Elköltöztünk: filmdroid.hu
Mother's Day - 2010
2011.05.14. 00:28 3 komment
Kit szeretünk és kitől félünk egyszerre a legjobban? Az édesanyánktól. Bizony. Ki más tud úgy lehordani, hogy meg se tudsz mukkanni és még akkor is elszégyelled magad, ha nincs igaza? Hát ő. Folyamatosan tanít, oktat, szeretget, megdorgál, az van, amit ő mond, nincs mese. Réges-régen készült a Mother's Day horror, amiben a bűnöző testvérek nem féltek mástól, csakis édesanyjuktól és az igazán nehéz időkben hozzá tudnak fordulni. Mert csináljanak is bármilyen butaságot, ő mindig tárt karokkal fogadja őket...már ha otthon van. Darren Lynn Bousman vette elő az alkotást, csöppet átírta, szépen átoperálta, úgy, hogy a Fűrészben bemutatott kegyetlen kínzást és vérmennyiséget kihagyta belőle. Szóval a kényesebb gyomrúak is be tudják fogadni a látottakat, ami nem jelenti azt, hogy az érzékenyebbek vagy szívgyógyszert szedő személyek is leülhetnek a film elé. Állítólag az eredeti mű igen keményre sikeredett, a remake erőszak faktora azonban nem lendül be a piros mezőbe.
Eléggé balul sül el a betervezett rablás, a három fivér közül az egyik igencsak rossz állapotban várja, hogy egy orvos szemrevételezze. Más ötletük nem lévén édesanyjuk háza felé veszik az irányt, végül is a jóasszony volt aki ebbe az irányba terelte őket és óvta őket mindenkitől. A gyerekkoruk színhelye azonban már tulajdonában van, egy házaspár vette meg, akik a közelgő tornádót a hangulatossá átalakított pincében próbálják átvészelni baráti társaságukkal. A vidám mulatozásnak a zord fegyveresek betoppanásával vége szakad, majd befut a testvérek anyukája is és kezébe veszi az irányítást.
A szereplők térfelét szemrevételezve nincs okunk panaszkodni, jó páran megfordultak már ebben a műfajban. Jaime King a Véres Valentin remake-ben menekülhetett a felé suhanó csákánytól (méghozzá 3D-ben). Jó ideig csak piros szemmel botorkál a cselekményben, köszönhető annak, hogy csak pityeregnie kell. Aztán egy idő után a szeme előtt lezajló borzalmak hatására megelégeli a túsz szerepet és megpróbál ellenállni/visszavágni. Egy egyszerű horrorban már az első másodpercekben láthatjuk, hogy áll a sötét oldalon és kikért kell szorítani. A Mother's Day esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, a túszok némelyikéről érdekes dolgok derülnek ki, ami miatt máris nem munkálkodik a nézőben olyan nagy hévvel a szimpátia és a negatív figurák sem mind sötét lelkületűek.
Kétségkívül Rebecca De Mornay az, aki a hátán cipeli a produkciót. Anno arca és tekintete egyaránt ártatlanságot sugárzott, szinte már-már szűzies rebegtette pilláit és hatalmas erotikus kisugárzása volt. Még most is remekül fest (éljen a smink!?), ám mikor felbukkan vele együtt a feszültség is megérkezik. Már az első pillanatban leszűrhető, hogy az anyuka kissé pszicho. (Hiába várják csemetéi lelkesen, még ők is megfeszülnek egy pillanatra, mikor átlépi a küszöböt.) Mornay átható kék szemekkel szemrevételezi a kialakult helyzetet, nyugodt hangon utasításokat osztogat, kérdéseket tesz fel és...pár laza pillantásból, momentumból leszűri, hogy kinek van vaj a füle mögött. Tudja, valaki bődületesen nagyot hazudik ebben a házban, tudja, hogy néhány személynek van takargatnivalója. Fiai és egy szem lánya félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek reá, kéréseit/parancsait nem kérdőjelezik meg, tudják ki az „úr” a háznál. Felnéznek rá, ugyan nem tudjuk, de érezzük, hogy az anyuci fénykorában veszettül jól nyomhatta az ipart (akár a rablást volt, akár mást) .
A Mother's Day nem csak a szokásos túszos alkotás, hanem az emberi természetet is körüljárja, persze nem túl mélyen, hiszen ez nem egy fajsúlyos dráma. Ha a lét a tét, akkor mire képes az ember? Aki közel áll hozzá, azt vajon nevezheti-e igaz barátjának? Bousman veszélyes játékot űzött, hiszen azzal, hogy ha szimpátia apró lángja is kihuny bennünk, akkor a szorongás, a félelem is elkúszik valamerre. De Mornay uralja a vásznat, így a hangulat sem csökken. A szereplők sem csinálnak hatalmas baromságokat, bár olykor felmerülhet bennünk, hogy itt a megfelelő alkalom arra, hogy ezt vagy azt a lépést megtegyék, ám egyik sem válik idegesítővé. 70 %-ot tudok adni a filmre, amiből csak az emlékezetes elhalálozások hiányoznak. Érezhető, hogy egyes helyeken nem voltak elég merészek, legalább Briana Evigannak is juthatott volna egy nagyjelenet.
Címkék: horror remake iromány mothers day 70 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
stargatelost · https://twitter.com/stargatelost 2011.05.15. 22:29:10
8/10
