Az Asylum cég az eltelt évek alatt nem híressé, hanem hírhedtté vált. Sikeresen felhúzta saját bástyáját a trashfilmek mezején, amely azóta is rendíthetetlenül áll, csupán az idő vasfoga hagyhat rajta karcolásokat. Felvállaltan a mozikban futó agyonreklámozott és a közönség által várt alkotások címét és történetét próbálják koppintani. Műveiket a rossz, még rosszabb és nézhetetlen kategóriába lehetett sorolni, az élvezeti szinten esetleg némi alkohol elfogyasztása javíthat. De a nagy számok torvénye alapján előbb vagy utóbb csak ki kellett köhögniük magukból egy olyan filmet, ami végre rá lehet sütni a billogot: nézhető!

Dr. Mengele a németek zseniális tudósa és pisztolyforgatója a II. világháború után az Antarktisz vastag jégsapkája alatt pár méterrel húzza meg magát, különös kísérleteket folytat. Hollétéről senki nem tud semmit, hiszen ügyesen átverte a világot. Azonban egy kutatócsapat véletlenül eljut a Föld középpontjába és az ott állomásozó nácik elkapják őket, majd felhasználják őket terveik megvalósításához.

A gagyigyár ezúttal az Iron Sky alakította át a saját szájíze szerint, de nem bízta a véletlenre, hozzácsapott egy keveset még az Utazás a Föld középpontja felé fantasyből is. Az Asylum műveit egy-két nagyobb, üres garázsban, elhagyatott raktárban vagy éppen pangó táborban is le tudja forgatni, messziről látszik a spórolás. Ezúttal sincs másképp, talán ha egy-két órára tették ki a lábukat a szabad ég alá, a készítők berendezkedtek néhány négyzetméteren, gyorsan megrajzolták-kivágták az aznapi díszleteket és már forgattak is. Ám a kifejezetten pár százezres költségvetésből kihozható szkriptekre szakosodott Paul Bales ezúttal nem vette komolyan magát, gondolhatta-láthatta, hogy az Iron Sky is inkább parodizál, kifiguráz, így inkább megpróbálta megmutatni humoros oldalát. Mindehhez azért kellett a szintén hulladékfilmek effektjein püttyögő Joseph J. Lawson is, aki elérte, hogy végre rábízzanak 200.000 dollárt és leforgathasson egy filmnek látszó valamit.

Lawson mindenképpen meg akart felelni a követelményeknek és egy szórakoztató hülyeséget készített. Képes volt úgy megoldani a feladatát, hogy a játékidő alatt leginkább az az érzés uralja az embert, hogy ezt nem vehették komolyan Majd a film egy bizonyos pontján bizonyossá válik, hogy ezt bizony egy nagy adag humorbombának szánták. Addig is rendre érkezett néhány agyatlanság, de Mengele életművének világra jötte után semmiképpen sem lehet haragudni erre a filmre. Persze továbbra is sajnálhatunk néhány színészt, hisz aki Asylum produkciókra szerződik, annak már nincs lejjebb, itt Jake Busey és Dominique Swain iránt fejezhetjük ki részvétünket. Még az effektek sem teljesen bénák és még a gore-ral is elégedettek lehetünk. Egy szó, mint száz, az Asylum pályafutása legjobb művével jelentkezett.