Kokain, heroin és egyéb hasonló szerek világábán játszódó filmeket valószínűleg helyből fel tudna sorolni minden mezei mozibuzi is. Legutóbb az Amerikai gengszterben láthattuk Denzel „My man” Washingtont kábszerrel üzletelni, de végül ő is megszívta, méghozzá nem füvet, hanem a fogát.

1988-ban járunk, Bobby Green menő klubbot irányít, teszi ezt nagyon jól. Nevét megváltoztatta, nem szeretné, hogy valaki is azonosítsa őt a rendőr rokonaival, nevezetesen apjával (Robert Duvall), aki főkapitány és testvérevel (Mark Walhberg), akit most léptettek elő. Egy nap azonban felnyitják a szemét, a klubbjában űzi nagyban a drogbizniszt az orosz maffia. Ezt ő eddig észre sem vette, bulizik,dől a lé, csili-vili minden, így nem csoda ha elsiklik ilyen „apróságok” felett. Segítségét kérik, férkőzzön még jobban a klubtulaj és azon belül a ruszki hatalmasok bizalmába. Bobbynak nem is tetszik az ötlet, de miután az öccse ellen gyilkosságot kísérelnek meg teljes erőbedobással az ügy mellé áll.

Mindig lehet forgatásokról híreket hallani, miszerint most ez meg az a sztár balhézott össze, örök életre utálni fogják egymást, de előfordul, hogy annyira összebarátkoznak, megkedvelik egymást, hogy összejönnek még egy-két film erejéig. James Gray kamerája előtt játszhatott Mark Walhberg és Joaquin Phoenix, a film címe pedig A bűn állomásai. A bűn témáját kavarta kissé össze ismét, tette bele a mixerbe, majd így tálalta a nagyérdeműnek a harmadik rendezését.

A színészek hozzák a szokásosat, Mark Wahlberg ismét előveszi a „Ki a legtökösebb kerek e vidéken, ha én nem” arcát, Joaquin Phoenix képéről meg a világfájdalom sugárzik. Ez tőlük elvárható, Robert Duvall pedig szintén rutinosan hozza az öreg fiait féltő zsarut.

Eva Mendes pedig csak a neve miatt van jelen, a szokásos jó csajt betöltő teret ő testesíti meg.Ő sem ezért fog elismerést kapni, esetleg a Playboyban. Az alakításokban ne várjon senki meglepetést tehát.

Családi dráma, krimi, gengszter-és bosszúfilm, ami hiányzik az a feszültség, habár nyomokban fellelhető. James Graynek egy nézhető-élvezhető tisztességes színészi alakításokkal teli mozit sikerült ledirigálnia, de nem törekedett a megújulásra, így alkotása nem emelkedik ki a tucattengerből, csak itt-ott csillan meg valami A legnagyobb negatívuma pedig Bobby cselekedete, aki a sötét oldal határmezsgyéjén egyensúlyozva lesz hirtelen besúgó. Az hogy miért érthető, de a hiányérzet ettől még megmarad.

Egy ilyen gárdával és egy orosz maffia sztorival lehetett volna egy kemény krimi-drámát összehozni, ami ha nem is vág gyomorszájon, de azért elégedetten csettinthetünk utána. Nem jött össze, majd pár év múlva, ha összeáll a csapat ismét...ahol talán már nem hagyják ki a lehetőségeket.