Elköltöztünk: filmdroid.hu
Ellenség a kapuknál ( Enemy at the Gates)
2010.06.14. 12:16 4 komment
Filmes szempontból a II. világháború (is) kifogyhatatlan sok történettel szolgál és mindegyikben találhatunk hősöket.
Elsősorban a sztálingrádi csata alatt, 1942. november 10. és december 17. között végbevitt tettei miatt vált ismertté. Ezen időszakban 225 német (vagy velük szövetséges) katonát és tisztet ölt meg, köztük 11 mesterlövészt. November 10-ét megelőzően már 42 ellenséges katonát lőtt agyon egy normál Mosin-Nagant puskával. 1942 novembere és 1943 januárja között 242 igazoltan halálos találata volt, a tényleges szám még ennél is magasabb lehet. (wiki) Az ember pedig, aki mindezt véghez vitte, a legendássá vált Vaszilij Zajcev.
A film az ő, illetve az oroszok szemszögéből mutatja be a történetet. A sztori szerint Zajcev (Jude Law) egy átlagos fiú, aki a nagypapájától tanult meg lőni, mégis ikonná növi/lövi ki magát, Danyilovnak (Joseph Fiennes) köszönhetően, aki rájött, hogy Zajcev propaganda értékkel bír, és hogy a lélektani hadviselésben óriási lehetőségek vannak. Zajcevet az egekig magasztalja, megérdemelten, de azért a németeknek is előrukkolnak a saját mesterlövészükkel és megkezdődik a vadászat.
Zajcev
König őrnagy a német mesterlövészek királya. (Stílusos névválasztás, ezt el kell ismerni a szerzők részéről, már csak azért is írom ezt, mert egyes források szerint König csak a fedőneve volt a német katonának. Bizonyos források egy Heinz Thorvald nevű katonát említenek.
A német hadvezetést aggasztotta az orosz lövészek hatékonysága, és állítólag egy német mesterlövészt, Heinz Thorvaldot, az SS zosseni kiképzőiskolájának vezetőjét hívták Sztálingrádba, hogy vadássza le Zajcevet, aki erről a tervről maga is tudomást szerzett. A két katona négy napig próbálkozott a másik megölésével, végül Zajcev járt sikerrel. A történet szerint egymáshoz közeli leshelyeken feküdtek, de nem tudták, hol van a másik. Először Thorvald próbálkozott egy lövészcsellel, ásóval egy sisakot emelt ki a rejtekből, a másik rálőjön, és felfedje pozícióját, de Zajcev nem ugrott be. Végül, 2 nap várakozás után Zajcev ismételte meg a trükköt, ezúttal egy kesztyűvel. A fáradt Thorvald tüzelt, Zajcev társa pedig hangosan jajgatni kezdett, mintha eltalálták volna. Thorvald nem tudta, hogy ketten vannak, kidugta a fejét a fedezékből, Zajcev pedig homlokon lőtte.
Elképzelhető, hogy ezt a történetet propagandacélból terjesztették, és emiatt került Zajcev emlékirataiba, mert a német hadsereg nem tartott nyilván Heinz Thorvald nevű mesterlövészt. Valószínűleg ez a párbaj nem, vagy nem így történt meg, inkább Zajcev és egy ügyes német lövész vadászhattak egymásra.
Heinz Thorvald puskájának távcsöve, mely állítólag Zajcev legféltettebb hadi trófeája volt, ma is ki van állítva a Moszkvai Hadtörténeti Múzeumban. (wiki)
König
Higgadt, precíz, a végtelenségig türelmes és okos. Így lehetne jellemezni a németek szuper-mesterlövészét, akit Ed Harris formál meg. És bár az egész film az oroszok szemszögéből van beállítva, mégsem érezni (vagy csak nekem nem tűnt fel) hogy König az a fajta gonosz náci, mint akiket mondjuk a Schindler listájában láthatunk, sőt, nekem kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Talán a rendező (Jean-Jacques Annaud) szándékosan így mutatja be, nem tudom, de ha jobban belegondolok, Annaud mindig is törekedett a szép (vagy jobban mondva harmonikus) filmekre. (Emlékezettek csak A medvére, A szeretőre, vagy a Hét év Tibetben-re. ) Ugyan, ebben a filmben is megmutatkozik az ember kegyetlensége- elvégre háborúban játszódik- mégsem olyan hatást ér el a nézőben (vagy lehet hogy csak nálam) mint a többi II. világháborús film. Persze-persze, tudom hogy nem szabad összehasonlítani az ilyen témájú filmeket, hiszen mindegyik történet más és más, különböző karakterekkel, mégis ez az a film (ebben a témában) amit többször is meg tudok nézni.
A színészekre egy rossz szavam sem lehet, nagyszerűen játszanak, a történet is szépen ki lett dolgozva, a szerelmi szál is a helyén van, elvégre miért ne lehetne háborúban szerelmesnek lenni, illetve König őrnagy dögcédula elvétele is teljesen oké, így nem marad utána semmi, hogy ki is volt ő valójában. (És aminek nagyon örültem, hogy Zajcev álma valóra vált. A háború után egy textilüzem (gyár) élére került.)
Ha van esetleg még valaki, aki nem látta volna, nos, ő megteheti ITT szinkronosan. Az alábbi videó pedig röpke előzetes, hogy mire számíthat. (Nem találtam magyar feliratot, de gondolom ez nem okoz gondot.) Hatásos, néhol érzelmes, néhol kemény, izgalmas, van ahol megdöbbentő, összességében pedig kerek film. Minden a helyén van benne. Ja, és aki szeretne Vaszilij bőrébe bújni, az megteheti ha játszik a Call of Duty, Sztálingrád fejezetében.
Címkék: iromány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a8zoli 2010.06.14. 14:22:55
Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2010.06.14. 19:22:04
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.06.14. 19:47:07
