A belgrádi Fantom (Beogradski Fantom)

2011.07.04. 20:05 koimbra Szólj hozzá!

A Fantomról elsőre két dolog is beugrott: A:) A képregényhős, aki a megboldogult Kandi Lapok kiadásaiban a vad dzsungelben osztott igazságot B:) Fantomas, a gengszter bűnöző és az őt üldöző Louis de Funès. A felsorolást lehetne még bővíteni néhány maszkos, misztikus alakkal, de aajnos a felsorolásba nem fog bővülni a belgrádi fickóval. Akciófilmként (is) hirdeti magát a produkció, ám még véletlenül sincs semmi keresnivalója ebben a műfajban. Televízió számára készült dokumentumfilm, na így már egyből más a helyzet.

1979-ben Jugoszlávia első embere, Tito Kubába repült építeni a szocializmust, vidáman tárgyalni és békésen szivarozgatni kollégájával, Castroval. Míg távol volt országa fővárosában egy lelkes, félelmet nem ismerő jóember eltulajdonít egy Porschét, majd esténként a nyugatnémet járgánnyal száguldozik. A rend őrei megtesznek minden tőlük telhetőt, útzárakat létesítenek, izzadva loholnak utána megbízhatóan döcögő Zastaváikkal, de akárhogy igyekeznek, képtelenek elkapni az ismeretlen vezetőt, akit maguk között Fantomnak neveznek el. Az éjjeli lovag ráadásképpen még be is jelenti, hogy merre fog furikázni, direkt hecceli a belgrádi fakabátok, akiknek főnöke folyamatosan cigerettázva a rádióra tapadva követi az eseményeket. A nép összegyűlik, drukkolnak a titokzatos idegennek és jót mulatnak a zsaruk töketlenkedésén, ám a nagy vezér hamarosan hazatér és addig el kell takarítani az útból ezt a galád illetőt.

A sztori felettébb jónak hangzik: a tomboló szocializmusban egy férfi egy nyugati(bb) verdával szórakozik Tito rendszerével. Nosztalgiával gondolhatunk vissza azokra a filmekre, amelyben még szirénázó Ladában nyomták a gázt a derék fakabátok, hogy időben odaérjenek a tett helyszínére. A belgrádi Fantomban Ladák helyett Zastavák próbálják felvenni a versenyt a Porschével, de mindhiába. A fenegyerek (?) sofőr jól választotta ki gépjárművét, hiszen nem csak gyors, de mozgékony járgány is volt, amivel nyugodtan szlalomozhatott volna a jugoszláv főváros rendfenntartói között. Nem egy Halálos iramban 1.5, de senki nem számít arra, hogy esetleg majd Vin Diesel édesapja is fel fog bukkanni a tömegben és elismerően csettint egyet.

A várva várt nosztalgikus hangulat azonban nem jön el, méghozzá azért, mert dokumentumfilmmel van dolgunk. Folyamatosan interjúkkal fárasztanak minket, az eset egykori résztvevői és szemtanúi fejezik ki csodálatukat a Fantom előtt. Mikor már azt hinné az ember, hogy nem szakítják félbe a cselekményt egy újabb szöveggel mindig bevágnak valakit, aki elmondja, hogy milyen szép idők is voltak ezek, egyáltalán nem utálták a sofőrt, sőt egyenesen felnéztek rá. Csöppet unalmas sokadjára hallani ugyanazokat a mondatokat. Az interjúk közötti üldözések sajnálatos módon rövidek és a folyamatos megszakítások miatt egy idő után élvezhetetlenné is válnak.

Ne higgyen senki a következő kiírásnak: akciófilm. Körülbelül annyira számít annak, mint egy Barátok közt vagy Jóban Rosszban adrenalint pumpáló epizódjai. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy másfél órás Kék Fényben bemutatott vagy Reality Tv- ben látott esetet, ahol nem 2 Ft-ból rekonstruálták az esetet, hanem 20-ból. Ha az interjúkat, illetve a tiszteletet kifejező vallomásokat az elején letudják és ezt követően koncentráltak volna valamiféle cselekményre, még talán valamennyire élvezhető is lett volna a film. Egyetlen szó sem hagyja el a sofőr száját, így azt sem tudjuk, hogy mi volt a tényleges célja ezzel a mutatvánnyal, figyelemfelhívással. Esetleg Walter Hill hőseihez akarták hasonlatossá tenni , akik alig szólalnak meg, mégis minden mozdulatukkal elmondanak mindent? Mindenesetre ha felmerülne egy valamiféle folytatás ötlete, akkor lehetne arról forgatni, hogy én nézem A belgrádi Fantomot, az is van ilyen jó.

Címkék: iromány doksifilm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.