Elköltöztünk: filmdroid.hu
127 óra (127 Hours)
2011.01.10. 21:53 13 komment
A Burieddel szinte egy időben mutatták be Danny Boyle új alkotását, a 127 órát. Nehezen lehet nem összehasonlítani a két produkciót, hisz' mindkét film cselekménye egy helyszínen játszódik, egyetlen színész áll a középpontban, akinek nem, hogy muszáj, de egyenesen kötelező elvinni a hátán a művet, azaz igazi one-man show-ról van szó. A főhős szorult, reménytelen helyzetbe kerül. A különbség annyi, hogy Boyle filmjében nem másfél-két óra zajlanak a történések, hanem napokig tart emberünk szenvedése és még mobiltelefonja sincs. Oh, és megtörtént eseten alapszik a film.
Aron Ralston vidám természetjáró és hegymászó, aki 2003-ban is hobbijának hódolt, sziklák között rótta útját. Ám nagy szerencsétlenségére egy kőtömb odaszorította egyik kézfejét egy sziklához. A kényszerű fogság 5 végtelen hosszúnak tűnő napig tartott, a várva várt segítség csak nem érkezett. A hatalmas életszeretete, élni akarása azonban felülkerekedett, úgy döntött, hogy nem fog ilyen csúnya módon éhen-vagy szomjan halni, ezért egy életlen késsel levágta az odaszorult testrészt. Ralston köszöni jól van és az eset után is vígan mászkál a hegyek között, csak úgy, mint Erőss Zsolt.
Danny Boyle több műfajban is kipróbálta már magát, csinált remek sci-fit (Napfény), zombis horrort (28 nappal később), thrillert (Sekély sírhant), kalandfilmet (A part) és még egy kultfilmet (Trainspotting) is sikerült összehoznia pályafutása alatt. 2008-ban a Gettómilliomos drámával jelentkezett, amely élete legnagyobb sikerét hozta. Nem is csoda, hogy ismét összeállt Anthony Dod Mantle operatőrrel, Simon Beaufoy íróval és A.H. Rahman zeneszerzővel, akik még egy Oscar-díjat is zsebre tehettek a Gettómilliomoson végzett munkájuk elismeréseképpen. Mindannyian meghálálták a bizalmat és megmutatták, hogy nem véletlenül kaptak temérdek dicséretet, ismét remekül végezték a rájuk bízott feladatot.
Semmi jel nem utal arra a film elején, hogy ebből kőkemény túlélő dráma lesz. Igazi feel-good alkotásnak indul, trappolunk a hegyekben, már-már a néző is venné a kis hátizsákját és indulna sziklát mászni. Hősünk ismeri a vidéket, tudja, merre mi található, így ha fürdőzni van kedve akkor csobban egyet egy rejtett hangulatos, kristálytiszta tavacskában. Ám bekövetkezik a baleset, mintegy varázsütésre tűnik el a vidámság és a jó kedv. Az a fránya kőtömb nem mozdul, az órák pedig kíméletlenül telnek, közelebb hozva a kiszáradást. Ralstonra hallucinációk és rémképek szakadnak, a tűrőképessége pedig a végéhez közelít.
Talán felesleges írnom, hogy az ilyen produkcióknál a legfőbb kritérium, hogy a néző együtt érezzen a szorult helyzetben leledző főhőssel. Ráadásul még nem is igazán tudnak terelni az alkotók, azaz nem tudnak gonosz figurát behozni a történetbe, hogy legalább őt gyűlölhessük. Az egyetlen utálható dolog az az engedni nem akaró szikla lehetne. James Franco (Boyle Cillian Murphyt akarta a főszerepre, majd Ryan Goslinget) játssza a hegymászót, aki tulajdonképpen élete alakítását nyújtja. Az alkotók nem merték bevállalni, hogy valóban egyszereplős és konkrétan egy helyen játszódó történet legyen, ezért az elején megmutatják a felszabadult Ralstont is és nem is vesznek el a játékidőben felesleges perceket. Nem lehet időhúzásként tekinteni ezekre a jelenetekre. Franco nyílván lazán megbirkózott volna ezzel a figurával, de a baleset után tör ki csak igazán a színészből a tudás. Mert ilyen alakítás nyújtani nem egyszerű, ehhez tudni is kell az embernek. Akiben eddig csak a füves ábrázata élt az Ananász Expresszből, vagy Osborne alakja a Pókemberből mindenképpen nézze meg, ezután bizonyosan lecserélődik a róla kialakított kép a memóriájában. Hitelesen formálja meg Ralston személyét, akinek drukkolni, szorítani lehet, átélhetővé teszi, hogy mi történt azokon a szörnyű napokban.
A történet vége közismert, Boyle nem fordítja el szégyenlősen a kamerát, megmutatja a kézlevágás menetét, amely még jobban a székbe szegezi a nézőt, horroron edződött gyomrot kíván ez a néhány perc. 85 %-ot könnyedén megérdemel a produkció, többet adtam volna, ha a film megtekintése után még sokáig az agytekervényeimben keringett volna, nyomott hangulatban tengtem-lengtem volna után.
Büdzsé: 18 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 10,8 millió dollár
Címkék: iromány dráma igaz történet 85 % 127 hours
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: 127 óra (127 Hours) 2011.02.23. 10:06:03
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Shyllard 2011.01.10. 22:05:58
Off: A filmről jut eszembe, Franco szinte tuti tarolni fog a díjkiosztókon, viszont sztem jogosan tehetjük fel a kérdést: Vajon múlt évben miért hagyták ki a gálákon szinte teljes egészében a Moon-t, amiben minimum Rockwell megérdemelt volna egy díjesőt, ha se a sztoriért, se a zenéért nem akartak neki adni?
_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2011.01.10. 22:29:41
duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2011.01.11. 00:01:57
Nagy film az biztos.
tylerD · http://www.youtube.com/watch?v=GFUN_JX6qH4 2011.01.11. 00:34:12
Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2011.01.11. 15:21:02
edi95 2011.01.11. 16:03:02
:((((
Spawn85 2011.01.11. 16:07:48
nyuszisz 2011.01.12. 20:56:50
A kézlevágásos vég nem semmi, csak azért nem lepett meg, mert olvastam róla korábban. Azon csodálkozom, hogy ép ésszel megúszta a srác, sokan kevesebbe is beleőrülnek.
Franco nagyon jó a szerepben, CM-t és RG-t el sem tudnám képzelni ebben.
A legjobban az a rész tetszett, amikor gondolkodott, hogy a kő az űrből jött és ez a baleset volt a célja stb.
tylerD · http://www.youtube.com/watch?v=GFUN_JX6qH4 2011.01.15. 01:25:01
Csak a természetben lenni.Az ilyen sportolóknak ez az élete,és mint ahogy Ralston is folytatta egy ilyen eset után,más hasonló felfogású emberek is folytatnák.Szerintem ezt könnyű átérezni.
Ahogy mi imádjuk a filmeket,ő imád túrázni.Látszik,hogy más nem is érdekli,nem szól senkinek,a telefonra se válaszol....sok jelenetben átjön ez pl:szikla simogatás,vagy mikor várja a napfényt és a lábát odatartja stb.
