Elköltöztünk: filmdroid.hu
A negyedik világháború (The Fourth War)
2011.06.15. 21:46 4 komment
Az első nagy kérdőjel után jön a többi, míg végül másfél óra múlva ott ülünk egy rakat kérdőjellel, amelyek ott keringenek a fejünk felett. Bár ezek gyakorlatilag egybe tömöríthetőek össze: Ezt miért kellett...? A negyedik világháború produkciót több irányba is el tudták volna tolni, de mégse tették, nem próbáltak kezdeni vele semmit, azon túlmenően, hogy leforgassák. 1988-ban járunk Nyugat-Németországban. Knowles ezredes (Roy Scheider) a cseh határon csapatával megállva arra lesz figyelmes, hogy egy fickó nagy hévvel rohan a hatalmas hóban a határ felé, méterek választják el a megmeneküléstől, ám a cseh katonák lelövik. Az ezredes mérgében le akarja puffantani a határ túloldalán álló Valachev ezredest (Jürgen Prochnow), végül csak jól meghógolyózzák egymást. Az amerikait nem hagyja nyugodni a dolog, forr benne a düh és mindenképpen le akar számolni az orosz tiszttel. Az hagyján, hogy a betalált hógolyó által kiváltott mérhetetlen düh felettébb gyerekes, de Knowles magánakciója egy nagy nulla. „Ehhez ért, erre neveltük” -szerű szöveget nyomatnak, mikor a bosszútól hajtva átlép a határon. Máris egy Rambo koppintás lebegne a szemünk előtt, Scheider pedig ki tudná hozni a figurából a csendesen lopakodó, ezt-azt felrobbantó, pár embert megkötöző-kinyíró katonát (hisz' komoly szakértelemmel megáldott veterán lenne), de mégse tudnak vele mit kezdeni. Más részről Scheider folyamatosan olyan elborult haragvó képet vág amiért képen dobták, sőt még csak szimpatizálni se nagyon lehet vele, mert nem adnak rá sok okot, mintha csak úgy álltak volna hozzá, hogy úgyis a haza derék katonájának fog szorítani a nyugati közönség a a hidegháború utolsó napjaiban. A színész sem teszi oda magát, Prochnow (aki ekkor még számított valakinek) sem nyújt sokat.. John Frankenheimer alaposan mellényúlt, talán csak akkor vette észre, hogy mibe tenyerelt, amikor már nem lehetett kilépni. Az ellenséges vonalak mögött rejtőző-akciózó, bosszúálló katona története felettébb laposra sikerült, az izgalomnak vagy a szimpátiának a legkisebb jele sem mutatkozik meg. Pedig a két katona harcából egy ügyes, okos, érdekfeszítő macska-egér játszmát lehetett volna rettyinteni. Azzal se tudtak mit kezdeni, mikor végre összetalálkozik a két nagy ellenfél a havas tájon, a vége nagy fejcsóválásra ad okot. 20 %-nál többet nem érdemel.
Címkék: akció iromány 20 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
COLT 2011.06.16. 10:05:33
gisss 2011.06.16. 11:40:23
Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2011.06.16. 16:01:49
Mintha az egész filmnek csak annyi lenne az értelme hogy azt a Einstein idézetet elsüthessék a végén.
