Elköltöztünk: filmdroid.hu
Film Noir
2009.04.25. 16:14 3 komment
D. Jud Jones és Risto Topaloski szerb rendezők rögtön első filmes munkájuknak olyan címet adtak, amelyről az embernek egy olyan műfaj jut eszébe, ami jó 60 évvel ezelőtt élte a virágkorát, ez pedig a film noir. Mit is kell tudni erről? „ A film noir egy filmstílus amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció...időszakát általában az 1940-es eleje és a késő 1950-es évek közé teszik...Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot.”(wikipedia). Személy szerint volt szerencsém pár filmhez régebben a témán belül, de valahogy mégsem tudom a látottakat ebbe a műfajba sorolni. Úgy tűnik, mintha a két direktornak lett volna ötletet egy fekete-fehér animációs valami elkészítésére és a hangzatos Film Noir nevet adták művüknek, mondván jól passzol ide. Végső soron inkább egy olcsónak tűnő animációs, erotikus, lövöldözős B kategóriájú filmet tudnak felmutatni.
A sztori teljesen jól indul: a főhős Los Angelesben a messziről is szépen kivehető Hollywood betűk alatt tér magához. Nem messze tőle egy zsaru fekszik, két szeme között golyó. Emberünk nem emlékszik semmire, nem tudja kicsoda, fogalma sincs mit keres a helyszínen, viszont nagyon is érdekli ki is ő valójában, ezért a fellelhető lehetőségeket követve próbál kideríteni mindent. Hamarosan a nyomában liheg a város rendőrsége, ismeretlenek tüzelnek rá helikopterből, maszkot viselő gengsztereket próbálják elkapni és még néhány numerára is akad ideje.
A történet egy egyszerű logikai számítógépes játék sémáját követi, a helyszínen fellelhető nyomokat fel kell kutatni, az adott körzetben található beszédképes emberekből némi információmorzsát kell kicsikarni, ezek segítségével pedig meg lehet tenni a következő lépést. Ezt spékelték meg a főhős monológjaival, amelyek olykor odaillenek, máskor teljesen feleslegesnek tűnnek, ráadásul valahogy olyan semmilyen, unott hangon mondja ezeket a mondatokat,aminek hatása egy jó, irgalmatlan nagy ásítás.
A képi világ megteremtésénél a Sin City lebeghetett az alkotók előtt, a fekete-fehér és fakó jelenetekbe belepakoltak néhány más színt is, főleg pirost (rúzs, közlekedési lámpa) és sárgát (lövések, robbanások) részesítették előnyben, ám a felhozatal nem merül ki ennyiben, akad még lila, kék és zöld is. A baj csak az, hogy míg a Sin Cityben ez jól mutatott, eredetinek hatott és nem tűnt erőltetettnek, addig itt sokszor teljesen oda nem illőnek látszik, mintha csak úgy odadobtak volna színeket egy jelenetbe mindenféle motiváció nélkül. A Film Noir-on meglátszik a spórolás (jóhogy, hiszen nem jött össze a pénz egy élőszereplős film elkészítésére), a grafika és és a látvány megvalósítása nem áll éppen a helyzet magaslatán, sok jelenet háttere elmosódott, mintha nem tudták volna befejezni a filmet, a szereplők is elég darabosan , élettelenül mozognak. A kocsikázásoknál az alkotók a 40-es-50-es éveket próbálták idézni a háttérvetítések alkalmazásával, ezért jó pont jár.
Az akciójelenetekben sincs hiány, igaz ezeknél is van pár fejcsóválos rész. Emberünkre közvetlen közelről lőnek, de soha senki nem találja el, míg ő már az elején leszűri lehet, hogy kiválóan bánik a fegyverrel és később ki is oszt pár fejlövést. Sokszor akad össze a körszakállas, nagyfejű fickóval, aki elvileg (szerintem) profi lenne, mégis olyan gyönyörűen lő mellé mindenféle fegyverrel, hogy ahhoz már tényleg tapasztalat kell. A különféle csatározásoknak itt már nem 60 , hanem 20 évvel ezelőtti hangulata van, a 80-as éveket idézik ezek az akciók.
A Film Noir eleje jól indul, örültem volna, ha tartják a szintet, ám sajnos megbicsaklik a sztori, megesik, hogy unalmassá válik a cselekmény és néha még az érdekességét is elveszíti. Nagyban erőltették az erotikus „látnivalókat” is, a főszereplőről kiderül ugyanis, hogy egy igazi spermahajder, az útjába kerülő csajok gyorsan szétteszik a lábukat számára, akad tehát meztelenség (pornográfiába is átcsap néha) bőven és feleslegesen. A film végső soron egy nézhető produkció, bár (mint ahogy korábban megjegyeztem) nem nő fel a régi film noir alkotásokhoz, csak egy nem rossz krimi szintjét üti meg, ezen pedig túl kell tennie magát az embernek, mert így nem tudja élvezni a művet. A látottak nálam 60 %-ot érnek.
Címkék: krimi animáció iromány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
