Elköltöztünk: filmdroid.hu
Éjfélkor Párizsban (2011)
2011.11.14. 11:26 9 komment
Nikodémus ismét küldött egy kritikát, ezúttal Woody Allen legutóbbi filmjéről olvashattok.
Habár a kritika jórészt az Annie Hall-t tartja Woody Allen eszenciájának, én mégis jobban szeretem a Manhattant, ahol ugyan megtalálható a woody alleni filmkészítés összes szükséges kelléke, ám mindezeken felül a rendező szerelmet vall imádott városának, New Yorknak. Woody Allen újra szerelmes – ezúttal Párizs a csábító.
Gil (Owen Wilson) és Inez (Rachel McAdams) jegyespárként a menyasszony szüleivel együtt érkeznek Párizsba. Amíg az após üzleti ügyekkel van elfoglalva, a fiatalok kedvükre… szórakozhatnának, ha Gil íróként épp nem lenne alkotói válságban. Párját ez szemlátomást nem zavarja, boldogan indul frissen szerzett barátaival felfedezni a várost. Közben persze Gil is belecsöppen a forgatagba, csakhogy az a 20-as évek Párizsáé. A film felejthetetlen képekkel, hangulatos zenével és frivol humorral rajzolja meg a francia fővárost, amely hol költői, hol hivalkodó, hol szemérmes, de sohasem koszos és büdös. Ha a hely mágikus, az idő is legyen az: Gil kedvenc korszakának minden nagyobb művész-személyisége felbukkan, s jókat lehet kuncogni azon, ahogy a rendező amolyan karinthysan, szeretettel kifigurázza őket. (Hahotáznom csak egy esetben sikerült, de az bizony minden várakozást megér: figyeld csak Dalí felbukkanását!) Woody Allen természetesen már nem eredeti, de ki törődik ezzel, ha bámulatos könnyedséggel meséli történeteit, melyekhez sztárok asszisztálnak? Owen Wilson lubickol a szerepben rendezőnk alteregójaként, folytonos neurotikus nyavalygása kedvesen idegesítő, ám amikor példaképei közé kerül, (velünk együtt) álmélkodva tátja el száját. Persze gyorsan megtalálja a helyét itt is: félbemaradt kéziratát Gertrude Steinnek adja átnézésre, filmtippet ad Buňuelnek, és persze elszereti Picasso szeretőjét, Adrianát (Marillon Cotillard). Rachel McAdams gyakorlatias újgazdagként tökéletesen félreérti érzékeny párját, s ennek meg is lesznek a következményei. Kiemelném még Michael Sheent, aki a remekül hozza a mindig laza és elegáns, de valójában üresfejű sznobot.
Az Éjfélkor Párizsban mindemellett hamisítatlan Woody Allen-alkotás, nemcsak külsőségeiben, lényegét tekintve is. A rendező sokadszor boncolgatja művészet és élet kapcsolatát, egy műalkotás megszületésének körülményeit, leöntve a nosztalgia vélt vagy valós jogosságával egy olyan korban, amikor minden héten új retró-divatot vagyunk kénytelenek elszenvedni. Ironikus meséje tisztelettel hódol az emberi kultúrának, és elnézően nevetteti ki velünk a múltba révedést. Hogy teljesen hasztalan lenne az elvágyódás? Persze, de ha néha olyan jólesik!
Büdzsé: 17 millió dollár
Amerikai bevétel: 55,5 millió dollár
Eddigi összbevétel: 131,1 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték nikodémus midnight in paris
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vrango 2011.11.14. 12:05:48
A téma ugyan újszerűnek nem mondható, de mindenképpen fontos dolgokról beszél, a színészek nagyszerűek (Owen Wilson és Adrian Brody különösen), Párizsba pedig simán bele lehet szeretni a filmet látva...:)
(Azt hittem, hogy Carla Bruni (aka "Sárközyné") több szerepet kap, mert nagyon hype-olták...)
Shyllard 2011.11.14. 16:21:06
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2011.11.14. 16:21:56
Alex Mahone 2011.11.14. 18:01:42
Ha már a művészet és az ember viszonya: fű alatt kijött az utóbbi évek legjobb filmje, melyről inkább nem árulok el semmit, csak a címét: Exit Through the Gift Shop. Nézzétek meg, szívesen olvasnék egy - ennél talán kicsivel hosszabb ;D - elemzést róla.
nikodémus 2011.11.14. 21:02:14
vrango 2011.11.15. 07:20:40
A Füles könnyed, a régieket idézi, a Match Point meg egy nagyon jól összerakott dráma... A Vicky Cristina Barcelona meg új - latinos - színeket hoz a már megszokott cselekményvariációkba.
Na mi újság, Wagner úr? 2011.11.15. 17:02:18
Match Point nagyon tetszett, Füles is kiváló, Vicky... meg jó
Maya-- 2011.11.15. 20:01:54
irigyeltem, hogy találkozhatott éjfélkor a géniuszokkal, és valóban Dali-t én is külön kiemelném, Brody cameojával, szuper volt.
Carla Bruni nagyon félszegnek tűnt..legalábbis nekem.
a filmet meg érdemes megnézni, mindegy ki csinálta..ennél a filmnél mindegy, csak Párizs számít, és éjfél mikor kondul az óra :)