Elköltöztünk: filmdroid.hu
Made in Hungaria
2009.02.13. 21:00 3 komment
Jó 20 évvel ezelőtt túrtam fel szüleim bakelitlemezeit, találtam is köztük néhány érdekeset, a lemezjátszóra legtöbbször mégis Hofi és a Hungária került fel, mindkettőt élmény volt újra és újra hallani. Lehet szidni Fenyő Miklóst, lehet összeesküvés elméleteket gyártani vele kapcsolatban, engem ez teljesen hidegen hagy, ha egyszer szól a rock és a roll az utcáról, jelen esetben a vászonról.
A Made in Hungária néhány éve fut már a színházakban, a darab Fenyő Miklós fiatalságáról szól, vegyítve a népszerűbb dalaival, a mű tehát mindvégig ott volt a producerek orra előtt, nem tudom mi tartott ennyi ideig, hogy valaki fantáziát lásson a filmrevitelében. Kicsit furcsa nekem, hogy csak most készült el kis hazánkban egy zenés film, hiszen külföldön nagy sikerrel futnak ezek a darabok, elég lenne csak megemlíteni a Hairsprayt, a Chicagot, de szintén elég nagy érdeklődés övezte Ray Charles és Johnny Cash életéről szóló produkciók. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a 90-es években készült Csinibaba kirobbanóan teljesített, akkor már tényleg kész rejtély, miért vártak még itthon még egy dalolgatós film elkészítésével.
A sztori szerint Fenyő Miklós és szülei visszatérnek Amerikából, hozza magával a nyugati kultúra egy darabkáját is, hawaii ingben flangál lazán az utcán, folyton rágózik és persze terjesztené a rock and rollt, amire a fiatalság nagyon is vevő lenne, csak hát a rendszer kemény, nem nézi jó szemmel ezt a stílust, ezt a lazulást.
A tini szereplők jól teljesítenek, panasz egyikükre se lehet, Kiss Tünde és Valentin Titánia pedig annyira hasonlít egymásra, hogy néha összekevertem őket. Vándor Éva és Dunai Tamás rutinból hozzák a szerepet, Scherer Péter pedig zseniálisan hozza a figurát, a kinézetével és viselkedésével megnevetteti a publikumot. A legkiválóbb alakítást Hegedűs D. Gézától láthatjuk, aki hátborzongató alakítást nyújt végig, a nézőkben láttán kialakulhat a fenyegetettség érzése, amikor mosolyog, akkor is érződik milyen veszélyes ember is ő.
A Made in Hungária még akkor játszódik, mikor tombolt a kommunizmus (bár néhány ember szerint ez még most is tart), mégis sikerült olyan filmet készíteni, ami könnyed és a nézőt is nevetésre készteti. Humorból és vicces momentumból pedig aztán akad bőven a játékidő alatt, de a filmet a dalok és a koreográfia, no meg a nosztalgia viszi a hátán, csak úgy mint a Mamma Mia esetében. A Made in Hungária a Csinibabára hasonlít, hasonló a korrajz, itt is néha csak úgy kötelezően fakadnak dalra a szereplők, hasonló és ruházat és a hangulat terén is és itt is van Ki-Mit-Tud. A Fenyő Miklós-féle darab gyengébben teljesít nála, de korántsem volt rossz, aki szereti-kedveli a Hungária dalokat az csavarja fel a szőnyeget még ma éjjel, tolja a bútorokat szerte-széjjel, ne féljen baj nem lehet, menjen el a moziba, biztosan élvezni a fogja a filmet. És hogy maga az alkotás mennyire hihető? Azt hiszem közel járok az igazsághoz mikor azt mondom a látottakra, hogy full kamu az egész. Talán volt benne néhány önéletrajzi ihletésű elem, de végeredményben nem is e miatt ül be az ember erre a filmre. 70 %-ot adok rá.
Közönségtalálkozó: Ebben a moziban én soha nem voltam telt házas vetítésen, meg is lepődtem mikor azt mondták a pénztárnál, hogy nincs jegy. Mondtam én leülök a lépcsőre is vagy támaszkodom a falnak, de azt mondták ilyet nem tehetnek, mert nem tud már jegyet kiadni, meg szabályok, meg stb. Na kösz, szomorú is lettem. Találkoztam egy ismerősömmel, akinek megvolt az egyik jegyszedő száma és én is ismertem. Fel is hívtam, hátha most itt lenne és segítene bejutni, jól jönne egy kis protekció (egyébként mindig veszek jegyet), de ő nem volt ott akkor éppen. Akkor odamentem az egyik jegyszedőhöz és nála próbálkoztam, mondtam neki is, hogy kifizetem, meg ha már eljöttem másik városból, akkor hadd jussak már be. Ő sem engedett. Erre szóltak a pénztártól, hogy valaki nem jött a jegyéért, szóval szabad egy hely, yeah (mellesleg mellettem is volt még egy üres hely). Soha nem voltam még közönségtalin, azt hittem ez úgy néz ki, hogy bejönnek a készítők, elmesélik hogyan-miként rakták össze a filmet a kezdetektől, majd a nézők kérdeznek. No már tudom ez nem így zajlik. Levetítették a filmet, a végén besuhant két pár és táncoltak, aztán bejött a forgatókönyvíró, vágó, producer, Fenyő Miklós, operatőr (ha jól emlékszem) és mondtak tőlük lehetett kérdezni, ami alapján kiderült, hogy a filmben látott dolgok többsége a forgatókönyvíró agyszüleménye volt valóban. Szóval nekem csalódás volt, én nem ilyesmire számítottam egy közönségtalálkozóval kapcsolatba. Sajnálom, hogy nem vittem el a bakelitlemezt dedikáltatni és kellett volna vinni egy fényképezőt is, azért csináltam pár fotót a telómmal, ezek alább láthatóak is, bocs a rossz minőségért.
Címkék: magyar musical iromány vígjáték
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Repce Manó 2009.02.14. 18:46:17
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.02.15. 12:26:55
Az egyik ismerősöm egyébként azért nem fogja megnézni ezt a filmet, mert szerinte Fenyő Miklós elnyomta az embereket, mikor a Hungária megalakult és nem hagyott érvényesülni másokat.
