődést, ismeretlen színészekről nem is beszélve...
walter sobchak 2012.09.18. 18:38:11
Shyllard 2012.09.18. 19:04:52
Doro_ 2012.09.18. 19:28:48
nikodémus 2012.09.19. 05:49:20
nikodémus 2012.09.19. 05:55:51
Gosling pedig meghízva nagyon finoman adja a belső frusztrációktól terhes, lassan felnövő figurát. Az elpirulásán + homloki erének kidagadásán mindig mosolygok. :-) (Ehhez képest szerintem nem teljesített már olyan jól utóbbi filmjeiben, The Ides Of March, Drive.)
Elanor_ 2012.09.19. 08:52:59
En a plakaton rohogok: "To find true love, he'll have to think outside the box." Ezek szerintem meg se neztek, ugy irtak rola. :DDD
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.09.19. 09:03:34
a szerkesztőbizottság meg az ilyen kommentek miatt ír ide. :D
