Elköltöztünk: filmdroid.hu
Fifti-Fifti (50/50)
2012.01.11. 22:00 13 komment
Will Reiser a 20-as éveinek elején tudta meg a lesújtó hírt, hogy rákos, cimborájának, Seth Rogennek úgy mondta el, hogy az éppen a wécén végezte a dolgát. Miután Rogen lehúzta a klotyót támogatásáról biztosította Reisert, mindvégig mellette állt, míg le nem küzdötte a betegséget, persze ehhez egy jó nagy adag humor is kellett. Rogen biztatására írta meg az 50/50 forgatókönyvét, amelybe beleépítette a vele történt nehéz és vidám pillanatokat, történéseket.
Adam Lerner (Joseph Gordon-Levitt) egy rádióállomásnál dolgozik, egészséges életet él, nem iszik és nem dohányzik. Hátfájása miatt vizsgáltatja ki magát, ahol az orvos ködös, zavaros beszédéből csak annyit szűr le, hogy schwannoma neurofibrosarcomája van. A neten tájékozódva kiderül, hogy súlyos, de gyógyítható rákja van, túlélése esélye 50 %. Ez a szám egyes kártya-vagy számítógépes játékok esetében talán szépen csengene, de az élet (ami ugye nem éppen a legjobb játék, de rohadt jó a grafikája) nagy játszmájában már közel sem hangzik felemelően.
A rákkal való küzdelem nehéz téma, könnyen bele is bukhat a rendező, ha nem figyel oda, ha nem érdekli vagy esetleg nincs motiválva kellőképpen. Hangozhat a történet akármilyen szomorúan, ha azt a lehető legunalmasabb módon mesélik el, nem hogy a könnycsatornákat nem nyitják meg, de meg sem próbálkoznak azzal, hogy a nehéz sorsú főhőst megkedveljük. Jonathatna Levine-nek ráadásul némiképp nehezítettek is, hiszen humorosabb képsorokat, momentumokat kellett beleszőni a borongós történetbe. Nem csak drámai fronton, de viccesebb oldal is komoly buktatókat rejteget, könnyen szisszenhet fel a néző karját széttárva, hogy „Ezt mégis hogy gondolták?”. Azonban ezeket az akadályokat is erőlködés nélkül sikerül átugrani, még Patrick Swayze szóba kerülése vagy a „különleges” süti hatása a komor, halálszagot árasztó kórházi folyosón pillanatok után sem rezgett a léc. Ne gondoljon senki arra, hogy hahotázós poénokkal szórták tele a filmet, inkább csak megmosolyogtató, de mindenképpen vidám momentumok ezek.
Kire számíthat Adam a bajban, ki tudja támogatni ezekben a nehéz időkben? Barátnője ugyan először még kitart mellette, de már legelső pillanatban látszik rajta a hezitálás. Jó barátja, aki mindig ott van Adam mellett és nem hagyja, hogy magába zuhanjon. Néha jól jön egy kis fű, rituális képcsonkítás-égetés vagy csajozási tanács. Természetesen édesanyja rögtön fiához költözne, amit Adam elutasít, mondván ott van Alzheimer kórós édesapja, elég ha vele foglalkozik. Mindehhez sikerült korrekt szereplőgárdát összeválogatni. Joseph Gordon-Levitt mostanra nem csak Christopher Nolan egyik kedvence, hanem több millió ember kedvelt színésze, nem hiába (sőt, talán mindenki vele forgatna) Rogen a tőle megszokott, kissé tahó figurát hozza, annyi különbséggel, hogy ezúttal elviselhető és egyáltalán nem zavaró. A kezdő pszichológus szerepére Bryce Dallas Howardot kellett volna tenni és Anna Kendrick lehetett volna a festegető barátnő, Kendrick ugyanis nem az igazi a tananyagot bemagolt pszichiáter szerepében, talán a kissé idegesítő barátnő bőrében jobb lehetett volna. Külön öröm, hogy sikerült megnyerniük Angelica Hustont, aki mostanában nem túl gyakran látni és kiválóan formálta meg aggódó anyát.
