Elköltöztünk: filmdroid.hu
Nagyfiúk (Grown Ups)
2010.08.05. 22:30 4 komment
.jpg)
Adam Sandler általában ugyanazt a karaktert hozza, ebben neki az a jó, hogy beáll a kamera elé és kirázza a kisujjából a szerepet, a nézőknek pedig azért rossz, mivel nem tudják, hogy ezúttal mennyire tudnak röhögni rajta. Személy szerint nekem úgy általában nincs vele semmi bajom és nagyjából kedveltem is eddig filmjeit, ám a Férj és férj esetében már nagyon afféle hajlott, hogy egy nagyon macsó fickót formáljon meg, majd ennek betetőzesképp érkezett a Ne szórakozz Zohannal, ám ezt az irányvonalat szerencsére hanyagolta, e helyett inkább azzal próbálkozik, hogy a humort vegyítse a drámával. A Ki nevet a végén? produkcióban is már eléggé előtérbe került a dráma, amiből azért akad a Nagyfiúkban is, bár inkább a humorra mentek rá, hiszen Sandler és baráti köre inkább ebben a műfajban bizonyított.
Kellett egy jó indok, hogy a színész összeverbuválja derék ismerőseit egy filmbe. A történet szerint öt jó barát gyerekkori edzője elhalálozik és a temetés miatt újra találkoznak, majd közösen, családjukkal egy csendes, folyó menti, erdőbéli faházban töltenek el néhány napot és...jól elvannak.
Ezúttal nem csak Sandler áll a középpontban, a színész filmjeiben kötelező jelleggel feltűnő Rob Schneider is többet van jelen, mint 1-2 perc, Kevin James-szel is már rendesen összeszoktak, David Spade nyílván nem mondhatott nemet egy ilyen felkérésre, Chris Rockkal pedig a Csontdarálóban játszottak, igaz ott sem sokat tartózkodott a színész, a Nagyfiúkban meg úgy fest, mint aki a sok piálás és alvás után rángatták elő valahonnan. A rendezést Dennis Dugan vállalta magára, aki szintén régi tagja a Sandler „istállónak”, bár úgy tűnik, hogy ehhez nem kellett direktor, sőt mintha a forgatókönyv sem létezett volna, csak egy pár oldalas vázlat, ami alapján dolgoztak. A Nagyfiúkat ugyanis bátran nevezhetjük alibi filmnek, a készítőknek kiutaltak valamennyi dollárt (millióban), fogtak egy-két kamerát, eltöltöttek együtt pár mulatságos hetet, közben felvettek ezt-azt, ám előtte szóltak néhány csajnak, hogy az adott időpontban érjenek rá, mert muri lesz. Ugyanez az érzés kerített hatalmába a Páros mellékhatás vígjátéknál, ami szintén úgy nézett ki, mintha a szereplők két koktél között gyorsan összedobtak egy jelenetet, aztán az egészet beküldték a moziba, majd a bevétel láttán elégedetten dőltek hátra.
Sandler nagymenő Hollywoodban ismert alakot formál meg, akinek a gyerekei totálisan el vannak kényeztetve, a számítógépes játékok töltik ki mindennapjaikat és ha valamire szükségük van, akkor egy smssel dobják meg a dadájukat. A mai fiatalokat remekül figurázzák ki ezek a percek, a gyerekek kiröhögik a régi társasjátékokat, illetve rácsodálkozik egy fenyőtobozra. Schneider miért is játszana átlagos figurát, nem ez a specialitása, karaktere az idősebb nőkre bukik és a szél gyakran játszik a „frizurájával”. Rock elsüt egy-két négeres poént, az anyósa viszont folyamatosan mondja a maga hülyeségeit. A nagy kérdés, hogy Maria Bello miképp került ebbe a műbe, a színésznőtől nem megszokott, inkább kisebb költségvetésű drámákat (vagy thrillereket) részesíti előnyben, bár lehet, hogy nemes egyszerűséggel csak szerepelni akart egy ilyen filmben.
Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik fülig érő vigyorral ülik végig a Nagyfiúkat, mert esetleg kellemes emlékek ugranak be nekik, átéltek már hasonlót. Szerintem több poén vagy történés is eléggé erőltetett, amin nevetni kellett volna az inkább kínosnak hat. Talán azért, mert ők nem Sandler csapata nem az én társaságom vagy nem tudtam magam köztük érezni? Meglehet. Az tény, hogy a film tömve van olyan poénos dolgokkal és mégsem tudtam rajtuk mosolyogni. A Nagyfiúkra így személy szerint 30-nál többet nem tudok adni, bár azért akad benne néhány igen jó ötlet (a már említett társasjáték) és annyi reklámot sikerült beleerőltetni, hogy az még a Barátok közt stábja is megirigyelhette volna.
imdb: 5,6
rottentomatoes: 10 %
Büdzsé: 80 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel 152 millió dollár
Eddigi összbevétel: 170 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték 30 % grown ups
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Nagyfiúk (Grown Ups) 2010.11.26. 10:06:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Shyllard 2010.08.05. 22:59:29
yanoo 2010.08.06. 08:10:14
A nép fia 2010.08.06. 09:06:55
Sandler karaktere 15 éve ugyan az. Egyszerűen képtelen felelősséget vállalni (spoiler: a végén amikor Salma Hayek veszekedik vele), minden le van rendezve. Az összes filmjében lehetetlenül viselkedik, aztán övé az erkölcsi győzelem. Itt már látszanak a jelei, hogy igyekszik felnőttként viselkedni ("neveli a gyerekeket"), de az egész produkció egy marhaság, úgy, ahogy van. Semmi értelme nem volt, még szórakozásnak is kevés.
@yanoo: Nem a társaság hiányzott, hanem a jó film. Mert a jó film társaság nélkül is jó. Az előbb említett Trópusi viharon századjára is tudok nevetni, még ha világfájdalmam van és magányos vagyok, akkor is.
Spawn85 2010.08.06. 14:58:56
(Úgyhogy abban én is biztos vagyok, hogy a forgatókönyvírásban nem nagyon "törték össze magukat".)
Amúgy annyira nem volt ez vészes, bár jónak sem mondanám.
@A nép fia: Egyetértek. Én is úgy vagyok vele, hogy ha egy film tetszik, akkor tetszik, tökmindegy, hogy társasággal vagy anélkül nézem.
(A "Trópusi Vihar"t én is akárhányszor nézem újra, mindig végigröhögöm. :) )
