A magyar "múlt nélküli ember"

2010.03.31. 07:45 nyuszisz Szólj hozzá!

A Boldog új élet film címével ellentétben az abszolút boldogtalanságról és magányról szól. Egy fiúról (Orsós Lajos), akit az állam nevelt és gondozott.

Felnőve panellakásban él és gyárban dolgozik. Sivár környezetben tengődik. A gyárban a személytelen termek, gépcsarnokok, zaj és mellette a munkahelyi ebédlő tiszta, személytelen minimalizmusa fogadja. Otthona otthontalan csupasz lakás. Semmi melegség és barátság nincs az életében.

A filmben sorra igen látványos és lírai képeket nézhetünk, hozzáillő zenével és akár bele is feledkezhetnénk a történet nélkül is. Nagyon jól megragadja nagyváros éjszakai idegenségét. Ezt az érzést mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, amikor egy ismeretlen helyre utazik, egyedül. Az autók az utcán, az ablakokból fénylő otthonokból sugárzó fények mögül olyan távolian képzelhetők el az embernek, annak aki nem tartozik oda. Tapintani lehet a hidegséget, és ennek szépségét is. Érdekes, hogy a film készítői ebben a kies környezetben is rendre megtalálják a vizuális értékeket, míg a főhős saját életében erre nem képes. Furcsa ez az ellentét.

Barátai inkább ismerősök, hasonló sorsú emberek, mint ő, akik valamennyire jobban boldogulnak, keresik és helyet tudnak találni a társadalomban. Igaz, egy részük nem éppen tisztességes módon, de valamit mégis csinálnak az életükben, míg hősünk látszólag semmit.

Szabadidejében önmagát keresi, vagyis a múltját, de maga se tudja biztosan. Mert ez a múlt konkrétan nincs az emlékeiben csak az álmaiban tör a felszínre. Flashback-ekben ismerjük meg az emléktöredékeket. Egy kicsit őt is megismerjük, bár elég kevéssé. Például tudjuk, hogy nem tesz semmi rosszat, még a bűnöző környezetben sem, tehát jobbára tisztességes ember. Kivéve amikor, haverjaival megrongálnak egy megállóba helyezett reklámtáblát és ellopnak egy női arcot ábrázoló plakátot és ezt a fiú hazaviszi, kiragasztja a fürdőszobába. Érdekes, hogy az óriásplakát arca nem tükröz semmilyen érzelmet, ugyanúgy, mint ahogy senki se a filmben, kivéve a hőst, aki hajlandó néhány percig szomorúan nézni. Furcsa, hogy ebben az érzelem nélküli világban ez az üres tekintetű kép tetszik neki és nekünk is nézni kell azt merően, hogy vegetáló hipnózisba vigyen, akárcsak őt. Olyan mintha a fiú saját magát szuggerálná ebbe a létbe, válogatott idegen dolgokkal. Ez kicsit erőltetett.

A mesterkéltséget fokozza a nagyon gyenge színészi játék. Míg más filmekben is láthatunk amatőröket, ez jó esetben alig tűnik fel, mert nagyon természetesen tudják adni saját magukat a jól megválasztott szereplők. Itt viszont egészen kiabáló, hogy nem színészek játszanak, sokszor teljesen olyan, mintha olvasnák a szövegüket. Kiábrándító. Egyik kivétel a cigány asszony, aki nagyon hitelesen mondja például, hogy "beverem a szádat".

A Boldog új élet cím talán azt sugallja, hogy hősünk a boldogságot keresi. Valójában nem keresi. Nem tudja, mit keressen, fogalma sincs az érzésekről. Álmai, (látomásai) gyerekkorából nagyon felemásak, boldogság és horrorba illő erőszak keverik. Ilyen helyzetben nehéz lenne tudnia, mire vágyjon.

Bogdán Árpád alkotása nagyon idegen a néző számára. A végén kissé olyan érzés fog el, mintha nem történt volna a filmben semmi. És tényleg olyan emberről szól, aki a nagy ürességben létezik. A magyar "múlt nélküli embernek" rosszabb sors jutott, mint finn társának.

Címkék: iromány dráma 60 % boldog új élet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.