Csak röviden...

2009.05.21. 15:30 koimbra 3 komment

Példátlan példaképek (Role Models) Danny (Paul Rudd) és Wheeler (Sean William Scott) két energiaital ügynök, egyik előadásuk után okoznak némi kalamajkát és a bíróság előtt kötnek ki. A bíró két választási lehetőséget ajánl számukra, mivel börtönbe nem akarnak menni, ezért elvállalják a 150 órás közszolgálati melót, ami annyit takar, hogy mindketten kapnak egy-egy problémás gyereket, akikre felügyelniük kell. Danny egy szerepjátékfüggő srácot kap, Wheeler pedig egy vad néger fiút.

A szereplők hozzák a megszokottat, Scott és Rudd nyomják a jó szövegeket, bár előbbi mintha unta volna magát a szerepében (vagy csak nagyon beleélte magát a megcsömörlött egyén karakterébe) de Jane Lynch az, aki mellékszereplőként teljesen lepipálja mindkettejüket nem csak az alakításával, de a dumájával is. A történet teljesen kiszámítható, ám ettől függetlenül teljes mértékben élvezhető a film, köszönhető a rengeteg humoros mondatnak, jelenetnek.

Akad néhány ismerősöm, akik a World of Warcraft rabjai, mikor találkoznak órákig tudnak dumálni arról, hogy ki merre járt abban a világban, kivel küzdött, mit szedett össze, mit vert le. Egyszerre unalmas és vicces hallgatni ezt a külön beszédnyelvet, úgyhogy a produkcióban látott szerepjáték függő szereplőkön jót tudtam vigyorogni.

Részemről ez 70 %

A 109. utas (Passengers): Lezuhan egy repülő, páran élik csak túl a katasztrófát, akiket egy terepautához Claire Summers (Anne Hatheway) osztanak be. Ezen emberek azt mondják robbanás történet a gépen, a légitársaság embere (David Morse) viszont nagyon azon van, hogy a pilótára kenje az egész szerencsétlenséget. Summers sötét dolgokat sejt az ügy hátterében, ráadásul a tülélők is egyre fogyatkoznak.

Így elsőre egy feszült thrillerre (nem horror, pedig sok helyen ez van megjelölve) lehet számítani, magam is egy izgalmas, érdekes filmet vártam, ám sajnos nem azt kaptam. Az első felében alig történik valami, ne csodálkozzon senki ha közben lopva az órájára néz a film közben. Aztán úgy a második felében mintha a készítők gyorsan észbe kaptak volna (vagy megitták a kávéjukat) felpörgetik az eseményeket. A csavar eléggé meglepő volt, de lehet, hogy csak azért, mert már teljesen letompultam a végére.

Összességében A 109 utas egy vontatott film, amibe próbáltak drámát, romantikát, rejtélyességet keverni, de egyikkel sem tudtak sok mindent kezdeni. Jobban működött volna egy 1 órás tévéfilmként. 40 %-ot adok rá.

Címkék: röviden onlydvd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.