Elköltöztünk: filmdroid.hu
Suszter, szabó, baka, kém (2011) - írta Nikodémus
2012.01.27. 22:00 8 komment
(A poszter a Devinatartól van)
Nekem, aki tudatos életének túlnyomó részét valószínűleg már a rendszerváltozás után éli le, ellentmondásos érzéseim vannak, mikor az elmúlt rendszer diktatórikus viszonyait bemutató filmet látok. Idegenkedéssel vegyes ámulattal csodálkozom rá a kétpólusú világrendszer kollektív paranoiájára, miközben tudom, hogy azokat, akik benne éltek, inkább szánnom kéne, semmint elítélnem. Csak hát az a fránya történelmi közelség…
A valós ügynöki tevékenysége inspirálta élményein alapuló John le Carré regényei gyakorlatilag antitézisei a könnyed irrealitással dobálózó Ian Fleming James Bond-sztorijainak: lapjain bikinis bombanők helyett szürke ballonkabátos hivatalnokokat, szuperkütyük helyett fárasztó aktamunkát, elpusztíthatatlan főhős helyett pedig átvert és morális dilemmáikkal az út szélén hagyott antihősöket találunk. És a tapasztalatot, hogy egyetlen nagyhatalom titkosszolgálata sem jobb a deákné vásznánál. Tomas Alfredson – miután saját műfajukon kívül kirándultatta meg a vámpírokat – első igazán nagyköltségvetésű filmjében nem példálózik, nem (ki)kacsingat, hanem elsősorban paranoia-panorámát fest. Annak az akkoriban univerzális rettegésnek és bizalmatlanságnak a légkörét idézi meg, amelyben Orwell 1984-ének szörnyű látomása akár valóra is válhatott volna (rossz nyelvek szerint ez meg is történt, sőt, jól értesültek suttogják, mindkét oldalon). A hogyan tehát sokkal fontosabb, mint a mit, s ezt szolgálja már a film alaphelyzete is: idős munkatársat reaktiválnak, hogy derítse fel, ki az az MI6 soraiba férkőzött áruló, aki mindenről informálja az oroszok legendás felderítőjét, Karlát. George Smiley (Gary Oldman) nemes egykedvűséggel lát hozzá a régen félbehagyott nyomozás szálainak újrafelvételéhez, miközben mi is megismerkedünk a Körönd tagjaival, s rajtuk keresztül a titkosszolgálat különös világával. Ismerős ez az alapszituáció, és a film sava-borsa nem is a csavaros történet, mely tulajdonképpen nem bonyolult, csak annak látszik. Ezt többek között a regényben is alkalmazott technikával, az idősíkok váltogatásával éri el a rendező, olyannyira, hogy sokszor egész jelenetsorok időbeli sorrendje válik kérdésessé. Nem nyomozunk tehát együtt Smileyval, inkább folyamatosan kétségek között hánykolódunk: mikor történik ez? Mi az összefüggés? Hogy fog ez a sok szál összesimulni? A rendező virtuozitásának érdeme, hogy végül igen, összesimul. Mintegy mellékesen, a fő konfliktus megoldódása közben. Tomas Alfredson filmjének másik két nagy erénye az elsőrangú színészi játék és a félelmetes hangulatteremtés. Mindkettő ugyanazon élmény, a lassan elhatalmasodó paranoia aláhúzására hivatott, s feladatát kitűnően teljesíti. Mark Strong végre nem közhelyes főgonosz, hanem introvertált áldozat, Tom Hardy ezúttal fenyegető izomkolosszus helyett érzékeny lelkű becsapott, John Hurt nagyvonalú főnök, Colin Firth karizmatikus nőcsábász, Gary Oldman pedig sztoikus nyugalmat mímelő töprengő. Kálloy Molnár Péter és Mucsi Zoltán bizonyítják, hogy egy ligában vannak az előbb említettekkel, a korrajz pedig egyszerűen lenyűgöző. A párizsi udvar berendezésétől a korabeli falfirkákon át az autókig minden stimmel, az illúziókeltő karácsonyi parti során pedig lubickolnak a díszletesek.
A Suszter, szabó, baka, kém néhány apró, de zavaró momentum miatt nem lett mestermű. Messze lekörözi viszont az utóbbi évek angolszász krimijeit, ráadásul még a cigifüst is stílusosan száll benne. Nem tudom, az alkotógárda tervezi-e a Karla-trilógia másik két darabjának megfilmesítését – én vevő lennék egy kis nosztalgikus paranoiára.
Büdzsé: 21 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 18,8 millió dollár
Eddigi összbevétel: 50 millió dollár
Címkék: thriller iromány könyvből film nikodémus tinker tailor soldier spy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
game ower 2012.01.28. 10:09:29
Shyllard 2012.01.28. 10:38:09
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.01.28. 12:10:11
nikodémus 2012.01.28. 15:39:37
L'Angelus 2012.01.28. 21:01:48
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.02.04. 19:22:39
A film lassú, méghozzá indokolatlanul. Tele van olyan jelenettel, amely el van nyújtva és tömve van totál felesleges pillanatokkal. A nyomozás? Semmi extra, sőt, sokszor mintha nem is történne semmi, csak jön egy-két flashback, de néha azok se tettek hozzá semmit.
A Drive jutott eszembe, ami szintén lassú volt, de volt hangulata.
De ott ráadásul volt egy szótlan főhős, akinél nem volt erőltetett az, ha nem szólal meg, csak néz ki a fejéből. Gary Oldman itt viszont csak faarccal néz mindenkire és alig nyög ki magából egy-két szót. Ez Oscar-jelölés? Nem mondom, hogy rossz, de nem tudom miért kell hasraesni tőle. Inkább Goslingot jelölték volna.
sisszi 2012.02.05. 00:11:58
GoVegan (törölt) 2012.05.21. 04:22:02
***SPOILER ON***
kulonosen az a resz, amikor Firth arrol beszel, hogy oldalt kellett valasztani es hogy a nyugat olyan undorito lett?
***SPOILER OFF***
amugy meg kifejezetten udito es szamomra vegig izgalmas volt, remek kepekkel helyenvalo parbeszedekkel, reakciokkal. sok apro kis dologgal, ami osszerakja egy egessze, es megertjuk a szereplok motivacioit. pazar. az meg kifejezetten jo, hogy nem tom hardy james bondos akcioit mutattak be, hanem azokat, akik mar nem ugralnak, csak helyzeteket alakitanak, de ha kell, kivarjak a megfelelo pillanatot egy pisztollyal a kezukben.
