Elköltöztünk: filmdroid.hu
Ragyogás (The Shining)
2011.10.01. 11:46 15 komment
Jack Torrance, az alkoholizmusból éppen kigyógyult férfi télre gondnoki állást vállal egy nagy múltú szállodában. Vele együtt felesége és kisfia, Danny is beköltözik a télen üresen álló szállodába, amelyet néhány héttel később elzár a lehulló hó a külvilágtól. Danny látja a fürdőkádba fulladt nőt, az elegáns lakosztályban kivégzett férfit és az összes holt lelket, amelyek nem találnak nyugalmat. Jack agyát lassan elborítja az őrület, és lassan a szerető apa vérszomjas, gyilkos indulatokkal teli szörnyeteggé válik.
Ez a film egy rendezői bravúr, egy tökéletes bemutatása az őrületnek, egy erősen klausztrofóbiás és fullasztó környezetben. Kubrick tökéletesen lök minket abba a bizonytalanságba, amibe a főszereplők kerültek, képes volt újra megteremteni azt a nyugtalanító hangulatot, amelyet egyszer már megkaptunk tőle a Mechanikus Narancsnál. Többen is megjegyezték, hogy Kubrick filmje azért is ilyen zseniális, mert képes volt egy közepes forgatókönyvből egy ilyen zseniális művet megalkotni. Mert azt nyugodtan beismerhetjük, hogy a Ragyogás legnagyobb erénye elsősorban a bravúros rendezésben, John Alcott operatőr nyugtalanító képsoraiban és Jack Nicholson félelmetesen hiteles alakításában rejlik. Jack Nicholson egész egyszerűen zseniális. Rengeteg kritika érte az alakítását, főleg a regény írójától Stephen Kingtől. Stephen King megpróbálta lebeszélni Kubrickot arról, hogy Nicholsonnak adja a szerepet. Szerinte ugyanis a történet hatásossága javarészt abban rejlett, hogy egy kezdetben teljesen normális ember válik fokozatosan őrültté, Nicholson viszont a legkevésbé sem az átlagember típusát testesíti meg. A szerző jobban szerette volna, ha Michael Moriarty, Jon Voight vagy Jack Palance kapja meg Torrance szerepét. A premier után számos rajongó egyetértett King kifogásaival: szerintük Nicholsonon az első perctől kezdve látható, hogy őrült, ezért a fordulatok kevés valódi meglepetést jelentettek. Ezzel a felvetéssel nem tudok egyet érteni, mivel Kubrick teljesen újragondolta a regényt és mondhatjuk, hogy egy teljesen új történetet mesél el nekünk a rendező. Kubricknak nem az volt a célja hogy egy tökéletes adaptációt kapjunk vissza, nem akarta betűről betűre követni King regényét. Számára ez csak egy táptalaj volt, amit kedvére formálhatott és a saját történetét mondhatta el, akár úgy hogy az eredeti regényt a háttérbe szorítja. Így pedig mindjárt más szemmel kell Nicholson alakítását néznünk. A mai napig beleborzongok, ha meglátom a jó öreg Jacket Mr. Torrance szerepében tündökölni. Megkockáztatom ez Nicholson legjobb alakítása, ez pedig egy ilyen színészlegendánál nagyon nagy szó. Ahogy már írtam félelmetes, ahogy életre kelti Jack Torrancet. Torrance egy gyógyuló félben lévő alkoholista, aki családjával elvonul a világ elől, hogy megpróbálja pappírra vetni a regényét. Jacknél egy lineáris karakterváltozást vehetünk észre. Fokozatosan eluralkodik rajta az őrület és egyszer csak valami elszakad benne. Sok a hasonlóság a teljesen őrült Torrance és a kilenc évvel később általa megformált Joker között. Egyszerűen imádom és beleborzongok az alakításba, félelmetes, amikor baltával veri be az ajtót és a lukon bedugja eltorzult fejét, majd meghalljuk a legendás mondatot: „Here's Johnny!” Sajnos Nicholson neve szóba sem került az Oscar ceremónián, de azért elnézőek lehetünk egy olyan évben, amikor Robert De Niro (A későbbi nyertes a Dühöngő Bikában nyujtott alakításáért) vagy éppen John Hurt (Az elefántember) versenyeznek az arany szobrocskáért.
Danny szerepére Kubrick eredetileg a Harmadik típusú találkozások (1977) gyerekszereplőjét, Cary Guffey-t szemelte ki. A kisfiú szülei azonban viszautasították a felkérést, miután megtudták, milyen jellegű filmről van szó. Végül Danny Lloyd kapta a szerepet. A kisfiúnak semmiféle színjátszási gyakorlata nem volt. A rendező rendkívül figyelmesen bánt vele, és olyan ügyesen irányította, hogy Dannynek állítólag fogalma sem volt arról, hogy tulajdonképpen egy horrorfilmben játszik. Danny Lloyd a Ragyogás után már csak egy filmben szerepelt. A női főszereplő Shelley Duvall nagy átéléssel hozza a kétségbeesett, megrémített családanyát, akinek arcán láthatjuk a félelem minden jelét és iszonyatos sikolyai hozzájárulnak a figura hitelességéhez.
