Jane Austen magánélete (Becoming Jane)

2008.02.07. 10:37 Miecs 9 komment

Úgy tartják, hogy azok a nők, akik szerelemről, szenvedésről, boldogságról írtak és írnak női társaiknak, azért teszik, mert maguk nem élnek át ilyet, nem élnek át ekkora szerelmet, írásaikban élik lehetséges életüket. Kiöntik nekünk szívüket és várják a nagy szerelmet könyveikbe burkolózva. 

Megeshet olyan is, amikor az írónő átélt eseményekből merít, karaktereit, történéseit, helyszíneit hasonlóan festi le, mint az az emlékeiben él. Élete inspirálja történetei egyes részeit. Ilyen Jane Austen Mr. Darcy-ja is (Mr Lefroy-ról mintázva).

Mikor Jane Austenről tanultam, rengetegszer hallottam utalást arra, hogy későbbi regényeit saját élete alapján írta, saját környezetét jelenítette meg, pl ő vidéken nevelkedett, vidéken élt, így a vidéki élet volt a történetei középpontjában. Mitöbb, a vidék szórakozása a hosszú séták, a zene és a bálok volt; hatalmas eseményt jelentett egy-egy bál, mind az ő életében, mint szereplői életében. Tipikus, az anyukák mind a való életben, mind képzeletében azon fáradoznak, hogy lányaik gazdag, tehetős férjhez menjenek, míg a gyerekek a szerelmet részesítik előnyben.

Jane Austenről biográfiai filmet készíteni még ismertté válása előttből, álmomban sem gondoltam volna. De Julian Jarrold 2007-ben előrukkolt vele, nem hiába, hisz kitűnő alkotást hozott létre. .

A film fő vonala egy szerelem, Jane Austen és Tom Lefroy szerelme. Jane a 18. század végén egy 20 éves eladósorban lévő fiatal lány, aki vasárnap hajnalban már írja történeteit, és mikor érzelmei a tetőfokára hágnak, mit sem törődve azzal, hogy a család még alszik, erőteljes, pattogós dalba kezd a zongorán. Ekkor fogalmazódik véglegesen édesanyjában, hogy azonnal ki kell házasítani ezt a lányt. Tom-ot nagybátyja küldi vidékre, hogy megtanuljon viselkedni és tisztelni a hatalmat, betartani a szabályokat, hiszen ügyvédnek, jogi pályára készül és a pontosság, a fegyelem nem az erőssége. Véletlenül Tom vidéki rokonai pont Jane társasága. Minden lány oda lesz érte, még aki csak 15 éves, még az is  akár azonnal hozzá menne Tom-hoz, ha a fiatalember őt szeretné, teljesen belehabarodott mindenki. Jane és Tom csípős megjegyzései egymásra, csipkelődő szóváltásai, makacskodásai már előrevetítik a szerelem lehetőségét. Tom nőcsábász, így mindenki félti Jane-t. De a lány szerelmes, sőt szerelem nélkül nem hajlandó házasodni, ezért visszautasítja az őt ostromló ajánlatokat. Rengeteg csalódás, fájdalom után úgy látszik végre boldogok lehetnek, megszöknek együtt. Jane rájön, hogy Tom népes családja a fiútól függ és a nagybátyja kegyességétől. Ha megszöknek, Tom-ot nem fogja nagybátyja támogatni, így az egész család sorsa bizonytalanná válik. Itt kezdődik a Büszkeség és balítélet. A film befejezése szomorú és megdöbbentő, mivel nem sok nő tudná azt elviselni, hogy a szeretett férfit viszont lássa 15-20 év múlva, és ez a férfi bemutassa neki a legidősebb lányát, kit történetesen egykori nagy szerelméről nevezett el. Furcsa látni, mikor egy Jane Lefroy Jane Austen rajongó, és az addigra már befuttott írónő e fiatal lány kérésére felolvas a hallgatóságnak, pedig ez nem szokása, szeret volna inkább inkognitóban maradni.

A fő csapásvonal mellett megbújik egy szinte sokkal szomorúbb életsors: Jane nővére, Cassandra élete. Eljegyezték, még nem szerelmes, de meg van köztük a vonzódás. A férj jelölt fiatal, kellemes, törekvő, tenni akaró ember. Szinte játékos a kapcsolatuk, véletlen meglesett pillanatok, véletlen meglesett testrészek, minden ami egymás iránti vonzódásukat csak erősíti. Mr. Fowle, a jövendőbeli, külföldre utazott hosszabb időre, majd jön egy sürgöny, az udvarló sárgalázban meghalt. Cassandra örökre megtört.

A forgatókönyvet Kevin Hood és Sarah William írta Jon Spence Becoming Jane Austen című könyve valamint Radovici és Tomalin biográfusok véleménye alapján. Jon Spence könyve a történelmi hitelesség, Tomalin munkássága pedig Jane és Tom Lefroy közötti bebizonyítatlan szerelem létezését támasztja alá. Egy kis turpisság mégis fellelhető, hiszen egy filmnek szíve joga eltérni a könyvtől. Jane Austen és Cassandra valóban nem házasodott meg soha, de Jane miután véget vettett szerelmüknek, soha többet nem találkozott a férfival, se nem gyerekkel, se nem anélkül. Kínosan ügyeltek arra az ismerősök, hogy ha Tom vidéken tartózkodik még csak véletlenül se találkozzanak.

