Elköltöztünk: filmdroid.hu
A harc szelleme (Chocolate) 2008
2008.05.09. 20:13 8 komment
Errefelé nem sokan tudtuk mi fán terem az a muay thai stílus. Aztán jött Tony Jaa, akit rögtön sok helyütt Jackie Chan utódának kiáltottak ki és az Ong Bakban láthattuk mit művel, olykor több kamerabeállításból is megnézhettük a készítők által jónak gondolt jeleneteket. Aztán befutott a The Protector, ami verekedések terén felülmúlta az Ong Bakot is. Nathan Jonesnak pedig megtetszett ez a stílus, hisz a The Protector után elvállalt még egy hasonló filmet.
A sztori az ilyen filmekben másodlagos, inkább csak azért történik valami, hogy okot szolgáltasson a bunyóra. Na de azért is van valami alibi történet. Két banda két azonosságot tud felmutatni, az egyik, hogy nem kedvelik egymást, a másik egy nő. Ő az egyik banda főnökével jár, de a másik térfélen is kavar. Persze a főnök kiadja az útját, egy ideig még a konkurens bandataggal van együtt, majd különválnak, de ettől az embertől születik egy gyermeke, aki autista, a kommunikáció kissé nehezen megy számára. De amit lát az leutánozza hiba nélkül. Az anyja azonban beteg lesz, pénz kell a felépüléséhez. Véletlen folytán Zen haverja megtalálja azt a névsort, akik régen tartoztak az anyjának, ezért fel is keresik azokat. Fizetni persze senki nem akar, el is hajtaná őket erővel mindenki Az autista lány azonban megmutatja a ki a kemény csaj a vidéken, osztja az áldást könyékkel, bokával, térddel, mellé még némi Bruce Lee sikongatás is belefér, pont úgy ahogy ő azt elsajátította, ő az igazi halálos fegyver. A tévében kung-fu filmeket nézett, az ablakból meg pont rálátott egy közeli muay thai iskolára. No és a kiosztott pofonok nem állnak egyenes arányban a bekapott sallerekkel.
JeeJa Yanin az aboszlút főszereplő, első látásra senki nem hinné mire képes ez a vékony csaj. Olykor már szinte azt várná az ember, hogy a pulcsiját szétszaggatja és úgy folytatja a csetepatét. Na meg ritkán lát az ember valóban olyan kiváló mutatványokat egy nőtől, mikor szétcsap egy csapat fickót.
A harci jelenetek megrendezése, megalkotása, lefolytatása igazi profi munka, bevetnek minden ötletet, amit tudnak, olykor a környező tárgyak is belekerülnek az ütés-váltásba, a különböző helyszíneken zajló ütközetek pedig csak jobbá teszik az összképet. A végén talán nem csak nekem jut eszembe a Kill Bill első felvonásának a vége, bár mint köztudott Tarantino is máshonnan merített. A film végén pedig láthatjuk, hogy nem ment túl simán minden, néhány törés és zúzódás összejött. De ettől függetlenül Prachya Pinkaew rendező egyre jobb, élvezetesebb filmeket ad ki kezei közül.
A harc szelleme megtekintése után azt mondanám: Jackie Chan és Jet Li nyugodtan leteheti a lantot, ez az egy szál bél kislány bemutatja azt, amit tőlük (sem) láthattunk 15 évvel ezelőtt. Még ilyet forgathatnának. Aki elájult az Ong Bakotól, ettől tuti összehugyozza magát. Remélem majd azért hamarosan láthatjuk Tony „Hol az elefántom” Jaa -t és JeeJa „Anyu pénze, ide vele” Yanin-t, de addig is az év bunyója, akció serlege A harc serlegét illeti meg, Távol-Kelet megmutatta!
Értékelés: 90 %
Címkék: akció iromány 90 % távolkeleti filmek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.