2078. A nagyokosok kiötlötték a legjobb és legszökésbiztosabb helyet a bűnözők krémjének. Egy űrbörtönben kell lehúzniuk jó pár évet, az elítéltek a kiszabott idejüket altatásban töltik. Az Elnök lánya nagy emberbarát és humanitárius missziója következő állomása pont eme vészjósló hely. Nyilvánvaló, hogy ekkor üt be a gebasz, a csillagközi sitt barátságtalan lakói átveszik az irányítást. Ahogy lenni szokott csakis egyetlen ember tudja kiszabadítani Amerika első emberének a lányát, Snow-nak bár felettébb nem fűlik hozzá a foga, hogy keményvonalas bűnözők között szaladgáljon, de mivel éppen rá is egy hűvös zárka várna így kénytelen kelletlen, de szabadságáért cserébe bevállalja a nem mindennapi feladatot.

Old school – juthat eszünkbe a film minden egyes képkockája láttán. Azt is megkockáztatnám, hogy Luc Besson évtizedekkel ezelőtt ötlötte ki a történetet, majd betette egy sötét fiók mélyére, szépen elfeledte és csak most, mintegy véletlen akadt ismét kezébe egykori elképzelése. Nem is próbáltak rajta csinosítani, teljes mértékben 80-as 90-es évek akciófilm szagot áraszt magából. Talán a Menekülés New Yorkból és a Fortress után még nagyobb figyelmet kapott volna. Nem is az a baj, hogy retronak tűnik, hanem az, hogy minden pórusából árad, hogy fogcsikorgatva erőlködtek azon, hogy old schoolabbnál és old school legyen.

Luc Besson gyermekét gondosan leláncolta a B kategória bugyraiban, a lakatok kulcsait úgy elrejtette, hogy talán még saját maga se találta volna meg. Ezerszer látott kliséket pufogtat, legalább Stephen St. Legerrel és James Matherrel közösen nem kellett túlerőltetniük agyi tekervényeiket. A duó először kapott lehetőséget a Besson istállóban és bizonyára nem utoljára dolgoztak francia rendező-író-producernek. Kevés pénzből is sikerült összefércelniük a Lockoutot, a pénzhiány pedig alaposan rányomja a bélyegét a produkcióra. Egyes jelenetek talán még egy 6-7 éves számítógépes játékban is gagyinak hatottak volna, mintha Roger Corman irányítása alatt folyt volna az effektek farigcsálása.

Aki menti a menthetőt: Guy Pearce. Laza stílusa és beszólásaival sikerül felidéznie a régi akciófilmek hőseit, akik két pofon között rágyújtottak, majd elmorogtak maguk elé egy vicces egysorost. A film felvezetése láttán azonnal Az utolsó cserkész ugorhat be, Bruce Willis is könnyedén állta az ütlegeket és nem csinált maga alá, ha egyszer-kétszer betört az orra. Maggie Grace domborít a megmentendő célszemély bőrében, folyamatosan akadékoskodik, mindig van valami problémája Pearce karakterével, majd gyakorlatilag minden átmenet nélkül hirtelenjében szimpatikussá válik számára a modortalan alak.

A negatívumok és a kérdések (pl. miért fogadják el Alexet vezetőjüknek a hétpróbás gazfickók?) egy része felett könnyen szemet lehetne hunyni, ha sikerült volna megteremteni a nagybetűs hangulatot. De ebből keveset sikerült beleszuszakolni a sci-fi akciófilmbe. A szűkös költségvetés ellenére sikerült elérni, hogy a történet soha ne üljön le, a szereplők soha ne időzzenek hosszabb ideig egy folyosón vagy szobában. Tehát nem mondhatnám, hogy a Lockout Besson akciófilmes munkásságának jobban sikerült darabja, de a B kategória tengerében egy Van Damme vagy Steve Austin film mellett megállja a helyét.

imdb: 6,2
rottentomatoes: 36 %

Büdzsé: 20 millió dollár
Amerikai bevétel: 14 millió dollár
Eddigi összbevétel: 25 millió dollár