A 50/50 ügyesen lavíroz a humoros és drámai jelenetek között, Levine képes volt arra, hogy ne nyomja a néző arcába mikor nevessen vagy épp mikor szomorkodjon. Alapjában véve a rák nem vicces, mégis elérte, hogy az legyen, illetve, hogy Adam ne törjön le, ne essen össze és ne a szomorú ábrázatát kelljen bámulni több, mint másfél órán át. Ott vannak a kemós sorstársak, akik szintén elviccelődnek egymással, de olykor megérzik a Halál közelségét, érintését. A műfajok közötti egyensúlyozás és a „mindenből egy keveset” hozzáállás miatt olyan, mintha nem mertek volna többet markolni, ha egyes jeleneteket, helyzeteket, pillanatokat sokkal hatásosabbá tesznek, ám így is akad egy-két jelenet, ahol az érzékenyebbek papírzsepi után nyúlnak. Nem találják fel a spanyolviaszt, azaz nem rukkolnak elő egy új kúrával-gyógymóddal, egyszerűen csak felemelő, hogy egy átlagember le tudta gyűrni betegségét. Részemről 75 %-ot adnék rá.
Büdzsé: 8 millió dollár
Amerikai bevétel: 35 millió dollár
Eddigi összbevétel: 39 millió dollár
Címkék: iromány vígjáték dráma 50/50
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
clsdclsd 2012.01.11. 23:01:06
Ami a két főhős csaj cseréjét illeti: Anna Kendrickben tényleg van valami, ami engem kimondottan vonz, másokat meg taszít vagy idegesít. Én a "problémás" nőkre bukom (kétszer elváltam már :-)), emiatt nekem sokkal jobban bejött ez a felállás, mintha megcserélték volna.
zvladij 2012.01.12. 01:25:35
Mivel ez nem egy letargikus film, én nem éreztem hibának hogy túl korán megismerjül az alapszitut. A srác rákkal való küzdelme alatt derül ki hogy milyen is ő valójában, és hogy mennyie optimistán kezeli a betegségét. Éppen ezért nem magára a betegségre, hanem az erre reagáló hozzátartozókra és ismerősökre tereli a hangsúlyt. Nekem inkább így jött le.
Problémás nők nélkül meg unalmas lenne az élet. :)
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.01.12. 09:08:04
johevi 2012.01.12. 09:11:00
Mert a kemotól az kezd el hullani és az egy olyan külső jel, ami nagyon meg tudja törni az embert. Inkább leborotválja.
Macskahegyi Daniela 2012.01.12. 10:22:37
Mielőtt még egyetlen hajszála is kezd kihullani a kemótól????
Láttam már kemó utáni hajat, az nem ilyen dús, mint neki a képen...
...úgyhogy én @doggfather: verzóját fogadom el...
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.01.12. 10:35:45
Egyébként még most se tudom, hogy miért jelölték anno Oscarra, nem értem, no mindegy:)
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.01.12. 10:39:30
A zenéjére egyébként abszolút nem emlékszem, mondjuk a legtöbb filmnél így van, utána nem ugrik be, hogy milyen muzsikát vagy zajokat hallottam alatta.
fric 2012.01.12. 10:49:16
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2012.01.12. 12:19:16
Itt is így tesz a csóka.
Maya-- 2012.01.12. 17:30:06
viszont a filmben a zene, tényleg nagyon jó :)
imádtam ezt a filmet, tetszett, ott a helye a legjobbak közt és tudd meg, hogy nélkülem is jóra sikeredett a cikked, jó volt olvasni :)
nikodémus 2012.01.12. 19:16:51
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.01.12. 20:46:58
@nikodémus: Kösz:) Kendrick ugyan jó volt az Egek urában, de nem nyűgözött le. Howard jobb nála.