Elköltöztünk: filmdroid.hu

A valóságtól az álomig - válogatás a legújabb magyar kisfilmekből

2010.02.17. 08:04 nyuszisz 4 komment

Már lassan rovattá érnek a szerdán érkező magyar filmekről szóló írásaim. Most a 41. Magyar Filmszemle programjából válogatott kisjátékfilmekből készítettem egy kis bemutatót.

Barbárok

Néhányan már próbálkoztak, míg végül Miklauzic Bencének sikerült megalkotnia a magyar psychot, sznobizmus és Wall Street nélkül. Árpit (Nagy Zsolt) a mi Patrick Batemanünket a Duna-parton ismerjük meg. Őrülten motyog a felkelő nap felé.

Az eseményeket azonban nem Árpi, hanem egy várandós nő (Bartsch Kata) szemszögéből, passzívan, kissé távolról figyeljük. Adott egy magyar család, akik húsvétkor összejönnek valahol vidéken. Pálinka és ebéd után zserbó a desszert, meg közben söröznek, de a társalgást nem színesíti az italozás, csak közhelyek vannak, melyre rásegít a tévé. Egy brutális gyilkosságot közvetít a híradó, természetesen mindenki egyhangúan rákontráz, mit érdemel a bűnös. Véleményük azonban hirtelen fordulatot vesz, vagy legalábbis elhalkul, amikor megjelenik Árpi, az elkövető.

Bret Easton Ellis regényében magányos őrültek vannak. Nálunk már a családban is így élnek. Egy gyilkosság hamarabb eltusolódik a fejekben, mint a vallásos fanatikusság "bűne".

(Ám, aki egy direktebb Ellis-átíratra vágyik, azoknak a Levegőt vennit ajánlom).

Frusztra

A Frusztra, Bagota Béla munkája az egyik legeredetibb kisfilm, amit a Hajónapló sorozatban és az indavideó kínálatában láthatunk. Míg más alkotások többnyire jó példák után haladnak, a Frusztra egy rajztanár (Anger Zsolt) kalandján keresztül pont arról szól, hogy kizárólag a magunk feje után érdemes menni, vagy akár úszni; ne hagyjuk, hogy mások mondják meg nekünk, mi számít értéknek.

A gyűjtő

Élve szebbek a rovarok, de a gyűjtőt (Székely B. Miklós) csak a szenvedélye hajtja, mit számít, hány doboz preparált cincér sorakozik a fiókban. Még a törött szúnyogtetem is jobban érdekli, mint saját szükségletei és testvére (Nagy Mari), aki fáradtságos munkával gondoskodik róla.

Mindenki ismer hasonló embert, kicsit furcsán tekintünk rájuk, messziről még aranyos is lehet, míg a vele való élet néhány évtzed után akár szeretetből gyűlöletbe torkollhat. Hogy végül kinek, melyik indulatos kívánsága teljesült az átváltozással, már nem is érdekes, az egyik végül felszúrhatta egy rovartűre, a másik meg ottmaradhatott egy életre a rovarai közt. Pottyondy Edina alkotása, mely tagadhatatlanul Franz Kafkát idézi, sokféle értelmezési lehetőségekkel bír. Kiszolgáltatottságról, megszállottságról, kötelezettségekről egyaránt szól. A sötét és a döglött rovaroktól elkézelten nagyon büdös lakás terébe olykor bevillan az üde rét, az élő zöld növényekkel, virágokkal, zümmögéssel és értjük, hogy ezek olyan szépségek, amiket jó lenne megőrizni, lehetetlensége ugyanúgy drámai, mint a filmben bemutatott halott megvalósulás és az élet közötti ellentét.

Félálom

Lichter Péter Félálma egy hatperces, édes filmdesszert, távolról emlékeztet David Lynch azon rövdfiljmjeire, melyek a mozgó festmény továbbgondolásából születtek. Különböző montázsokat láthatunk sajátos mikroszkóp alá helyezve, és ezáltal lélegzetet kap a kép, mintha egy belső világ teremtését látnánk.

Címkék: iromány

A bejegyzés trackback címe:

https://filmdroid.blog.hu/api/trackback/id/tr811765268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.