Elköltöztünk: filmdroid.hu
Rómeó+Júlia
2010.07.15. 20:43 8 komment
Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.
Életem első Rómeó és Júliája a Zeffirellis változat volt. (Klikk a linkre, a zenét tuti ismeri mindenki.) Igazán szépen megcsinálták, nem hiába ez lett a klasszikus tragédia legnépszerűbb filmváltozata. Aztán elérkezett 1996 és valami olyasmi történt, amire álmomban sem mertem volna gondolni (én a kis kezdő, persze akkoriban fogalmam nem volt hogy korábban már kísérleteztek újszerű megoldásokkal Rómeó és Júlia ügyben, amiből megszületett a West Side Story musical).
Eltűntek a korabeli ruhák (aminek szívből örültem, az a balettnadrág nem igazán előnyös) a lovakat gyors autók, a kardokat félautomaták váltották fel és még egy csomó olyan cucc, ami manapság teljesen hétköznapi. Egyetlen egy dolog nem változott (hála az égnek és a rendezőnek Baz Luhrmann-nak) és az a szöveg. Ha van valaki akit igazán szeretek -és ilyen nagyon kevés van- akkor az Shakespeare. A fickó egy zseni, higgyétek el. (Érdemes elolvasni a kritika és értelmezés részt, nagyon érdekes dolgokat találhattok benne, pl: Rómeó rejtett agressziójáról, a feminista megközelítésről illetve a homoszexualitás kérdéséről.) De most kanyarodjunk vissza a filmre. Mivel ez volt az első ilyen felturbózott klasszikus amit láttam, nagyon megszerettem.
A történetet persze mindenki ismeri, itt egy kis ízelítő, de mint az általában lenni szokott változtattak rajta a filmesek. Nem igazán érdekelnek az ilyen különbségek, a végeredmény ugyanaz, és mégis, akárhányszor nézem a Rómeó és Júliát, mindig szurkolok nekik (teljesen feleslegesen persze). Ahogy körülnéztem a neten, elég sok negatív véleményt olvastam a filmről, de hát ugye ízlések és pofonok. Az biztos, hogy erre az alkotásra is legalább annyi energiát fordítottak a színészek, mint azok akik színpadon játsszák- mivel az eredeti szöveget tanulták meg- és kellőképpen megoldották a díszleteket is, a zenéről nem is beszélve. Meg is van a soundtrack, és emlékszem anno mekkora sláger volt a Lovefool a Pretty Piece of Flesh vagy a jó öreg Young hearts run free.
DiCaprio mágnesként vonzotta az összes kis csajt (engem is) a mozikba, az meg hogy szerelmetes szerepben láthattuk, még inkább gyors jegyvásárlásra késztetett. És tudom, hogy most nem az elfogultság beszél belőlem, de tényleg jól játszik. Nagyon odatette magát Rómeó szerepére, csak úgy, ahogy a Tybalt-ot alakító John Leguizamo is (másik nagy játéka a Wong Foo-ban látható). Claire Danes pedig elsőre úgy tűnt, mint aki kilóg a sorból. Egyrészt nem tudtam elhinni hogy 14, ahogy Júlia ugye (de lehet nem is ez volt a rendező célja), másrészt egy hangyányival vagányabbnak képzeltem el. Ha már a fiúk pisztollyal lövöldöznek és buli előtt bekapkodják az ekiket, akkor talán Júlia is bátrabb lehetne, de nem olyan. Sem kihívó ruha, sem olyan viselkedés. Az egyetlen az egész filmben akit megillett a patyolat tiszta jelző és ezt igenis jól alakítja a színésznő.
Számomra felüdülés volt ez a feltuningolt verzió és tudom hogy sokaknak nem tetszik, nekem mégis nagyon kedves. (Mit küzdöttem hogy megszerezzem dvd-n, de már megvan, jipppí!) Aki még nem látta és szereti a változatosságot, bátran tekintse meg.
Címkék: iromány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.07.15. 21:16:48
Elanor_ 2010.07.15. 21:21:12
nekem a soundtrackról a When the doves cry jutott eszembe, mégpedig Prince előadásában (de talán csak a trailerben használhatták, mert az OST-ben csak ezt a borzalmat találom www.youtube.com/watch?v=vThnbxO39dI :((( )
ja, és tökre kis fiatalkák voltak még :D
viszont én Claire Danest azóta sem bírom se szépnek, se dögösnek látni, akárhány filmben próbálkozik.
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.07.15. 21:27:00
Danes-el én is így vagyok, de asszem ő egy ilyen típus. Kicsit semmilyen. :)
Is 2010.07.15. 21:38:11
És ja, nem csak a szerző szokott drukkolni a szerelmeseknek. Általában azt szoktam mondani, hogy gyűlölöm Shakespeare-t, amiért megírta a világ egyik legszebb szerelmes történetét, és a végén tragédiát csinált belőle. Persze, ha nem így lenne, nyilván nem lett volna ilyen hatása. De akkor is.
Armida · http://armida.freeblog.hu/ 2010.07.15. 21:41:38
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.16. 08:11:49
@Is: Minden szerelem tragédia valahol (elébb-utóbb), vö. az orgazmust a franciák 'kis halál'nak, le petite morte-nak nevezik. Héjanász az avaron - azért nyilvánvaló ebben a tragikus felhangerdő, nem? A szerelem ég, lüktet perzsel és felemészt, tulajdonképpen maga a halál. A vágyakozás megőrjít. A beteljesült szerelem pedig (kívülről) unalmas. Boldogan élnek, míg meg nem halnak...broáf. :D
