Elköltöztünk: filmdroid.hu
Brothers
2010.01.29. 20:12 9 komment
Az afganisztáni háború már több, mint nyolc éve nem csillapodó, sőt egyre véresebb eseményei, mint téma valószínűleg most kezdi meghódítani a hollywoodi filmipart. Jim Sheridan Brothers címet viselő remake-je ugyan azt a kérdést is feszegethetné, mi késztet arra egy családapát, hogy gyerekei és felesége helyett az afgán aknamezőket válassza, ám a drámát ezúttal a katonával történt szörnyűségek és a feldolgozás lehetetlensége adja.
Elöljáróban annyit, hogy a dán Testvéred feleségét (Brodre), mely alapján a Brothers készült, még nem láttam, így számomra ez a film meglepetés volt.
Sam (Tobey Maguire) az amerikai állampolgár mintapéldánya, apa, férj és hazáját védő katona. Az ő küldetései általában Afganisztánba szólnak, történetünk kezdetén is épp egy ilyen útra indul. Van egy fiútestvére, Tommy (Jake Gyllenhaal). Róla nem ejthetünk dicsérő szavakat, a család fekete báránya, akire nem lehet büszkének lenni, épp most engedték ki a börtönből. Egy elköltött közös vacsora alkalmával kiderül, milyen nagy feszültséget okoz a családban Tommy jelenléte. A két ellentétes jellem igen erősen taszítja egymást. Sam elindul a háborúba, s hamarosan fogságba esik egy sikertelen akcióban. Családjával már csak a halálhírt közli a hadsereg, de mi tudjuk, hogy életben van, ha ez csak egy hajszálon múlik is minden pillanatban. Eközben Tommy otthon mindent megtesz testvére családjáért. Egyre többet foglalkozik a gyerekekkel, és végül a fiatal "özvegy" (Natalie Portman) barátságát is sikerül megnyernie. Ekkor végre hatalmas áron kiszabadul Sam a fogságból, a halottnak hitt férj hazatér.
A katona visszatérése után egy másik csata kezdődik, ahol a küzdelem lelki síkon játszódik és benne Sam erősen vesztésre áll. Már nem ugyanaz az ember, akit korábban megismertünk. Szabadulásának ára az, hogy elveszítse a benne kialakult, mintaszerűen példás énképet. Környezete pedig éppen ellenkezőleg, nagyobb hősnek tekinti, mint bármikor, s ez a két ellentétes kép egy belső meghasonlottságot eredményez a férfiben. Egyedül csak a halott társ feleségének álmaiban jelenik meg kísértetiesen a belső gyötrelme. Sam nem bűnös ember, vagy erősen vitathatóan az, de amire fogvatartói kényszerítették, azt lehetetlen feldolgozni. Valamiért mégis nagyon nehéz szimpatizálni ezzel a karakterrel, nehéz elfogadni, hogy a terroristák elleni harc a választott hivatása. Ugyan a film valamennyire megmagyarázza motivációját a szigorú apa elvárásaival, de még mindig ott van a másik testvér, akinek ez az út valószínűleg meg sem fordult a fejében. Aztán lehetne magyarázni, hogy ő egy önfeláldozó, hősies személyiség, csak valahogy ez ebben a történetben nem jön elő. Akárhogy is nézzük, itt csakis egy téves ideológia lehet a háttérben. A legdühítőbb azonban az, hogy a léha, börtönviselt tesót bezzeg nagyon meg lehet kedvelni. Az addig rendben van, hogy ő Jake Gyllenhaal, akit eleve szeretünk, és nagyon lazán hozza a figurát, de belegondolva, milyen az a film, amelyik jobban szimpatizál a bűnözővel, mint a hazáját védő katonával? Vagy hamis, vagy túlzottan elfogult vagyok, vagy a film pont arra akarja rávilágítani a kedves amerikaiakat, hogy nincs minden rendben az elképzeléseikkel. Valami nem stimmel ezzel a filmmel, bár sok olyan drámai elem van benne, és némi önkritika az amerikai politikáva szemben, ami egy bizonyos szinten meg tudja tartani.
Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy Tobey Maguire dolga a legnehezebb bár a legtöbb lehetőség is az ő karakterében rejlik. Alakítása kiemelendő, nem hiába kapott Golden Globe-jelölést. Talán sokan azonosították a Pókemberrel, de aki ismerte már korábban mondjuk, az Árvák hercegéből, tudja, hogy ő egy nagyon tehetséges színész, csak a hálószövő sajnos egy hosszabb mellékvágányra térítette. Natalie Portman-ben pedig itt azért is találhatunk valami újat, mert valószínűleg ez az első anyuka-szerepe. Azonban, mint a cím is mutatja ez a film a két testvérről szól, melyhez ő jobbára csak asszisztál. Jake Gyllenhaal egy rászabott szerepet kapott, mellyel egyszerű könnyedséggel bánt el.
Szerintem: 70%
Címkék: iromány dráma háborús romantikus 70 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dejdő 2010.01.29. 23:04:50
Nekem bejött! 1 hete láttam,és a végén Én nagyon izgultam hogy durva befejezés lesz, ahogy hadonászott a fegyverrel és ahoyg egyre jobban érezhető volt a feszültség azt hittem valaki meghal a végén,az úgy talán keményebben ütött volna,még ha véletlenül is hal meg!
mustang · http://plus-size.hu 2010.01.30. 04:50:50
sajtosrolo · http://sajtosrolo.blogspot.com/ 2010.01.30. 12:39:57
Először nekem is a Pearl Harbort juttatta eszembe, de csak amíg meg nem néztem.
Spoiler: Igazából talán mindenkinek jobb lett volna, ha Sam meghal az elején, ahogy hitték, kevesebb szenvedést kellett volna elviselnie mindenkinek.
Dominik Blasir 2010.01.30. 14:50:44
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.01.30. 17:13:39
nyuszisz 2010.01.30. 18:50:40
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.01.30. 19:15:54
Ráadásul Bay nem is tud igazán drámázni, Sheridan meg ehhez ért igazán.
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2010.01.31. 14:04:27
Ahhoz képest viszont ez sokkal jobban tetszett. Mivel egy az egyben lett átültetve, a pénz jobban érvényesült. (szereplők, rendezés, fényképezés,stb)
75%