A gyönyörű tájat, a lenyűgöző képeket, a kiváló fényképezést csak mégjobban a magasba emeli Anne Hathaway és James McAvoy kitűnő játéka. James McAvoy-t már láthattuk 2007-ben  a Vágy és vezeklés Robbie-jaként, de több színpadi és filmes szerepben is feltűnt már. Anne Hathaway neve főleg a Neveletlen hercegnő óta cseng ismerősen, de az utóbbi időkben Az ördög Prade-t visel című filmben is láthattuk. Ha már irodalomnál járunk, érdemes megemlítenem, hogy Anne-t szülei Shakespeare felesége után nevezték el.

Ezzel a filmmel bebizonyosodott számomra, hogy nem csak Jane Austen 6 regényéből lehet csodálatos filmeket csinálni, hanem akár az írónő életéből is.

„It’s all about Becoming Jane”

Címkék: kritika dráma lovestory

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2008.02.07. 11:49:06

Mindig örülök, ha MIECS is ír:) Hoz valami változatosságot a blogra és jobban ír, mint én:)

Válasz erre 

trollbocs 2008.02.09. 19:25:56

Láttam a filmet, tetszett,ahogy ez a kritika is. Jó lenne ha ez a gárda készíteni egy másik filmet is, örülnék.:)

Válasz erre 

Miecs 2008.02.09. 20:03:11

Örülök, hogy tetszett... valahogy most nagyon befogadóképes vagyok ezekre a filmekre...mármint az ienekre

Válasz erre 

Bandee 2008.02.11. 15:14:57

Tegnap láttam a filmet, tetszett. A kritika is jó, csak így tovább

Válasz erre 

Intizar 2010.02.09. 21:29:23

Kösz a posztot... de úgy szeretném, ha bosszankodás nélkül olvashatnék ilyesmit! Azt, hogy Tomot, azt úgy írjuk, hogy Tomot. Tomhoz, az Tomhoz. Kötőjelre kizárólag akkor van szükség a rag hozzátételekor, hogyha az idegen név végén olyan betű van, amit nem ejtünk ki. Pl. Jane végén nem mondjuk az e-t. Tehát, Jane-t, Jane-nel. Na de Tom??? Prada-t, az magyarul Pradát. Igen, jól látják, Pradát, magyar á-val. És ha olyan külföldi szóról volna szó, aminek kimondandó e van a végén, abból bizony é lenne. Pl. Montefiascone (olasz kisváros), Montefiasconéban! Igen, ilyen imperialista a magyar helyesírás, amint olyan magánhangzó van az idegen szó végén, amit ki kell mondani. De még olyan esetekben is, mint Torino, Torinóban, Hemsö, Hemsőn, stb.

Válasz erre 

nyuszisz 2010.02.10. 07:34:56

Már régebben láttam a filmet, mely tényleg közelebb hozza az írónőt, legalábbis hozzám, aki egyébként nem szeretem Jane Austent és sose értettem, miért írt minden regényében a férjhez menésről, de ez alapján az életrajzi film alapján tényleg érthetőbbé válik a helyzete.

Válasz erre 

Miecs 2010.02.10. 08:30:31

Kedves Intizar,

Nagyon köszönöm a nyelvhelyességi kisokost és a nyelvtani szabályok bővebb bemutatását. Sajnálatos módon én olyan rossz helyre járhatta iskolába, vagy csak annyira rossz tanuló lehettem, hogy ilyenről nem tanultam, hivatalosan nem használtam még soha, és nem is szúrt még szemet senkinek. Én így használom és kész. Sajnos nem vagyok annyira elfogadó és befogadó képes, hogy az általad említett imperialista magyar helyesírás minden egyes szabályát kitéve-betéve tudjam. Nincs szükségem rá a mindennapokban.

Ha legközelebb leülnék posztot írni, ami szerintem nem fog egyhamar megtörténni, ígérem megveszem a hozzám legközelebb eső könyvesboltban a magyar helyesírás szabályairól szóló könyvet, de valami átfogóbbat és vastagabbat, mint a kis kék, és az alapján fogom megalkotni mondandómat.

És a film számodra milyen volt?

Üdvözlettel,
Miecs

Válasz erre 

Intizar 2010.02.10. 19:34:12

Szerettem a filmet, bár csak az internetről nézegettem, igen rossz képminőségben. És szerettem a posztot is. Kösz, még egyszer.

Válasz erre 

penna 2010.02.14. 21:11:18

Valóban szép film a Becoming Jane is, de nekem Jane Austen életéről szóló másik feldolgozás az igazi nagy kedvencem.

A címe: Miss Austen Regrets (2008), és életének utolsó szakaszában lévő - de még mindig olyan fiatal - Jane-ről szól, a nagyon szép és nagyon tehetséges Olivia Williamsszel a főszerepben.

Csodaszép film.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: