Elköltöztünk: filmdroid.hu
The Big Bang
2011.06.16. 21:24 9 komment
Antonio Banderas neve egykoron fényesen villogott Hollywood egén, de a csillagok előbb-utóbb kihunynak. A spanyol színész neve hallatán mára már kétszer is meggondoljuk, hogy megéri-e leülni filmje elé. Mikor kezdődött a mélyrepülés? A 13. harcos hiába volt remek kalandfilm, a pénztáraknál hatalmas zakózott, majd Banderas idővel már a minőséggel se törődött, a Ballistic: Robbanásig feltöltve csak tovább lökte a lejtőn, mostanra Bordertown-féle és A kód-szerű marhaságokban vállal szerepet. Egy frappáns kis neo noir ugyan nem húzza ki végleg a trutyiból, de abban segíthet, hogy ne merüljön el még jobban benne. És hát valljuk be, szépen kigondolt, csavaros nyomozósdival mostanában nincs tele a padlás.
Az érthetetlen módon hosszú és felesleges közel 4 perces főcím után végre kezdetét veszi a film is. Ned Cruz (Antonio Banderas) magánnyomozóra bilinccsel a kezén, cigivel a kezében, megvakulva, csöppet véresbe lelünk rá egy félhomályos szobában. Három detektív (Delroy Lindo, William Fichtner, Thomas Kretschmann) fogja közre. Cruz úgy került ebbe a kényelmetlen helyezetbe, hogy miután egy A listás színész számára elvégzett meló után lába előtt landol annak lángoló, albínó törpe menedzsere az irodájába, ahol Anto „A Profi” Protopov ex-bokszoló azzal bízza meg, hogy kerítse elő szerelmét, Lexie-t, a sztriptíztáncosnőt (Sienna Guillory). A nyomok a sivatagba vezetnek, ahol értelmet nyer a címbéli nagy bumm kifejezés is.
Stílusos noir helyett azonban egy tévéfilmszagú művet kapunk, ami megnyirbálva talán elmenne egy sorozat nyitó epizódjának. Nem is csoda, hogy felmerül ez a gondolat, hiszen a rendező Tony Krantz inkább sorozatokon edződött és nagyon látszik, hogy 40-45 perces teljesítményre van beállítva. Ezúttal valamivel több, mint másfél órával kellett volna elbírnia, de nem birkózott meg a nagy feladattal. Nyögvenyelős, erősen izzadtságszagú produkciót sikerült prezentálnia, a lilás képi világ meg inkább egy olcsó sci-fit juttat az ember eszébe. A vágás kapcsán muszáj volt megnézni, hogy kinek a teljesítményét kell szidni. Fred Raski a Halálos iram és a Lazarus-terv esetében csattogtathatta ollóját, az biztos, hogy amit a The Big Banggel művelt nem teszi bele az ajánlólevelébe.
Korrekt szereplőgárdát válogattak össze, csupa ismerős névtől hemzseg a stáblista. A többség viszont még az elfogadható szintet se üti meg. Banderas inkább túljátssza karakterét, sármja sehol, pedig az ehhez hasonló filmekben legalább egy hölggyel ágyba kerül a főhős. A spanyol csődör két szívet is meghódít, ami felettébb furcsa annak fényében, hogy semmi kisugárzása nincs. Csupán ketten vannak, akik még véletlenül se ronthatták el a rájuk bízott feladatot. Maillet termetes dörmögő hangja tökéletessé teszi az orosz ex-bokszoló megformálására, Banderasszal közös jeleneteik mosolygásra késztetnek és messze a „hegyomlás” jobb kettejük közül. Sienna Guillory-ra hárult a femme fatale szerepe, a hölgy inkább csak jól néz ki, de alapjában véve nehezen lehetne ráfogni, hogy a „végzet asszonya” lenne.
Merőben rossz húzás volt, hogy folyamatosan vissza-és visszatérünk Banderas kihallgatásához. Miért kell mindig megszakítani a történetet, mikor a kemény zsaruk kérdéseikkel, fenyegetéseikkel csak megtörik a filmet. A cselekményre sajnos mást nem lehet mondani: unalmas. Ugyanez mondható el a narrációról is, ami teljes mértékben vacak, pocsék és a belekavart fizikai, természetfeletti, misztikusnak szánt duma sem fog meghatni senkit. Nem lehetett túl okos a forgatókönyvíró, nem is kell ide magánszimat, mivel bárki el tudott volna indulni azon a nyomon (még az orosz is), amin ő. Nincs tehát túlbonyolítva, de azért még reménykedhetünk abban, hogy a kötelező csavar álleejtős lesz vagy legalább rendben lesz. Sikerült összehozni egy normális fordulatot? Áhh, dehogy. És a vége? Nem lett volna meglepetés, ha következő vágásnál John Cusack ül a kormánynál (2012), akkor talán még szélesebben lehetett volna mosolyogni, de nem azért mert olyan jól sikerült. Alaposan félresiklott film, se nem stílusos, se nem hangulatos. El lehetne rajta morfondírozni, hogy direkt csinálták ilyen gázra? Van benne némi lazaságra törekvés, néhány jelenet inkább parodisztikus, vicces, Snoop Dogg pornórendezője Alfred Hitchcockhoz hasonlítja magát, a jelenet valahol a röhejes és a kínos határán van. De sehogy sem tudom ráfogni, hogy ez a film direkt lett ilyen. Esetleg a komoly nyomozást akarták feldobni néhány feszültségoldó poénnal? Krantz ennél többet akart, beletört a bicskája. Faraghat is egy 20 %-ot alkotása mellé, szóval Banderast nem ez fogja visszarepíteni a nagyok közé.
Címkék: krimi iromány film noir 20 % the big bang
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
COLT 2011.06.16. 21:56:31
COLT 2011.06.16. 22:58:57
Cucuminator 2011.06.16. 23:09:35
COLT 2011.06.17. 09:25:33
curby (törölt) 2011.06.17. 11:14:36
COLT 2011.06.17. 19:10:41
13. harcos-t nem láttam, legalábbis nem nagyon emlékszem rá, szerintetek megéri megnézni?