A film másik sztárja Stanley Kubrick. A remek díszlettervezés, a csodálatos operatőri munka, a hosszú perceken át tartó snittek, amivel végighaladunk a szálloda belső terén, az arcokról készült közelképek, amivel például remekül érezteti Nicholson őrültségét mind-mind hozzájárulnak, hogy egy egyedülálló légkört teremtsen meg a mester. A film végére a szálloda minden négyzetcentimétere valami baljós, hátborzongató érzést áraszt felénk. Minden idők egyik legintenzívebb és legizgalmasabb horrorfilmje, ami valaha is készült és ezt képes volt úgy elérni, hogy az erőszak igazából háttérbe szorul a filmben. Elképesztően baljósak és félelmetesek azok a jelenetek amikor egy vértenger söpör végig a szálloda csarnokán. Kubrick remekük felépíti és elmélyíti a rettegést, még azok a látszólag normális és ártatlan pillanatok is, amikor a kis Danny a folyosókon végig biciklizik, tele van baljós félelemmel. A hangok, amikor a kerekek a kemény fán és a tompa szőnyegen végig suhannak, már önmagában nyugtalanítóak. Kubrick azt mondta ez nem egy szellemtörténet, itt nem lehetnek jelen szellemek semmilyen értelemben, csak látomás formájában, amit Jack vagy Danny tapasztalnak meg. A film nem a szellemekről szól, hanem az őrületről, hogy egy elszigetelt helyzetben hogyan tör rá az őrület egy átlagemberre. Kubrick szerette volna bizonytalanságban tartani a nézőt, ezért nem válaszol a kérdésre, hogy Jack kísérteties látomásai valódiak, vagy az Ő megbomlott elméjében léteznek csak. Éppen ezért amikor Jack szellemeket lát, mindig egy tükörbe beszél, ezzel is erőltetve azt, hogy megbomlott az elméje. A végén még el is gondolkodtat minket a film, hiszen az utolsó jelenetben láthatjuk Jacket egy 1920-as fényképen. Vajon Jack csapdában esett a képben vagy végig ott volt? Soha nem kapunk rá választ.
A forgatás során kulcsszerepet kapott Garrett Brown találmánya, a Steadicam, mellyel egy különös, lebegő mozgást értek el. Ez volt az első film, amelyben ezt a különleges stabilizátort alkalmazták. Kubrick a Ragyogás utáni filmjeiben is előszeretettel használta a Steadicamet. Érdekesség hogy ez volt az első olyan Kubrick film 1953-óta, amelyet sem Oscar sem Golden Globe díjra nem jelöltek. Kubrick a forgatás alatt a Rosemary gyermeke és Az ördögűző című filmeket nézette a stáb tagjaival, hogy megfelelő hangulatba kerüljenek. Ridley Scott a Szárnyas fejvadász eredeti változatának optimista befejezéséhez felhasznált néhány képkockát a Ragyogás elejéről, amikor Torrance-ék Volkswagenje megindul a Szépkilátás Hotelbe. Ahogy azt megszokhattuk Kubrick a Ragyogáshoz sem engedélyezte, hogy szinkron készüljön.
A film a pop kultúra szerves része lett, számos sorozatban és filmben hivatkoztak rá és mára az egyik legtöbbet idézet film lett a mozi történetében. Annak ellenére, hogy a kritikusok nem fogadták nagy örömmel a filmet, mára minden idők egyik legjobb horrorjaként tartják számon. Az Amerikai Filmintézet listáján minden idők 29. legjobb filmje, A Total Film minden idők legijesztőbb filmjének választotta, az Entertainment Weekley listáján a Ragyogás minden idők 9. legjobb filmje. Valószínű elfogult vagyok kicsit a filmmel kapcsolatban, hiszen Kubrickot minden idők legjobb és legnagyobb rendezőjének tartom, ám azt biztosan állítóm, hogy egy remekművet alkotott, az egyik legjobb film, amit a mestertől láttunk. 100%-ot érdemel!
Címkék: horror klasszikus iromány kubrick könyvből film 100 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alex Mahone 2011.10.01. 14:49:01
Ettől függetlenül tetszenek az írásaid. Igényesek.
BeniMan 2011.10.01. 15:16:08
Alex Mahone 2011.10.01. 16:03:57
BeniMan 2011.10.01. 16:17:49
Kal-Ellll 2011.10.01. 20:36:19
Királyvíz 2011.10.02. 12:19:38
A cikk íróját meg ezúton megkérném, hogy máskor tördelje a szöveget, mert így egybefolyik az egész, nehezen olvasható. Egyébként jó cikk, gratulálok hozzá.
vrango 2011.10.03. 08:02:07
A kritika is tetszezett, de meg kell mondjam, hogy a felvezetés nem sikerült a legjobban - aki nem látta, annak zavaró lehet ez a kapkodó, spoilergyanús jelenetekkel dobálózó pár mondat.
vrango 2011.10.03. 08:04:29
Csak mert pl. pont Kubricknek van egy remek, első világháborús drámája, 'A dicsőség ösvényei' (www.imdb.com/title/tt0050825/), amit lehet egy kicsit méltatni, mert csúnyán elfeledett mű.
BeniMan 2011.10.03. 09:46:02
@Királyvíz: Köszönöm a dicséretet és az észrevételt egyaránt, ezentúl odafigyelek rá. :)
Na mi újság, Wagner úr? 2011.10.03. 10:22:57
vrango 2011.10.03. 10:25:13
Én sajnos túl elfoglalt (vagy inkább lusta) vagyok kritikákat írni, de szívesen olvasom másokéit:)
A Dicsőség ösvényeiről akkor hasonlóan vélekedünk, bár azt figyelembe kell venni a dicséreteknél, hogy az I.VH-s filmek mennyisége elenyésző a II.VH-sokéhoz képest...
A kritikát mindenesetre várom, kíváncsi vagyok, hogy egy bizonyos dolgot (nem konkrét cselekményelem, inkább a stílussal függ össze), ami engem eléggé zavart benne, hogy értékelsz...
BeniMan 2011.10.08. 11:27:06
COLT 2011.10.16. 12:38:25
