Suna no onna- A homok asszonya

2008.10.12. 13:46 Armida Szólj hozzá!

Igazi avantgárd japán klassziker.
Abe Kóbó azonos nevű műve alapján készült Teshigahara Hiroshi rendezésével a film, 1964-ben.
A történet röviden arról szól, hogy egy etnomológus (rovarokkal foglalkozó) hapsi  Junpei Niki (Okada Eiji-Szerelmem Hiroshima) a homokdűnék közt bóklászik, gyűjti a bogarait, miközben lekési a buszát. Összefut egy helybélivel, aki szállást ajánl neki. Elkíséri ahhoz a házhoz, ahol vendégül fogadják. Este van és sötét.
Egy kötélhágcsó segítségével lemászik a házhoz és találkozik vendéglátójával, egy fiatal özvegyasszonnyal akit Kishida Kyōko alakít. (A film alatt végig no-name az asszony)
A nő vacsorát ad neki- enyhén elkeserítő volt látni, amint az asztal fölé rak egy esernyőt, ami a folyamatosan rájuk zúduló homoktól véd- kellemesen elcseverészik vele, aztán nyugovóra térnek.
Reggel, mikor a férfi kilép a házból, akkor látja, hogy körülötte homokfal, minden irányban. Már most meg kell jegyeznem, hogy a zene ebben a filmben is tökéletes. A döbbenetet olyan hangokkal oldották meg, hogy a hideg kirázott tőle, szép munka nagyon.
Szóval, a férfi körbenéz és keresi a kiutat. Kétségbeesetten próbálkozik kimászni, de állandóan visszacsúszik.
Később rájön, hogy a performanszban a nő is és a helyiek is benne voltak. Szükségük van rá, hiszen folyamatosan lapátolni kell a homokot, hogy ne lepje el a házat. (Na itt kezdődött az ami nekem már sok volt)
A napok telnek és a férfi minden trükköt bevet, hogy szabadulni tudjon, egyszer sikerül is neki, de pechjére beleszalad egy futóhomokba és kénytelen kiabálni hogy mentsék meg.
Természetesen visszakerül a nőhöz és minden kezdődik előlről.

Kettősség van bennem a film miatt. Egyrészt nagyszerűnek tartom, mert hozza az érzéseket, amiket kell, másrészt meg dühít és nem tudom elfogadni, talán a sztorija miatt. Ahol kell ott érthetetlen - modern korban az ember mi a fenéért akar az isten háta mögött homokbuckák közt élni?- ahol kell ott nagyon érzéki- amikor a férfi és a nő összejönnek, az szépen megvan csinálva, jó sok közeli kép, lassú mozdulatok- ahol kell ott undorító- a helybéliek iszonyúan idegesítettek, főleg mikor azt kérték a pasitól, hogy szexeljen a nővel a házuk előtt amit ők majd figyelnek, cserébe ledobják neki a kötélhágcsót, ahol kell ott szomjas leszek- nem vicc, olyan frankón meg van oldva a jelenet, mikor szomjaznak, hogy átérzed te is. ( Többet már nem spoilerezek)
Jó-jó, tudom én hogy nem szabad szószerint/szemszerint értelmezni a filmet és megvan mindennek a jelentése, például "egy olyan világot látunk, mely magányból, közönyből, azaz 'homokból' épült. Ez mindannyiunk körül létezik, s rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk-e benne" de nekem akkor is sok volt.
Azt hiszem túl nagy falat nekem egy ilyen film, sokszor kéne megnézzem, hogy megtaláljam mindennek a jelentését, és ahogy magam ismerem, tuti nem sikerülne, mert én csak a végtelen homokot látom és azt hogy kibabráltak ezzel a szerencsétlennel.

A homok asszonya megkapta a zsűri különdíját az 1964-es Cannes Filmfesztiválon, az Oscar-on jelölést kapott, mint legjobb idegennyelvű film.
A rákövetkező évben szintén az Oscar-onTeshigahara jelölést kapott, mint legjobb rendező.

Összességében mint film, állati jónak tartom, annak ellenére hogy a történet nem tetszik.

Címkék: dráma távolkeleti filmek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.