Elköltöztünk: filmdroid.hu
Hugo, a leleményes (Hugo)
2012.03.08. 21:48 7 komment
Martin Scorsese több évtizedes pályafutása alatt letette jó néhány emlékezetes, klasszikus filmet az asztalra, de mégis inkább gengszterfilmjei ugranak be, ha szóba kerül a neve. Marcona, nem éppen tiszta lelkületű fickók próbálnak egyre feljebb és feljebb kapaszkodni a ranglétrán, nem csak azzal kell törődniük, hogy kikerüljék a nyomukban koslató nyomozót, de résen kell lenniük, nehogy egyik kollégája verje át a palánkon. Senki nem gondolta volna, hogy egy egyszer majd családi filmet fog készíteni, amellyel tiszteleg a mozi (h)őskora előtt.
A történet egy árva srácra, Hugora koncentrál, senki nem tudja, hogy ő állítja be a párizsi vasútállomás óráit, szabadidejében pedig próbál rájönni hogyan hozhatná működése az elhunyt édesapja által hátrahagyott robotot. Pénze nincs, a pályaudvaron nyúl le néhány ételt ha megéhezik, néha pedig egy-két számára szimpatikus dolgot is eltulajdonít. Egy alkalommal egy idős úr elkapja és elveszi tőle a számára oly fontos és nagy érzelmi töltettel bíró zsebkönyvét.
Asa Butterfield szimpatikus kölök, megállja a helyét, akad egy-két gyengébb pillanata, de szerencsére Chloe Moretz jelenléte megmenti a jeleneteket Ben Kingsley mellett végképp eltörpül. Kingsley jó ideje nem nyújtott ilyen alakítást, egyszerűen zseniális. Christopher Lee ahogy felbukkan sajnos szinte rögtön távozik a színről, de annál többször látható Sachar Baron Cohen, aki (én kérek elnézést) Hollywood ügyeletes bohóca. Képes arra, hogy magából és másokból hülyét csináljon, sajnálatos módon a színészek közül pont ő a leghaloványabb.
Technikai fronton bámulatos teljesítményt nyújt a film. A vizuális effektusok csodálatosak, a kép világra sem lehet egy rossz szavunk sem és az operatőri munka lenyűgöző. Abszolút megérdemli az Oscar-díjakat a 150 millió dollárba került film. Scorsese ebből a rettentő nagy összegből gazdálkodhatott. Olybá tűnik, hogy mikor a rendező előrukkolt azzal az ötlettel, hogy felveszi a rózsaszín 3D-s szemüvegét és családi filmet forgat annyira meglepődött mindenki, hogy a fejesek csak vigyorogva veregették a hátát és máris folyósították számára a kért milliókat.
Rövid időn belül két produkció is fejet hajtott az „ősidők” előtt, ám míg az olcsóbb The Artist a némafilmes időszakot, illetve annak végét mutatta, addig a Hugo egy veszettül drága „szép színes” alkotás a filmkészítés szeretetéről. Gond egy szál se – legalábbis ezt szerettem volna mondani. Sajnos mégis akad, nem is egy. Elsősorban Scorsese feltehette volna magának a kérdést: „Ki a célközönség, kinek szóljon a nagy mű?” A fiatalabbak féltávnál elveszthetik a fonalat, hisz' csak kevesek tudhatják közülük kik azok a Lumiere testvérek, kicsoda Buster Keaton, de az elejtett utalások sem mondanak semmit számukra. A felnőttebbek várják a varázst, ami túlságosan későn érkezik, egy órán keresztül úgy tűnik, hogy a kis könyvecske visszaszerzéséről fog szólni a történet, a cselekmény nem halad semerre, egy helyben toporgunk. Kimondom: unalmas. Csak a második felében tudjuk csillogó szemmel azt mondani :”Ó, igen!!” Ekkor végre megemelkedhet a nosztalgiafaktor és már nem az ásítozástól tátjuk a szánkat, hanem az ámuldozástól.
Sylvester Stallone a 80-as évek akciófilmjei előtt tisztelgett a The Expendables-szel, Robert Rodriguez a 70-es évek grindhouse exploitation műveinek állított emléket a Terrorbolygóval, majd a pénzügyi sikertelenség után egy hollywoodi mércével mért zsebpénzek is beillő összegből leforgatta a Machetet. Scorsese a Hugo-val próbált egy hommage-t letenni az asztalra, fejet hajtani a 90-100 évvel ezelőtt készült filmeknek. Csak éppen későn kapott észhez, nem gondolta át tiszta fejjel. A régi korszaknak is megvannak a maga rajongói, bizonyára akad olyan gyerek, aki csak úgy falja Georges Méliès és társai műveit, de csak kevés fiatalkorú tudja, hogy kicsoda Méliés. A felnőttebbek pedig várják, hogy lenyűgözze őket Scorsese, ami végső soron sikerül is, de csak későn.
Szomorú, Scorsese sokat akart markolni, mégis keveset fogott. Hiába akart teljesen lenyűgöző, varázslatos produkciót megvalósítani, végső soron csak egy átlagos családi film kerekedett ki belőle, ahol a gyerekek unatkozni fognak.
Büdzsé: 150 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 71,5 millió dollár
Eddigi összbevétel: 139,1 millió dollár
Címkék: iromány 3d hugo könyvből film 65 %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2012.03.08. 22:51:37
BernieMagus 2012.03.09. 04:46:05
nikodémus 2012.03.09. 06:38:18
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.03.09. 09:54:09
@BernieMagus: Későn lendül be, ez a bajom.
Az ígért nagy kalanddal adósak maradnak. Mikor végre a srác kiejti a száján, hogy részt akarsz venni egy nagy kalandban azt hittem végre beindul. Elmennek moziba, amit értettem és felfogtam, hogy nekik ez nagy kaland, de a varázs még nem indult be
koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.03.10. 15:00:05
nikodémus 2012.03.14. 18:53:09
