Elköltöztünk: filmdroid.hu
The Fourth Kind
2010.02.07. 21:21 2 komment
1972-ben vezettek be egy olyan mértéket, amely az UFO találkozásokra alkalmaztak. Ha meglátsz egy UFO-t, az az első kategóriába tartozik. Ha olyan dolog kerül valaki birtokába, ami az idegenek létezését bizonyítja, az a második osztályba tartozik. Ha egy űrlénnyel hoz össze valakit a sors, azt a harmadik csoportba soroljuk. A negyedikbe kerülnek az elrablások, eltűnések.
Úgy gondolom a 80-90-es években volt igazán az érdeklődés középpontjában az UFO téma, itthon is eléggé felkapott volt a téma Déri János is vezetett hasonló témájú műsort, amiben a paranormális dolgokról esett szó (Nulladik típusú találkozások). Ám az űrlények egy idő után háttérbe szorultak, még nem fogható rá, hogy a földönkívüliekre fordított figyelem terén az utolsó helyen kullognának, azért az emberek érdeklődése inkább más (fontosabb) dolgok felé irányult (meg különben is, a legbiztosabb jele annak, hogy létezik értelmes élet a galaxisban az az, hogy még nem léptek kapcsolatba velünk). Mindenesetre Hollywoodban e miatt nem keseregnek, időről időre előkerül egy-egy űrlényes produkció, ezúttal az eltűnéseket dolgozták fel, amelynek témájában Steven Spielberg alkotott anno érdemlegeset.
A történet Alaszkában, Norm városában játszódik, ahol a valóságban is volt néhány rejtélyes eltűnés, az FBI is megjelent, de ők sem jutottak egyről a kettőre. Dr. Abigal Taylor ebben a városban pszichológusként ténykedik, a páciensei azonban furán viselkednek, néhányukat hipnotizálja, akik olykor e közben olykor ősi nyelven szólalnak meg. Taylor hamarosan rádöbben, hogy az idegenek állnak az ügy hátterében, a helyi rendőrség feje azonban kételkedik szavaiban.
Átverés. A film készítői úgy próbálták eladni terméküket, hogy általuk valósnak mondott felvételeket, melyeken többször sumér nyelven szólalnak meg tettek be alkotásukba. Az ember nem szereti, ha átverik, csupán egy dologban tűri ezt el, ez pedig a filmek világa, ahol a rendező eljátszadozik a nézővel. Ha ez jól sikerül a produkció végén úgy áll fel székéből, hogy legszívesebben kezet rázna az alkotókkal, amiért ilyen ügyesen bevitte őt a málnásba. A Blair Witch Project – Ideglelés horrort reklámozták így, bár azt azért több helyen is hangsúlyozták, hogy a felvételek nem valódiak, mégis az alkotás bemutatása utáni években bele lehetett futni különféle fórumokon olyan hozzászólásokba, amelyek nincsenek tisztába eme ténnyel és azt bizonygatják, hogy valóban megtörtént esetet mutatott be az Ideglelés. Szóval ügyesen kell átejteni a nézőt és akkor az nem fogja bosszúsnak érezni magát, itt pedig bőven akad ok erre.
Olatunde Osunsanmi gyakorlatilag két filmet forgatott, a valósnak nevezett és filmbéli jeleneteket egymás mellé illeszti. Az „eredeti” felvételek minősége olyan, mint egy videótékából százszor kikölcsönzött film minősége vagy mint egy 70-es évekbeli grindhouse alkotásé, azaz eléggé zizis a kép és még ugrál is, de azért odaírják, hogy ez lenne az original. Ha a rendező korrekt munkát végzett volna, akkor a film elfeledteti, hogy amit látunk az egy nagy humbug és egyszerűen felmegy az adrenalin (az izgalom miatt) az emberben. Sajnos Osunsanmi túlságosan is erőlteti ezeknek a rossz minőségű jeleneteknek a használatát, nagyon zavaróak tudnak ezek lenni. Többször előfordul, hogy mikor végre élvezni lehetne a produkciót, előrukkol egy ilyen osztott képernyős megoldással, amivel tönkrevágja az izgalmat. Ráadásul ez nagyon béna, gyenge kísérlet, hogy a nézőt meggyőzze arról, hogy ezek itt valós tények.
Milla Jovovich elregéli az elején, hogy mi itt most nagyon ijesztő, nyugalom megzavarására alkalmas dolgokat fogunk látni. Nem lett volna rossz, a hipnotizálás olykor már egy ördögűzésnek is elment volna, sőt még a karakterekért is lehetett szorítani, érdekes, izgalmas film lehetett volna belőle, ám a rendező nem tudott olyan palástot adni művére, ami elfeledteti annak átverős mivoltát. Ha a rendezőnek nem is, de a producereknek vagy a tesztközönségnek látnia kellett volna, hogy sokkal erősebb, izgalmasabb film lehetett volna a The Fourth Kind, ha az „eredeti” felvételeket csak egy-két helyen vágják be, így viszont csak egy közepes.
Amerikai bevétel: 25,4 millió dollár
Eddigi összbevétel: 37,8 millió dollár
Címkék: horror thriller iromány 50 % the fourth kind
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Semerreretyó 2010.02.09. 15:21:59
valóban kalap szar, ki hisz ezt el gondolkodás nélkül? süt az "archív" felvételekről, hogy idétlen gagyik, pláne mikor a faszikám fölemelkedik az ágyról... azér nem mondom, hogy nem fostam.
